Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

Az első irat, amelyben a Nagy István-féle gőzmalomról említést találunk, a dunaföldvári községi elöljáróság 1919. április 14-én kelt jelentése a malmok készletében lévő kenyérgabonáról.

135 A malom teljesítőképessége 1919-ben 20 q őrlés volt naponta, mint erről ugyancsak egy elöljárósági jelentés tájékoztat július 7-ei keltezéssel.

136 Néhány nap múlva már Nagy Istvánörökösök néven szerepel a malom egy vámgabona-jelentésben.

137 Ugyancsak Nagy István-örökösök malma szerepel abban a levélben is, amelyben az elöljáróság a malom részére szénkiutalást kér, „mert ennek hiányában a közellátás forog veszély ben".

m A már idézett Szilágyi-féle Mindenttudó a gőzmalmok között sorolja fel, Nagy István malmaként. 1937-ben - most már István malom néven - egy reklámtábla felállítására kérnek engedélyt, ezt az elöljáróság elutasítja.

139 A malommal kapcsolatban még egy elöljárósági irat: 1947-ben jelentik, hogy Püspök Antal bérelt malmában - az István malomban - tűzrendészeti ellenőrzést tartottak.

140 A malmot 1947-ben megvásárolta Semmelweiss Ilona, aki Püspök Antalt főmolnárként kívánta alkalmazni. Püspök Antal azonban csak bérlőként volt hajlandó a malom vezetését vállalni, ezért hamarosan megváltak egymástól. A tulajdonos új főmolnárt alkalmazott, mindaddig, amíg testvérbátyja - aki időközben mestervizsgát tett - a vezetést át nem vette.

141 A malom ekkor már 80 q őrlést végzett 24 óra alatt, a gőzgép helyett egy 65 LE-s szívógázmotor hajtotta meg.

142 Tervezték a malom villamosítását, ehhez beszerezték a transzformátort, megvásárolták a villanymotort, de a kivitelezésre már nem került sor, mert a malom berendezését az 1949. évi államosítások során igénybe vették. A malmot tulajdonképpen nem államosították, 1952-ig Semmelweiss Ilona tulajdonában volt. Az igénybevételt - peres úton - ekkor rendezték.

143 Az István malom épületét 1984-ben lebontották, mert helyén az ÁFÉSZ kisáruházat tervezett építeni. A telek azonban ma üresen áll. A malomról a lebontása előtt készült amatőr fényképet sikerült találnunk. Az államosítás a Dunaföldvári Hengermalomban nagyobb megrázkódtatást nem okozott. Részben azért, mert - részvénytársaság lévén - személyileg nem érintette annyira a tulajdonosokat, mint az egyéni tulajdonú malmok gazdáit, másrészt jól tájékozott vezetőik révén már jó előre számítottak az államosítás bekövetkeztére. A deportálásból visszatért ügyvezető, Wirth Sándor ügyes üzleti érzékkel irányította a háború utáni nehéz években is a malmot, a szakembergárda pedig nagyobb befektetés nélkül is viszonylag jó műszaki állapotban tartotta azt. Ez akkor nem sok malomra volt jellemző. A malomban személyi változás nem történt, az államosítás során senkit el nem küldtek. Négy molnárt emeltek ki más malmokhoz vállalatvezetőnek. A dunaföldvári malom első vállalatvezetője Géjó István bonyhádi molnár lett. A korábbi államosítások országosan 28 nagymalmot, 126 uradalmi kismalmot és 10 vidéki kismalmot érintettek. Ezek operatív irányítását két malomipari központ végezte. 1949. végén már 661 volt az államosított malmok 139