Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

ta 1838-ban. Ez a malom 1841-ben kezdett őrölni, napi teljesítménye 150 má­zsa volt. 81 Tolna megyében az 1850-es évek elején létesült gőzmalom Kaj­mádpusztán, majd az iregi uradalomban. Utóbbiról feljegyezték, hogy 24 óra alatt 300 pozsonyi mérő gabonát tudott megőrölni. 82 Ez megközelítette a Pesti Hengermalom teljesítményét. A Reitter-féle malom teljesítményéről az első adatot a Pécsi Kereske­delmi és Iparkamara 1892. évi jelentésében találjuk. A jelentés annyit közöl, hogy „a kazán tüzfelülete 17,46 m 2 , "a felsorolt 29 Tolna megyei malom közül a legkisebb. 83 Az 1893. évi statisztikai jelentés már valamivel többet mond: „Reitter Ferenc gőzmalma, Dunaföldvár, létszám 2 munkás, a gőzgép 20 LE. " 84 Az iparkamara területén az 1880-as években Tolna megye malomipara Baranya és Somogy megye mögött „hátul állt'? 5 Az ekkor megjelenő új ta­lálmányok - hengerszék, síkszita stb. - egyelőre csak a nagy exportmalmok korszerűsítését szolgálták, a vidék fejlődésben elmaradt. 86 Ugyancsak a nagy malmokat lendítette fel az ún. őrlési forgalom, vagyis a vámmentesen beho­zott olcsó külföldi - főleg román - búza felőrlése és az ebből készült liszt ex­portja. Az őrlési forgalmat a századvégen szüntették meg, a magyar nagybir­tok védelmében. 87 Az őrlésforgalom megszüntetése a nagymalmok válságát okozta, ami ellen kartell létrehozásával próbáltak védekezni. A kartell kibé­relt több nagymalmot és a bérletet azért fizette, hogy ezek a malmok ne őröljenek. 88 Tolna megyében a század végén 32 gőzmalom működött, ezek között azonban exportra alkalmas nagymalom nem volt. 1891-ben ugyan Duna­földváron egy 600 000 Ft alaptőkével létesítendő gőzmalom érdekében in­dult „mozgalom"* 9 ez azonban akkor nem valósult meg. A megvalósulásra 27 év múltán 1918-ban került sor. A XIX. század utolsó évtizedeinek jelentős gazdasági fejlődése a szá­zadfordulóra túltermelési válságba torkollott, amint ezt a malomkartell lét­rehozása is mutatja. Dunaföldváron még a fejlődés, a közlekedési forrada­lom eredményeként jelenik meg a vasút: 1896. december 22-én nyílt meg az Adonyszabolcs-Paks vasútvonal. 90 A dunaföldvári képviselő-testület 1900. május 22-ei ülésének jegyzőkönyvében azonban ezt olvashatjuk: „... az ülés megállapítja, hogy a község lakossága a közterhek miatt olyan nehéz körülmé­nyek között él, hogy nap-nap mellett vándorol ki Amerikába." 91 Az országos adatok is mutatják, hogy a kivándorlás a XX. század első éveiben erősödik fel, az 1901-1905 évek átlagában már meghaladja az évi 110 000 főt. 92 A válságjelenségek a kismalmokat is érintik, valószínűleg a Reitter malmot is. A malomról ugyan nem találunk feljegyzéseket, de megjelenik a tulajdonos - mint kútfúrómester. A dunaföldvári képviselő-testület 1905. jú­lius 6-án határoz közkút létesítéséről az Erzsébet téren, ezt 1906-ban a vár­megye törvényhatósága jóváhagyta. A kútra kiírt pályázatot Reitter Ferenc nyerte meg, - más pályázó nem is volt. A kút fúrása 1907 augusztusában be­fejeződött, majd egy év múlva a kevés vízhozam miatt elrendelt pótmunkát is elvégezték. 93 Reitter Ferenc a saját malomtelepén is fúrt egy artézi kutat, 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom