Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

tölgyfa- vagy borovifenyő-deszkával borítottak. Formájának kialakítása is elsősorban a hullámállóságot, a stabilitást szolgálta. Természetesen a hajómalom berendezésének is „viharállónak" kellett lennie. A tisztaság minden malomban alapkövetelmény volt - ma is az. A céhszabályzat szerint a céhmester minden hónapban egyszer köteles volt a malmot végigjárni, ahol a tisztaságot is ellenőrizte. Ha poshadt búzát, egyéb „gazt", söpretlen malomházat, kőpadot talált, pénzbüntetést szabott ki. Ugyanígy büntetés járt, ha a molnár nem a tőkén (tuskón), hanem a malom talpfáján, vagy az ajtóküszöbön faragott. Büntették azért is, ha a tűzhely fölött a kéményből a füstös kormot nem söpörte le. Nem minden malomban volt tűzhely. A hajómalmi molnárok ott rendezkedtek be a rendszeres főzésre, ahol a malmok bekötési helye távol volt a várostól, illetve a malomrévtől.

32 A Tolna megyei hajómalmok többsége - a dunaföldváriak is - a község közelében helyezkedtek el a Dunán, ezért vízfolyással szemben is fél óra alatt be lehetett jutni a malomba, még a megrakott dereglyével is. Itt a molnár nem főzött, mert mindennap meleg, főtt ételt tudtak bevinni neki a malomba. Korábban több Tolna megyei malomban is volt tűzhely, de egyszer emiatt az egyik malom leégett, ezután megszüntették a tűzhelyeket. A Tolna megyei hajómalmokban általában egyszerre csak egy molnár dolgozott, huszonnégy órás váltásban. Aludni ezalatt nem lehetett. Ha a molnár közben pihenni akart, a sajtár szélére ült le. Ha elaludt, a sajtár felbillent alatta. A malomgazda csak fiatalkorában dolgozott a malomban, aztán a fia és/vagy fogadott segéd végezte a munkát. Több malomban tartottak inast is, aki idejének egy részét a gazda háztartásában, vagy szőlőföldjén töltötte. Emellett azért megtanulta a szakmát is - és nem is rosszul.

33 Hajómalmok Dunaföldváron Magyarországon 1292-ből származó irat említ először Budavár környéki Dunán működő malmokat.

34 Tolna megyében a török uralom idejéből találunk adatokat Duna menti malmokról. Az 1580 körüli adóösszeírásokból ismerjük, hogy Földváron 5 kerék után 250 akcse adót fizettek a molnárok.

35 A török után az 1703. évi összeírásban találunk először utalást a földvári malomra, amely szerint Földvárnak van egy malma, melynek haszna 15 cubulus (köböl) gabona volt.

36 A Rákóczi-szabadságharcban a megye lakott helyeinek nagy része és a malmok is elpusztultak. 1715-ben a megye 16 helységében írtak össze malmokat, melyekből egy Dunaföldváron volt.

37 Ugyancsak egy földvári malomról kapunk hírt az 1720. évi összeírásban azzal a megjegyzéssel, hogy ez a Dunába süllyedt.

38 Négy molnár neve szerepel az 1728-as összeírásban Dunaföldváron: Franciscus Német, Antonius Bors, Mathias Kölkedy, Georgius Molnár.

39 Az összeírások nagyon gyors fejlődésről adnak számot a következő évtizedekben. Az 1720. évi összeírás a megyében 60 helységet és összesen 18 malmot talált, míg 1752. évi összeírás 125 településen 212 malmot vett szám128