Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

Szilágyi Mihály-Schweitzer József: A TOLNA MEGYEI ZSIDÓK TÖRTÉNETE 1868-TÓL 1944-IG Előszó Néhai dr. Scheiber Sándor professzor ösztönzésére a Magyarországi zsidó hit­községek monográfiái sorozat 11. köteteként 1982-ben megjelent A Tolna megyei zsidók története 1867-ig című könyvünk. A viszonylag kis példányszámban készült kötet hamar elfogyott és néhány száz megyénkbeli történelembarát olvasó köny­vespolcán kívül többnyire Izraelbe és az Amerikai Egyesült Államokba jutott el az érdeklődéssel várt könyv. Az eltelt évtized alatt erősödött az igény a Tolna megyei zsidóság 1867-et kö­vető történetének megismerésére. Ennek az igénynek szeretnének eleget tenni e tanulmány szerzői, rögtön hozzátéve, hogy a könyvkiadás egyre növekvő költségei miatt nem gondolhattunk arra, hogy a téma gazdaság- és társadalomtörténeti fon­tosságának megfelelő mélységű és terjedelmű ismertetéssel szolgáljunk az érdeklő­dőknek. El kellett tekintenünk a zsidók közéleti szereplésének jó néhány mozzana­tától, a két világháborúban betöltött és elviselt sorsától, a zsidóüldözés különféle megnyilvánulásainak és a holocaust részletes ábrázolásától. Hálás feladat lett volna a zsidó intézmények működéséről írni, pl. a szegény és beteg emberek ápolásával, gyógyszerellátásával törődő Chevra Kadisa, a kulturális és szociális tevékenység ápolására alapított nőegyletek, a chéder és jesiva iskolai formációk, valamint a fel­nőttek vallási oktatását, továbbképzését szolgáló Talmud egyesületek működéséről számot adni. Tanulmányunk e hiányai ellenére is szeretnénk remélni, hogy a zsidók mint­egy háromnegyed százados újabbkori története iránt érdeklődő olvasók ismeret­anyagát sikerül gazdagítani. Népesedési viszonyok A zsidók szabad költözésének és kereskedelmének 1840. évi törvénybe iktatá­sa után ritkán tapasztalt mozgásnak lehetünk a tanúi. A népes zsidó községekből, nevezetesen Bonyhádról, Dunaföldvárról, Hőgyészről és Paksról az ország eddig zsidók által alig lakott tájaira mentek sokan maguknak egzisztenciát keresni. E nép­vándorláshoz csatlakoztak a lengyel és orosz bevándorlók is. Az 1867-ben meghirdetett emancipáció idején már kiegyenlítődött az ország, köztük Tolna megye zsidók általi benépesülése, a múlt század végéig községeink több mint 90%-ában - az adott település gazdasági potenciáljához igazodóan ­3-20% között állapodott meg a zsidó lakosság aránya. A múlt század nyolcvanas évei második felétől kezdve újabb rajzásnak lehe­tünk tanúi, s az szinte a második világháborúig tart. A fejletlen iparú Tolna megye diplomásai nem jutnak álláshoz, viszont a fejlődésnek indult észak-magyarországi iparvidékek még állást kínálnak a jól képzett jogi, közgazdasági és műszaki értelmi­ségieknek, az orvosoknak, gyógyszerészeknek és pedagógusoknak. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom