Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

uralom kénytelen-kelletlen végrehajtotta, de a tulajdonképpeni átalakuláshoz a kiegyezésre - 1867 - volt szükség. Ennek az időszaknak: a kiegyezést követő évtizedeknek történetébe ágyazottan kell bemutatnunk e települések fejlődési lehetőségeit és tényleges fejlődését, az azokat előmozdító okokat és a hátráltató tényezőket. Mielőtt azonban e munkát elkezdenénk, fontos elmondanunk azt, hogy az alábbiakban csupán a mai kisvárosok „törzstelepüléseinek"fejlődési mutatóit kísérjük nyomon 1867-1914 között. Csak ott tettem kivételt, ahol - az utóbb eggyé vált település - még mai nevében is jelzi a két alkotó elem kezdettől fogva meglévő egyenrangúságát. (Pl. Magyaróvár és Mosón, Ó- és Újdombóvár, Boglár és Lelle.) Mindez jól nyomon követhető e tanulmány mellékletének segítségével (I. táblázat), amelyben azt is feltüntettem, hogy a mai kisváros milyen alkatrészekből állt össze, s ezek mikor kerültek összevonásra, mikor váltak a törzstelepülés részévé. S e bevezető sorokban még egy problémát meg kell világítanom. Azt ti., hogy ez a tanulmány miért Tolna megyében kerül közlésre, s miért éppen a Tolna megyei kisvárosokat emeltem ki a sorból? Úgy gondolom, ha az olvasó a mellékelt térképre tekint, akkor erre a kérdésre is választ kap, hiszen területarányosan itt találjuk a legtöbb mai kisvárost. Ebben a megyében nincs olyan „óriás város", amely el tudná fojtani a kisebbek kezdeményezéseit, piacát, elvenné életterét. De nincs olyan sok aprófalu sem, amely széttördelné az életerőt és nehezítené vagy könnyítené (ez már szempont kérdése) a hétköznapi gondok megoldását. Ezek a körülmények úgy tűnik - kedveznek a kisvárosi fejlődésnek. De most lássuk a múltat. * A népesség számának alakulása egy-egy település fejlődésének egyik legfontosabb mutatója. A Központi Statisztikai Hivatal - anyakönyveken alapuló - felmérések nyomán összeállította településenként azok népességének legfontosabb adatait 1836-1890 között (II. táblázat). Ugyanakkor azonban a népességszám további alakulását is figyelemmel kísérhetjük, hiszen III. sz. táblázatunk az 1900. és 1910. évi népszámlálási adatai alapján közli a mai kisvárosok akkori lélekszámát. Ha ezeket az adatokat behatóan tanulmányozzuk, akkor rá kell jönnünk arra, hogy a mai kisvárosok a népesség számának alakulását tekintve is távol állnak a homogenitástól, az egyöntetűségtől, településeink közül Komárom adatai - mint azt az előzőekben láttuk - általában nem értékelhetők, de a Statisztikai Hivatal által a mai Komáromra vonatkozó adatokból mégis megállapítható annyi, hogy e résztelepülés lakosságának száma 1836 és 1890 között megháromszorozódott. Ha a bázisindexeket tekintjük, amelyek az 1836-1890-ig a településen tartózkodó népesség számának növekedési mértékét mutatja, akkor igen eltérő a népesség számának változása. Kiugróan magas volt pl. Barcson és Vasváron a népesség számának növekedése, de feltűnően alacsony telién, Csornán, Kőszegen, Mohácson, Mosonmagyaróváron, Oroszlányban, Sárbogárdon, Siófokon, Szentgotthárdon és Tatán. A népességszám fogyatkozása mutatkozik Keszthelyen és Várpalotán. A Tolna megyei kisvárosok közül Dombóvár és Tamási a növekvő, Bonyhád viszont az alacsony népszaporodású települések közé sorolható, míg Paks a kettő között foglal helyet. Ezekkel az adatokkal kapcsolatosan azonban óvást kell bejelentenünk. A népességszám megállapításánál ugyanis a KSH munkatársai a felmérés időpontjában: 1970. július l-jén lévő államigazgatási állapotot vették alapul. Ez pedig azt jelenti, hogy minden településnél a már addigi település-összevonásokkaj együtt vették 6