Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

A jesiva sajátságos iskola, 13-18, esetleg 20 éves ifjak számára. Úgy mondhatnók, zsidó teológiai tanintézet, amelynek célja elsősorban nem rabbik nevelése (természetesen iskolája a jövendő rabbiknak is), de általában a zsidó tudományokbanjártas leendő zsidó gyülekezeti tagok oktatása. A jesiva mellett általában elvégezték a növendékek az állami polgári iskolát is. Az iskola fő tantárgya a talmud, ez a hatalmas zsidó szentírás-magyarázati irodalom, amely a szorosan vett írásmagyarázat mellett valójában gyűjteménye mindazoknak a témáknak és ismereteknek, amelyek az időszámítás előtt 500 és az időszámítás után 500 éven át az akkori Palesztinában, illetve Babiloniában a zsidó elméket foglalkoztatták. Nyelvezete kisebb részt héber, nagyobb részt arámi, problematikája egyszer elvont, másszor gyakorlati jellegű, például jogi kérdés. Mindenesetre nehéz feladat a XIX. század második felében, a XX. század első felében élő fiatalokkal megismertetni, megszerettetni. Nagyon sokban a rabbi karizmatikus egyéniségén múlik tanításának sikere, és ezek a rabbik legtöbben aszkétikus életű, a világtól elvonult, csak Istennek, a hitnek, híveiknek és tanítványaiknak élő emberek voltak, ez volt sikerük titka. Az utolsó paksi rabbi, Altmann Simson elődeihez képest lényegesen szélesebb látókörű személyiség. Felismeri az elemi iskola jelentőségét az emberré formálás és a vallásos nevelés szolgálatában, és ezért gondja kiterjed hitközségének iskoláira. A századunk 30-as éveiben egyre erősödő antiszemitizmus, majd a zsidótörvények korában az egyre fokozódó megélhetési gondok a szociális problémák felé irányítják figyelmét és ezek lehető önsegélyből történő megoldását szorgalmazza hívei körében. A rabbi - mondhatjuk - századunk 40-es éveiig egy-egy város, község közéleti személyisége. A szekszárdi Rubinstein Mátyás, a dombóvári Friedmann Hillél, a bonyhádi Presburger Áron hivatalba iktatása társadalmi esemény, amelyről a felekezeti lapok mellett a helyi és megyei sajtó is beszámol. Hitközségeink, szorosan vett vallási jellegű funkciójuk mellett, régtől fogva feladatuknak tartották elemi iskoláik felállítását. Szenczi Lászlónak A Tolna megyei elemi iskolai oktatás fejlődéséről 1868-tól a századfordulóig ismert kitűnő munkáját

121 az alábbiakban, de nem a teljesség igényével a következőkben egészítjük ki: Ismeretes, hogy még II. József, polgárosító törekvései kapcsán, elrendelte az egyes nagyobb hazai zsidó gyülekezetek iskolaállító kötelezettségét, amely akkor meg is történt, de ezek az iskolák az uralkodó halála után jórészt megszűntek. Tolna megyében a zsidó iskolákat a következő időpontokban alapították: Bonyhád: 1784. Ahol két hitközség működött, ott gyakorta két elemi iskola is volt, így Bonyhádon is, ahol a neológok iskolája 1925-ben, az elnéptelenedés következtében megszűnt. Az ortodoxiában a gyermekáldás általában lényegesen nagyobb volt. Dunaföldvár: 1862. Az 1940-es években a tanítót munkaszolgálatra hívták be és ekkor a hitközség főrabbija, Scheiber Sándor végezte egymaga az elemi iskolai oktatást is. Paks: 1788. Simontornya: 1896. Pincehely: a megalapítás éve nem volt megállapítható, de 1915-ig működött. Tolna: a megalapítás éve nem volt megállapítható, kezdetben mint nyilvános, később mint magániskola 1944-ig működött. A zsidó iskolák működéséről a helyi és megyei, olykor az országos felekezeti sajtó is gyakran közöl híreket. Ezeknek rendszeres felsorolása túlhaladja mostani összefoglalásunk kereteit, mégis, az érdekesség kedvéért hadd adjunk néhány ízelítőt. 83