Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

1884-1918 között, ebben nyomtatták Ungár Joel rabbi vallási döntvényeit és Szófér Eliezer homiletikus munkáit. Megemlítjük még, hogy a nyomda kiadványairól kimutatást közöl a Kirját Széfer 1954/55. évi kötete 8 oldalon keresztül.

19 Ugyanezen a helyen teszünk említést a tamási Jeruzsálem nyomdáról, amelynek az 1942. május 11-i zsidó körlevél szerint Ipolyi Móric a felelős vezetője, s a kiadvány felelős kiadójaként dr. Kabor Mór van megnevezve.

20 Simon Károly leveléből volt alkalmam megismerni Bruck Sándor dombóvári nyomda és lapkiadó vállalkozását, amelyben a város első újságát, a Dombóvár és Vidékét nyomtatták. Ugyanő értesít Bogler Lajos, Rechnitz Sándor és Rein László nyomdászok működéséről.

21 Gyönkön a zsidó Lorschy Béla és Dávid, Tolnanémediben Rosenberg Mór posztócipő „gyárait"említik a korabeli statisztikák és hitközségi feljegyzések. A zsidó tulajdonban álló gyárak legrégibbje, egyben legjelentősebb is kétségkívül Fried Bernát 1780-ban alapított simontornyai bőrgyára. 1910-ben egy művezető keze alatt 32 munkás dolgozik, s mindössze egy tisztviselőt alkalmaz Fried Vilmos. Húsz év elteltével 492 főre emelkedik a gyár létszáma, ez a magyar bőripari munkásoknak 7%-át teszi ki. Tőlük vásárolnak nemcsak a magyar, de az angol és holland cipőgyárak is, mi több: az Európa-hírű cseh Bata-gyár is Simontornyán vásárol borjúkészbőrt.

22 Amennyire örömmel üdvözölték a cseh nagyiparos cipő-felsőrészkészítéshez szükséges vásárlásait, legalább oly hevesen tiltakoztak a cipészkisiparosok a Batacég cipőkereskedelmi tevékenységének magyarországi térhódítása ellen. A gazdaságivilágválság éveiben a cseh cipőgyár ügynökei elárasztották olcsó cipőkkel az üzleteket. Harmincezer magyar cipész és százezerre tehető cipészsegéd kenyere forog kockán, ezért a Szekszárdi Általános Ipartestület a város kereskedőivel karöltve tiltakozó nagygyűléseket szervezett. André István ipartestületi elnök és Pirnitzer Ede, az OMKE helyi titkára hangoztatták, hogy a „magyar kereskedők az őrállói a magyar iparnak... védekezni kell, hogy ebbe az országba egy ellenséges gazdasági tömeggyilkos vállalat be nefurakodhassék. "Pirnitzer, a város talán legnagyobb cipőkereskedője nyilvánosan visszautasítja a Bata-gyár ajánlatait, mondván: „nem akar a csehek uszályhordózója lenni" a felkínált előnyökért.

23 Szilágyi János 1929-ben Kaposvárott kiadott „Mindentudó könyvkalauza Tolna megyéről"WQ\tman Mórné tulajdonában álló hőgyészi bőrgyáráról tudósít. Hogy ez ismét túlzás, jelzi az is, hogy az egy évvel későbbi népszámlálás 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemei között nem találkozunk a céggel.

24 A bonyhádi zománcárugyár sosem volt zsidó kézben, ám Steib György és Tarcsay István kitűnő tanulmányából arról is értesülhetünk, hogy egy Palesztinába aliázott kereskedő közreműködésével sikerült jelentős megrendeléseket szerezni angol, arab és héber nyelvű név- és házszámtáblákra. Ez a kapcsolat 1926-ban jeruzsálemi fiókvállalat létrehozásáig vezetett, ahova bonyhádi szakembereket szerződtettek.

25 Az élelmiszeripari ágazatban Leicht Ferenc döbröközi, Strasser Henrik dombóvár-inámpusztai, Glück Dezső paksi, a Schossberger-féle felsőiregi, a Fischhof és társai őcsényi és Wolf Ármin szekszárdi malmát említik 1915-ben, Strausz Antal tamási sajtüzeme, Woldner és Schlézinger belecskai és rozáliamajori szeszgyára, Wolf Arnold szekszárdi konyakgyára említtetik a századfordulótól 1930-ig.

26 A ma már iparosodott megyeszékhely a százdfordulón sok iparosnak nem tudott munkát kínálni, emiatt számosan kivándoroltak. A ritka kivételek közé tartozik a nyomdászat, ha tehetséges ember nyúl hozzá. Ezen kevesek egyike Molnár (Müller)Mór, aki 1887. március 15-én lép a Pakson és Tolnán sem ismeretlen Rosenbaum család szekszárdi nyomdájába. Egy év múlva új gazdája lesz: Báter János (Újfalusy 57