Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)
Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51
nagyságú faluban. A zsidó lakosság száma ekkor 20%-kal csökkent. Az elköltözési hajlam viszont nem volt korántsem olyan meghatározó, mint más Tolna megyei településekben. Régi kereskedő és iparos családjai ragaszkodtak szülőhelyükhöz. A foglalkozási szerkezet nem változott olyan irányban, hogy távoli városokban kellene boldogulásukat keresni. A férfiak többsége vásározó kereskedést, gabonafelvásárlást végzett. Továbbra is megbecsültek voltak a nyomdász, könyvkötő, órás, szűcs mesterségben megőszült zsidók. Megbecsültek voltak orvosaik és tanítóik. A Goitein rabbi-dinasztia pedig fogalom Tolna megye szerte. Paks zsidósága lélekszámban fej-fej mellett haladt Bonyháddal az első világháborúig, sőt 1880-ban az 1404 főnyi paksi zsidóság volt a legnépesebb közösség Tolnában. Az 1868/69-es szakadás után a paksiak egy emberként az ortodoxia országos szervezetéhez csatlakoztak, s annak legnépesebb vidéki tagja lettek. Az 1880-as évektől kezdve egyre erősödik a városokba irányuló elköltözés, a természetes szaporodás sem a régi már. Az első világháború okozta veszteségeket csak tetőzték a kivándorlások. A tanulói létszám apadása miatt egyik iskolájukat be kellett csukniok 1919-ben. A szórványos beköltözés is megszűnt a húszas évek közepén. Szenzációszámba ment, hogyha egy-egy bajai, budapesti, enyingi, marcali, miskolci és tiszafüredi lány jött férjhez Paksra kereskedőhöz, bankhivatalnokhoz vagy ügyvédhez. Ennél jóval nagyobb számú elvándorlást, sőt „tódulást" regisztrálhatunk. Es nemcsak Budapestre, hanem Bécsbe, Nagyszombatra, Komáromba, Kassára és Nyitra megyébe is szép számmal indulnak szerencsét próbálni. Simontornya - Fried Bernát tímárműhelye révén - a legrégebbi zsidó községek egyike. A múlt század 70-80-as éveiben 71 iskolaköteles gyermekkel a zsidók száma 160-ra rúgott, de a kiöregedés és a fiatalabb kereskedők, iparosok és értelmiségiek egy részének távozása olyannyira apasztotta a zsidóságot, hogy 1912-ben már csak négy tankötelest számláltak, ezért iskolájukat be kellett zárniuk. 6 Egyébként 1890-ben lakott a legtöbb zsidó Simontornyán (189 fő), attól kezdve rohamosan csökken, a 6,2%-os részarányról 1930-ban 2% alá esik, 1941-ben mindössze 59 főt írnak össze. Szekszárd zsidósága viszonylag újkeletű. Többsége még a 20. században is jövevény. Az 1944. évi deponálási jegyzéken 380 fő nevét találjuk. Öt vidéki gettóba szállították őket: Bonyhádra 131 főt, közülük 56 fő Paksra 80 főt, közülük 25 fő Dombóvárra 62 főt, közülük 23 fő Pincehelyre 57 főt, közülük 27 fő Tamásiba 50 főt, közülük 21 fő született Szekszárdon. Tehát összesen 152-en vallották magukat szekszárdi születésűnek (40%) 7 . Szekszárd esetében módunkban állt megállapítani, hogy Aradtól Zsolnáig összesen 116 helységből valók az 1944 júniusában Szekszárdon lakott zsidó családok. Ennél is színesebb a kép, ha a deportációs jegyzékben szereplők szüleinek származását tekintjük át. Nem kevesebb, mint 247 községet ül. várost jelöltek meg* Az 1886-1938 között különféle okok miatt elköltözöttek sorában találjuk Groszmann Olgát, aki móri, Fleischer Irént, aki hódmezővásárhelyi, Salamon Fridát, aki marosludasi, Wolf Ellit, aki budapesti kereskedőhöz ment feleségül. Dr. Adler Vilmos hatvani rabbi Gottlieb Jakab szekszárdi nagykereskedő lányát, Lichtmann Ignác budapesti cipőgyáros Pirnitzer Manó nagykereskedő lányát, Hauer Izidor a bécsi Hauer Testvérek cég főnöke pedig Hahn Adolf jómódú szekszárdi ke54
