Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

De nemcsak az érvényesülés vágya hajtja az embereket a városok felé, hanem a vidéken megszerzett jövedelem kulturált elköltésének az igénye is. A gabonakereskedésből, a földbérletekből és részvényekből összekapart pénzekből házat, lakást vásárolnak (többnyire a fővárosban), mások fiaikhoz költöznek fel nyugdíjaséveikre, gyógyfürdőkbe járnak, megint mások külföldön töltik és költik szabadságukat és pénzüket. Egészen más indítékú népességmozgás is megfigyelhető. A nagy tekintélyű vallási központok, mint pl. Bonyhád és Paks Tolnában, még mindig vonzzák azokat a fiatalokat és családokat, akik a Tan szellemében akarnak élni. Erre nagyon alkalmasak az itt kialakult hagyományhű hitközségek. A beköltözők és elvándorlók száma nagyjából azonos mértékét tapasztaljuk Bonyhádon. Többnyire az álláskereső kongresszusi hitközségben felnövekedett fiatalok és házasságkötés folytán otthont változtató nők teszik ki az elmenők zömét. Budapesten kívül Nagyvárad és Karolyváros az úticélként leginkább számba jöhető város. Természetesen a közeli Pécs és Szekszárd is sok zsidó kereskedőt és bankárt csábított. De lényegesen látványosabb az ideérkezők, s letelepülni szándékozók származási tablója. Alkalmam volt megszámlálni és kimutatni a Bonyhádon 1851-1886 között született zsidók szüleinek eredetét. Ezek a következők: Alsónána, Apar, Apáti, Bátaszék, Cikó, Csibrák, Eszék, Felsőnána, Grábóc, Gyönk, Györe, Hant, Hidas, Izmail (a Duna Kilia-ágánál fekvő beszarábiai város), Izmény, Juhépuszta, Kakasd, Kisdorog, Kisvejke, Lengyel, Majos, Mányok, Máza, Mórágy, Mucsfa, Nagyvejke, Pécs, Podgorce (Horvátország), Szálka, Szászvár, Szederkény, Závod, Zomba.

1 Közeli és távoli településeket egyaránt vonzott az ortodoxia hagyományhű szelleme. Bátaszék, Hidas, Mekényes, Pécsvárad, Püspöknádasd, Rácmecske, Szászvár és Szedres zsidói örömest költöztek Bonyhádra, ha megélhetést is remélhettek.

2 Az itteni jesiva akkora hírnévnek örvendett, hogy Nyugat-Magyarországból csapatostul jöttek a növendékek, hogy a tudós rabbik lábánál elsajátítsák a vallástudományi ismereteket. Érkeztek Galántáról, Aszódról, Debrecenből, Békéscsabáról és Pozsonyból éppúgy, mint a közvetlen környék 18 községéből, s ez a folyamat még 1920-1944 között is tartott. A bonyhádi kongresszusi és ortodox hitközség egyletei is nagy vonzerővel bírtak. A Chevra Kadisa, a Nőegylet, a Leányegylet, a Betegsegélyző és Komasági Egylet, melyek 1753-tól kezdve alakultak meg, a hitközségek választott bíróságai, a kóserélelmiszerek biztosítása a környékbeli Alsónánától Mórágyon át Tevéiig egyre szorosabb köteléket képeztek. S akkor még nem is említettük talmudiskoláit, hitéleti kérdésekben autentikus tudós rabbijait. Az ortodox hitközség hét családdal indult, de a hagyományokhoz fanatikusan ragaszkodó magból a 20. század harmincas éveiben már száznál több család sarjadt ki. Miután az ortodox családokban nagyobb volt a gyermekáldás, a kongresszusiak kezdeti számbeli fölénye megszűnt, sőt, a deportáció előtt kb. 150 fővel kevesebben voltak, mint a kongresszusi hitközségbeliek.

3 A teljesség igénye nélkül áttekintjük az 1867 után Bonyhádra költöző zsidó családok származási helyét. Elsőként szólnék azokról, akik feleséget hoztak maguknak a távolból. Engelmann József Galántáról, Galandauer Ábrahám Szombathelyről, Boschán Péter Újpestről, Hollánder Ferenc Bajáról, Krausz Adolf Óbecséről, Kron Sámuel Mohácsról, Kohn Mihály Sárvárról, Singer Ignác Szekszárdról való lánnyal kötött házasságot. Müller Lipót Liptószentmiklósról, dr. Barabás Imre Aradról, Taub M. Dávid „Tíz Miatyánk írnok" Gyönkről, Weiszman Salamon a Pozsony megyei Malácska faluból jön Bonyhádra, hogy megnősüljön. Papi hivatásuk vezette Bonyhádra Sebeskellemesről illetve Dunaszerdahelyről dr. Rosenthal Jakab és Pollák Mózes főrabbikat; Békéscsabáról Breyer Rezső ta52