Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

megemlíteni Fényes Elek leírásában. Magának a városnak kicsi volt a határa, de 7 nagy kiterjedésű puszta tartozott hozzá, amelyen a herceg Eszterházy-család birtoka, vadászkastélya terült el. Ez az uradalom az ugyancsak Eszterházy tulajdonban lévő ozorai uradalom kiegészítő részét képezte. Postahivatala helyben volt. Az 1877. évi helységnévtár szerint ugyancsak mezőváros volt Tamási a dombóvári járásban. 696 házban ekkor 4013 magyar lakos élt. Törvényszékre Szekszárdra kellett menniük, járásbírósága helyben volt, adóhivatala viszont Hőgyészen. Az 1890-es években nagyközség a dombóvári járásban, ahol 4885 magyar lakos élt. A járási szolgabírói hivatal székhelye volt, kir. körjegyzőséggeljárásbírósággal, szép kastéllyal, posta-, távíróhivatallal és posta-takarékpénztárral. Tamási a növekvő népességű települések közé tartozott, bár ez a növekvés fokozatosan csökkent. 1870 és 1890 között még 30% volt a népesség növekedése, 1881 és 1900 között már csak 15%, 1900 és 1910 között pedig mindössze 5%. Konkrétan tekintve az adatokat, 1881-ben 841 házban 4576 lakos élt. 1900-ban 1116 volt a házak száma, amelyben 5251 fő lakott. 1910-ben pedig 1193 házban jegyeztek fel 5528 főt. A századfordulón tehát Tamási a közepes népességű települések közé tartozott. Foglalkozási szerkezete még hagyományos, de éppen a század első évtizedében igen erős előrelépést mutat. 1900-ban mezőgazdaságból és őstermelésből élt a lakosok több mint 68%-a, s ez az arány 1910-ben már 63%-ra esett vissza. Az iparból élő népesség számaránya viszont 13%-ról 16, a kereskedelemből élőké 3-ról 3,7%-re nőtt. Viszonylag magas a közszolgálatot teljesítő népesség aránya, ahová a szabad foglalkozást űzők is tartoznak (5%). Alacsony viszont a napszámos és a házicselédek aránya. A következő két település: Ó- és Ujdombóvár két különálló mezővárosként szerepel, noha nevük is összetartozónak jelzi őket. Két külön uradalom volt határukban, s ez már önmagában is nagy elválasztó vonalat jelentett. Az 1860-as évek közepén Dombóvár magyar mezőváros a Kapós vize mellett, Tolna, Somogy és Baranya megyék határainak találkozásainál. Lakosainak száma alig haladja meg a 2100 főt. A viszonylag magas számú izraelita lakosság már jelzi, hogy itt jelentős szerep jutott a kereskedelemnek. Nagy határú település, több pusztával. Herceg Eszterházy egyik szép uradalmának volt a központja, ahol az úrbériség megszűnte után majorsági birtok épült ki. Postahivatala volt már akkor helyben. Az 1877. évi nelységnévtárbaÓí/omödvűr mezővárosként szerepel, 266 házában 1945 lakos élt. Törvényszéke Szekszárdon volt járásbírósága Tamásiban, adóhivatala pedig Hőgyészen. Helyben volt a vasút, a távírda és a posta. Ujdombóvár ugyancsak mezőváros volt, 19 puszta tartozott hozzá, 101 házban 2220 magyar lakos élt. Utolsó postája Dombóváron volt. A lakosság számának fejlődését tekintve Ódombóváré ugrásszerűen nőtt, 1881-1890 közt 61%-kal, és a század első évtizedében 54%-kal emelkedett lakosainak száma. Ezt bizonyosan a vasúti csomópontjellegének köszönhette. Ujdombóvár is a növekvő népességű települések közé tartozott, bár fejlődése nem volt ennyire látványos. (42, illetve 7%). Az 1890-es években Ódombóvár nagyközség a dombóvári járásban, ahol ekkor 3300 magyar lakott. A Budapest-Pécs és a Zákány-Bátaszék vasútvonalak csomópontja, ahol posta- és távíróhivatal, továbbá posta-takarékpénztár volt. Állt azonban egy másik takarékpénztár is a nagyközségben, volt továbbá ipartestülete és iparos tanonciskolája is. Forgalma nagyon élénk volt. Változatlanul központja az Eszterházy herceg egyik uradalmának. Ugyanakkor Ujdombóvár ugyancsak nagyközség, több lakossal, mint Ódombóvár (3967 fő), vasúti és távíróállomással és rendkívül tágas határral. Főbirtokosa a Dőry család. 33