Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

ben pedig 73%-a mezőgazdasággal és őstermeléssel foglalkozott. Az iparforgalom 3 ága a népességnek viszonylag kis rétegét foglalkoztatja (iparban dolgozott a keresők 12, a kereskedelemben 3 és a közlekedésben 1%-a). A közigazgatásban betöltött szerepéhez képest alacsony a közszolgálatban lévők aránya, s feltűnően alacsony a véderő aránya is. Ez arra mutat, hogy Móron ekkor már nem voltak katonák. Veszprém megyei kisvárosok A Fejér megyétől nyugatra fekvő Veszprém megye területén két települést találunk, amelynek dualizmus kori arculata - témánk szempontjából - érdeklődésre tarthat számot. Az egyik Zirc, a másik Várpalota. Zirc az 1860-as években a megye cseszneki járásában fekvő német mezőváros volt, ahol 1894 katolikus és 25 héber lakos volt. A város gazdag apátságáról volt nevezetes, amelynek kolostora nemcsak épületeivel, hanem kertjeivel is kivívta az utazók csodálatát. A város német lakosai faeszközöket készítettek, fuvaroztak és kézi mesterséget űztek, amellett jó földművelők voltak. A határban a zirci apátság volt a fő birtokos. Egy puszta tartozott ekkor ehhez a mezővároshoz, amelynek a postája helyben volt. 1877-ben a helységnévtár szerint ez a mezőváros a zirci járásban feküdt, ami azt jelentette, hogy járási székhely lett. Járásbírósága és adóhivatala helyben volt, míg törvényszékre Veszprémbe kellett menni. Kétszáz házában 2131 német lakost jegyeztek fel. Zirc népességének száma 1870 és 1890 között mindössze 7%-kal növekedett, de 1881-1900 között ez a növekedés meggyorsult (22%), s a század első évtizedében is viszonylag magas (11%). Fejlődő településnek tűnik. 1881ben 194 házában 2043 lakos élt, 1910-ben 286 házában 2756 főt jegyeztek fel. Az alacsonyabb lélekszámú települések közé tartozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jelentősége a környezete szempontjából elenyésző. Az 1890-es években nagyközségként jegyezték fel a zirci járásban, ahol ekkor 2299 magyar és német lakos élt. A járási szolgabírói hivatalon kívül járásbíróság, adóhivatal, posta, távíróhivatal és posta-takarékpénztár működött itt. Apátságát még III. Béla alapította, majd a török kor pusztításai után 1725-ben építettek itt új monostort. A német lakosság a 18. sz. elején települt be. A századfordulón népességszáma az alacsony népességű települések közé sorolja, hiszen 1910-ben mindössze 2756 lakosa volt. A társadalom szerkezetét nézve viszont egy nem hagyományos foglalkozási struktúra képe bontakozik ki előttünk. A lakosságnak mezőgazdasággal és őstermeléssel foglalkozó része nem éri el a keresők 25%-át. Iparral foglalkozott viszont a századfordulón a keresők 44, illetve 38%-a. A kereskedelem és a közlekedés dolgozóinak aránya nem túl magas (3% körül mozog), de a közszolgálat és a szabad foglalkozásúak aránya már eléri a 8-9%ot. Ebben a településben a napszámosok aránya 1900 és 1910 között jelentősen nőtt (2%-ról 6%-ra), viszont a házicselédeké kissé hanyatlott (10%-ról 7%-ra). A következő település Veszprém megyében Várpalota, amely sokáig Palota névvel szerepelt. Az 1860-as évek közepén a veszprémi járásban mint rendezett tanácsú várost említi Fényes Elek leírása. Fehér vármegye szélén, a Veszprémből Budára vezető országútban feküdt, 2843 katolikus, 1214 református, 1445 evangélikus és 387 héber lakosa volt. Mind a négy vallásfelekezetnek volt a helységben papja és temploma. A város már 1848 előtt szabad volt, úrbéli szolgálatokkal nem tartozott. Gróf Zichy Miklós és Waldstein János, mint Zichy István utóda, voltak Palota határában az uradalom birtokosai. Két kastély is állt a városban a két földbirtokos használatában. Ezeket várkastélyként említi Fényes Elek. A határ szántóföldjein búza terem, szőlőhegyein bor. A föld- és szőlőműveseken kívül számos kézműves lakott itt, akik közt különösen a pokróckészítőket és a szűrszabókat emeli ki. A postahivatal helyben volt. 30