Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

A népesség számát tekintve ez a település is a fejlődők között foglal helyet, hiszen 1870 és 1890 között 30, illetve 25%-kal, a század első évtizedében pedig 5%-kal növekedett lakosságának száma. Konkrétan 1881-ben 792 házban 5134 főt jegyeztek fel, 1910-ben pedig 1024 házban 6729 lakos élt. A közepesen népes települések közé tartozik tehát. Az 1890-es években nagyközségként jegyezték fel Fejér megye vaáli járásában. 1891-ben 815 házban 6035 magyar lakos élt. Fejlődő és élénk községként jellemzik, amelyben takarékpénztár, ipartestület és iparostanonc iskola működik. Nevezetességnek számított az a csillagvizsgáló-tanya, amelyet 1849-ben pusztítottak el. A századfordulón Bicske- mint láttuk - a közepesen népes települések között található. A mezőgazdasággal foglalkozó népesség aránya megközelíti az 50%-ot, de az iparral foglalkozóké növekedést mutat. 1900-ban még 22,1910-ben már a keresők 26%-a iparral foglalkozott. A kereskedők aránya 5-6%, s az átlag fölötti a közlekedésben foglalkoztatottak számaránya is (4-6%). Feltűnő a napszámosréteg nagy fogyása, 1900-ban még a keresők 8,5%-a tartozott ide, s 1910-ben már csupán 0,6%-a. A negyedik, e megyében található település Mór, amelyet akkor Modmak neveztek. Ez az 1860-as években a sármellékijárásban fekvő magyar-német mezőváros a Fehérvárról Szőnybe és Bécsbe vivő országút- és vasútvonalon feküdt, dombos és erdős vidéken. Hat puszta tartozott hozzá, s lakosainak száma már ekkor megközelítette a 8 ezret. Házai csinosak voltak, utcái rendesek és piaca szép. A különböző felekezeteknek temploma volt itt, illetve zsinagógája. Fényes Elek megemlíti még a lovasezredi szállást, s „fedeles lovagoskolát", a gyógyszertárat, a cs. k. adó- és postahivatalt. Megtaláljuk határában a gőzfűrészmalmot, amely részvénytársasági tulajdonban volt, s nagyrészt kemény fapadlót és épületfát metszett. Határának egy része hegyes és homokos, legfőbb gazdasága a szőlőhegyében állt, amelynek fehér borát nagyon keresték a kocsmárosok. Egy uradalom feje volt ez a város, amelynek birtokosai gróf Lamberg Rudolf és báró Luzsinszky örökösei voltak. Postája volt helyben, s 4 országos vásár tartásához volt joga. Megjegyzi még Fényes Elek, hogy a főszolgabíró Móron lakott, míg a két alszolgabíró közül az egyik Sárbogárdon élt. 1877-ben Mór mezővárosként szerepelt a helységnévtárban, a bodajki felsőjáráshoz tartozóan 804 házában 8292 magyar és német lakos élt. Törvényszékre és adóhivatalba Székesfehérvárra jártak lakosai járásbírósága, vasútállomása, postája és távírdája viszont helyben volt. Népességét tekintve ez a település is a fejlődők közé tartozott. 1870 és 1890 között 23%-kal nőtt népességének száma, míg 1881 és 1900 között 16%-os volt ez a növekedés. A népesség gyarapodásának üteme a századforduló első évtizedében lelassult, de így is elérte a 4%-ot. 1881-ben még 1003 házban 8755 lakos élt. 1910-ben már 1328 házban több mint 10 és fél ezer főt jegyeztek fel. Ezzel Mór a népesebb települések között nyer elhelyezést. Az 1890-es években nagyközségként a móri járás székhelye. Ekkor 1015 házban 9309 lakos élt, s közülük 5956 volt német, a többi magyar. Ekkor már nemcsak a járási szolgabírói hivatal és a járásbíróság volt falai között, de kir. körjegyzőség és adóhivatal székhelye, takarékpénztára, népbankja van, ipartestület és alsófokú ipariskola működik ott. Megemlítik a leírások a lovassági kaszárnyát, és a többféle egyesületet. Vasútállomása, posta- és távíróhivatala mellett posta-takarékpénztára van. A jó bor még most is kiemelt szerephez jut az ismertetésben. A századfordulón ennek a népesebb településnek társadalmi struktúrája erősen mezőgazdasági jellegű. Lakosai döntően ezt a művelési ágat kultiválják. A keresőknek 1900-ban 71,191029