Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

1960 1984 uj összes uj összes beteg 7oooo -ben beteg %ooo -ben Bonyhád 230,0 1460,0 53,1 159,3 Dombóvár 140,0 1140,0 39,5 102,6 Paks 240,0 1220,0 45,7 138,9 Szekszárd 200,0 1200,0 35,2 135,4 Tamási 230,0 1240,0 35,5 106,9 Megye 210,0 1270,0 39,9 129,5 A teljes képhez tartozik, hogy az újonnan felismert tüdőgümőkóros betegek közül a fertőzők aránya az utóbbi 25 évben fokozatosan emelkedő jellegű, meghaladja az országos átlagot. Jelenleg az egész világon 10 millióra becsülhető az erősen fertőző tuberkulotikus betegek száma, s évente még 4-5 millióval többre is lehet számítani. Évente még mindig mintegy 3 millió ember hal meg tuberkulózisban. A fentebb ábrázolt és jól felismerhető javulás hazánkban - az említett aggasztó számokkal összevetve - még jobban aláhúzza az elmúlt évtizedek hatásos egészségügyi tevékenységét a gümőkór elleni védekezés terén. Az eredmények mellett azt is látnunk kell, hogy a gümőkór csak terjedésében szorult vissza, de a kórokozó nem tűnt el a történelem süllyesztőjében. Káros eredményekhez vezethet, ha kikerül a figyelem középpontjából és ha „lazítás" következne be az ismertetett eljárások alkalmazásában. A gümőkór már nem népbetegség, gyógyítható, de - amint éppen az együttműködni nem akaró, asszociális személyek megbetegedései utalnak erre - még létezik, az egészségügyi hálózat munkája pedig továbbra is igényli a társadalom segítő együttműködését.