Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

mennyi szervének a feladata. A védőoltás, a szűrő- és orvosi vizsgálat, a tbc-s beteg gyógykezelése, kórházi ápolása ingyenes. A biztosított beteg az állam terhére anyagi támogatásban részesíthető. A táppénzjogosultság gümőkórban 2 év. Meg kell oldani a csökkent munkaképességű betegek átképzését, foglalkoztatását (= rehabilitáció). Az említett kedvezmények mellett foglalkozik azonban a rendelet a kezelést megtagadó, renitens betegek ellen foganatosítható eljárásokkal is (rendőri elővezettetés, kényszerelkülönítés), melyek célja környezetük védelme, s a betegek meggyógyítása. Az 1953-1957 közötti 5 év során Tolna megyében összesen 521 beteg halt meg (évente 90-110), csaknem kétszer annyi férfi mint nő. 14 éves kor alatt 23 (4,4%) s megdöbbentő, hogy 0-3 év között még mindig 15 (az összes elhalt 2,9%-a). Ide kívánkozik még a gümőkórban megbetegedett gyermekek arányszáma (az azonos korú lakossághoz viszonyítva Tolna megyében és országosan): 1953-ban 4,1 illetve 3,7; 1957-ben 6,0 illetve 5,3%. A teljes gümős betegállományban is nagyobb volt a gyermekek aránya megyénkben, mint országosan 1957-ben: 20,7 illetve 13,3%. Számuk éppen 1957-ben kezdett csökkenni. A tüdőgümőkór néhány kórformájának összevetése (a megyék teljes beteganyagának %-ában) az 1952. augusztusi adatok alapján: Kórforma Bács Szolnok Tolna Kölesgümőkór 0,26 0,3 0,2 Vérúti szórás 6,8 7,6 10,0 Beszűrődés 23,0 10,0 24,0 Gümős tüdőgyulladás 3,0 8,0 0,6 Ureges-heges gümőkór 41,5 24,8 32,0 Gümős izzadm. mellh. gyull. 3,7 4,4 4,7 Elsődleges góc 2,2 2,6 2,0 Amint a számok jelzik, némelyik kórformában jelentős különbségek mutatkoztak a megyék között, de az egyértelmű, hogy a fertőző forrásként leginkább szóbajövő két típus, a gümős beszűrődés és az üreges-heges tüdőgümőkór (ez utóbbi a legnehezebben kezelhető forma is) messze a leggyakrabban fordult elő. A gümőkórban elhaltak aránya is magasabb volt az országosnál, a beteg gyermekek között pedig a felnőttekét is meghaladta a meghaltak aránya (legmagasabb 1956-ban volt). Lassan javult a tüdőn kívüli szervek gümős megbetegedési helyzete. Az ötvenes évek végén országosan a csontgümőkór részesedése volt a legmagasabb, de nem sokkal maradtak el a húgy-ivarszervi megbetegedésben szenvedők, s elég magas volt még a bélgümőkór és az agyhartyagümokor aránya is. 1960-ban a gümőkórban elhalt 10 gyermek között 7 agyhártyagyulladásos volt. Ez is utal arra, hogy megyénkben is viszonylag magas volt még ekkor a gyermekkori agyhartyagümokor előfordulása (tudvalévő, hogy az egyik legrosszabb indulatú és gyors lefolyású formája a betegségnek). Részben meg lehetett állapítani a fertőző környezetet, részben nem részesültek BCG-oltásban e gyermekek. A vázolt súlyos helyzet, a nehéz elkülönítési lehetőség megoldására 1959-ben megnyílt a Bonyhád melletti grábóci tbc-s szociális otthon. Az ötvenes években meggyorsult a gümőkór elleni küzdelem tempója, amiben elévülhetetlen érdemeket szerzett Mosolygó Dénes, a minisztériumban a gümőkór elleni harc irányítója. A megyeszékhely gondozója 1958-ban korszerűbb röntgenkészülékkel gyarapodott, majd 1961-ben film készítésére is alkalmas rönt183