Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

Tolna vármegye alispánja 1937. március 17-én köriratot intézett valamennyi hatósági és helyhatósági orvoshoz, melyben felhívja a címzettek figyelmét

87 - mivel Tolna vármegye egyike az ország azon területeinek, amelyeken a gümőkór a legtöbb áldozatot szedi, s tudomására jutott, hogy az orvosok egy része nem alkalmazza a gümőkór elleni védekezés egyik legegyszerűbb módját, a vakcinálást - a védőoltás közegészségügyi szempontból való fontosságára, melynek alkalmazása eddig is eredményesnek bizonyult. Az orvosok törekedjenek arra, hogy a vakcinálás minél szélesebb körben kerüljön alkalmazásra, s hívják fel erre a magánorvosok figyelmét is. 1938-ban a vármegyei kórházbizottság a kórházigazgató főorvos javaslatára hozzájárult ahhoz, hogy a tüdőosztályon néhány kórtermet a szekszárdi tüdőbeteggondozó intézet által beutalt betegeknek biztosítsanak (az itt dolgozó orvos látta el a gondozói rendelést is).

88 Ez a kórház-gondozó intézeti egység már másfél évtizeddel megelőzte az országszerte elterjedt és ma is használatos módszert! A vázolt járványügyi helyzetben már számos javaslat hangzott el, illetve jelent meg a különböző közleményekben a gümőkór visszaszorítására, míg aztán 1939. december 12-én a belügyminiszter a képviselőház elé terjesztette a gümőkór és a nemi betegségek elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot. Ez az 1940. évi VI. törvénycikként

89 az első gümőkóros törvény volt hazánkban, melyet követett a 888/1940. B. M. sz. végrehajtási utasítás.

90 Ezt megelőzően az 1876. XTV. törvénycikk XII. fejezete foglalkozott a járványokkal és ragályokkal általában, s ezután még néhány belügyminiszteri rendelet jelent meg e tárgyban. Az 1940. évi VI. törvénycikk következő paragrafusai vonatkoztak a gümőkórra (általános rendelkezések 2-10, a megelőzés és gyógyítás intézményei 11-23, büntető rendelkezések 51-55, vegyes és záró rendelkezések 57-64). Eddig a tüdőbeteggondozás teljesen decentralizáltan történt. A 888/1940. B. M. sz. végrehajtási utasítás a következő feladatokat írta elő: 1. A fertőző források felkutatása, s evégből ellenőrző és szűrővizsgálatok végzése (a szűrés elsődleges eszköze a tüdőgondozó). 2-3. A jelentkezők orvosi vizsgálata, a szegénysorsú gümőkóros betegek rendszeres gyógykezelése, a törvény 15. paragr.-ában megjelölt intézmények igény bevételére javaslattétel. 4. A gümőkóros betegek szakgondozásának irányítása. 5. A házasság előtti orvosi vizsgálat és tanácsadás. 6-7-8. Felvilágosító és propaganda tevékenység, a szociális intézményekkel való kapcsolatok fenntartása. Minden olyan tennivaló ellátása, melyet valamely jogszabály vagy hatósági rendelkezés a gondozó feladatába utal, ezek a körülmények teljes egészében a helyi viszonyoktól függnek, ezért ezeket jogszabályba részletezni nem lehet. A több mint negyven évvel ezelőtt napvilágot látott rendelet számos, ma is érvényes ésszerű szempontot tartalmaz - s bár részben eljárt fölötte az idő -, hazánk gümőkór elleni küzdelmének fontos mérföldköve volt. Hogy az egész társadalmat érintő előírásainak végrehajtása nem sikerült, nem a szakemberek tudásán múlott. A gümőkóros törvény különösen fontos része, hogy a gondozóban a betegvizsgálat ingyenes, hogy minden járásban, törvényhatósági jogú városban legalább egy tüdőbeteg-gondozó intézetet fel kell állítani, hogy a gümőkór elleni küzdelem megszervezését és egységes irányítását, központi felügyeletét, ellenőrzését az Országos Közegészségügyi Intézet látja el, valamint a bejelentési kötelezettség. Említést érdemel még az 1000/1940. BM. sz. rendelet a zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálatról.

91 Feladata a népesség egészének bizonyos különösen veszélyeztetett korosztályokban ill. a népesség szélesebb köreit veszélyeztető megbetegedésektől való megóvására (megelőzésére) irányuló állami tevékenység. Legki178