Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

A század végén több birtokos kezén volt a határ, s a fő birtokos Schmidt A. J. volt, akinek közel 1000 hold birtoka volt a határban. Az 1860-as évek közepén mint mezőváros került feljegyzésre, amely a szántói járásban feküdt. Az utolsó postája Zalabéren volt. 1877-ben 255 házban 2304 lakost jegyeztek fel a helységnévtárban. 1881-ben 257 házban 2215 lakost találunk. 1900-ban 282 házban 2279 fő volt a népesség száma, majd tíz évvel később a házak száma 270-re csökkent, s a lakosság csak egészen minimális növekedést mutat: 2284 főt számoltak össze. Az 1890-es években Zalaszentgrót nagyközségi rangban lévő járási székhely. Takarékpénztára, vasútállomása, posta- és távíróhivatala, továbbá posta-takarékpénztára volt. Kortársai élénk marhavásárait említik elsősorban. Lélekszáma alig haladta meg a 2 ezer főt, de ezek magyarok voltak. 1910-ben az alacsonyabb lakosú települések közé tartozott, ahol a keresők száma sem érte el az ezer főt. Foglalkozási szerkezetében az ipar dominált (43%), s a kereskedelem (6%), átlag alatti arányban voltak a közlekedés dolgozói. A lakosságnak valamivel több mint negyede foglalkozott mezőgazdasággal (28%), s igen magas volt a házicselédek aránya is (11%). Egészen más típusú Lenti, amelyet napjainkban a föld kincse, az olaj közelsége fejlesztett fel. Fényes munkájában mezővárosnak jelzi, herceg Eszterházy Pál alsólendvai uradalmának volt a központja. Az utolsó postája is Alsólendva volt. Lakosainak száma az 1860-as évek közepén nem érte el a 900 főt. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a lakosság nemzetiségi hovatartozásánál 1900-ban megjegyezték a népszámlálást végzők, hogy az egyéb kategóriában „cseh-morvák" voltak Lentiben. Az 1870-es évek helységnévtárában kis falunak jelzik a lendvai járásban. 123 házban 881 magyar lakost jegyeztek fel. 1881-ben a népszámlálás 147 házban 992 lakost talált Lentiben a lakosság száma mérsékelt emelkedést mutatott, legnagyobb százalékban 1881-1900 között nőtt a lakosság, amikor 30%-os emelkedést regisztrálnak a mutatók. A századforduló első évtizedében ez az emelkedés 11% volt. Az 1890-es években a novai járás egyik kisközsége Lenti, ahol ekkor 1224 lakos élt. Ekkor volt már postahivatala, posta-takarékpénztára és vasúti megállóhelye. 1910-ben is kisközség. Lakóinak száma 1436 fő. A lakosság foglalkozási szerkezete a mezőgazdaság túlsúlyát mutatja (63%), s emellett háttérbe szorult az ipar (22%) és a kereskedelem (5%), a többi foglalkozásról nem is beszélve. A nagy kiterjedésű Zala megye területén a településtípusoknak ugyancsak széles skáláját találjuk. Vas megyei kisvárosok Tovább haladva Dunántúlon Vas megye következik, ahol ugyancsak 6 mai kisváros elődjét vehetjük szemügyre. Közülük Kőszeg az 1870-es években rendezett tanácsú város, a többi mezőváros volt, de Celldömölk csupán 1903-ban jött létre, Kiscell és Nemesdömölk egyesítésével. Vizsgáljuk meg elsőként a nagy városi múlttal rendelkező Kőszegei. Ennek várossá nyilvánítása már 1649-ben megtörtént. Az 1870-es községi törvény után rendezett tanácsú város lett szabad királyi város címével. Már egészen a korai időktől kezdve művelődési centrumnak számított. Az 1860-as években lakosságának kétharmada kézművességből és kereskedelemből élt. Lakosságának száma 2 ezren felül volt. Iparának egyik legfontosabbika a posztóipar volt. Egy részvényre alapított posztógyár is működött Kőszegen, amely azonban már az 1860-as évek közepén üresen állt, s a posztósok száma is csökkent. Fényes Elek azonban megemlíti, hogy a városban dolgozott tímár (bőripar), gyapot- és lenszövődé, volt két deszkametsző 2 17