Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

A két világháború között Az I. világháború utáni gazdasági állapotokat jól tükrözi - többek között - a Tolnamegyei Újság 1922. július 22-i számában megjelent cikk, mely a vármegyei Ferencz-kórház válságos helyzetével foglalkozik. Az alispán körlevéllel fordult a vármegye tehetős egyéneihez, nemes adományokat kérve a kórház számára: „az itt ápolt betegeket nem képes a kórház az előírt minimális hús- és kenyéradaggal ellátni, a betegek éheznek és a legnagyobb nehézségbe ütközik a tüzelőanyag, ruhaneműek s a legszükségesebb gyógyszerek és orvosi eszközök beszerzése is. A nagymúltú közkórházat kell megmentenünk a tönkrejutástól. "-Az újság visszatért a kérdéshez.

48 Maliciózus hangot megütve a cikk írója megemlítette, hogy már a múlt században is anyagi gondokkal küzdött a kórház, mert Visolyi Ede főszolgabíró 1848. január 8-án Kölesden a következő körrendeletet adta ki: „3494. szám. A községekben létező céheket a bírák felszólítsák, hogy a szekszárdi Ferencz-ispota számára adakozzanak. Úgy lakostársaikat is pénz és ruhaféle adakozásra serkenteni el ne mulasszák." Hogy a világháborút kísérő és követő gazdasági romlás, majd a húszas évek végén jelentkező gazdasági világválság ellenére Magyarország egészségügyi helyzetének, s ezen belül a gümőkór járványügyi helyzetének kezdődő javulása mutatkozott, két nemzetközi hírű szakembernek köszönhető. Johan Béla a népjóléti, majd a belügyminisztérium államtitkáraként az ország közegészségügyének és kiemelten a tuberkulózisnak javításáért sokat tett népünkért. Tomcsik József pedig az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatói minőségében és egyetemi tanárként kidolgozta a BCG-oltóanyag itthoni gyártásának módszerét, és el is kezdte a Csongrád vármegyei tanyai gyerekek oltását, s ő is vezető szerepet játszott az egész ország gümőkór elleni küzdelmében. Gortvay György már 1928-ban társadalom-egészségtani feladatokkal foglalkozott a Népegészségügy c. folyóirat hasábjain.

49 Ismertette az ország legtöbb halálozást okozó betegségeit 1919-1926 között. Csak az első ötöt emelem ki két évben (a többi évben is hasonló volt a helyzet), az összes halálozás %-ában: Betegség formái 1919 1926 Feji. hiányok 27,2 24,8 Gümőkór 16,7 14,5 Légzőszervi 10,1 10,8 Emésztőszervi 8,0 10,8 Vérkeringési 7,9 9,7 . Legfontosabb feladatnak a szociális vagy népbetegségek tervszerű leküzdését tekintette: tuberkulózis, nemi betegségek, alkoholizmus, csecsemő- és gyermekbetegségek, reuma és szívbetegségek. Ebben a legfontosabb szerveknek a már említett dispensaireket jelölte meg. A tbc elleni küzdelemben elsősorban a rokkantságot kell megelőzni, megelőző védelmet kell biztosítani a veszélyeztetetteknek, az ideiglenes rokkantak munkaképességét helyre kell állítani, a gyógyíthatatlanokat el kell különíteni és gondozni kell őket. Nagy gondot jelent az ideiglenesen rokkantak munkaképességének helyreállítása. Ezért a tartós eredmények biztosítására a kórházból távozó betegek otthonát, munkahelyét rendezni kell. A tbc-s beteget csökkent keresetképességének megfelelő munkakörben kell elhelyezni. A tuberkulotikus betegeknek megfelelő lakásokat kell építeni. A gyógyíthatatlanokat kolóniákban javasolja elhelyezni. 168