Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

még később sem, mikor a 2x6 ágyas kórház bővítése megtörtént. Az 1870-es években Pakson is működött kórház, mely aztán szeretetházzá alakult (50 év múlva ismét terveztek kórházat építeni itt, de az anyagi nehézségek miatt ez csak terv maradt. Dombóváron az I. világháború kitörése akadályozta meg az Erzsébet-kórház felépítését.)

10 Röviden érdemes kitekinteni megyénkből a magyarországi és az európai helyzetre is a gümőbacilus felfedezése előtti időszakban. Canstatt 1843-ban megjelent könyvében

11 a gümőkóros megbetegedés létrejöttét elősegítő és alkalmi okokkal magyarázta, az öröklésnek is szerepet tulajdonított. Külső tényezőnek a rossz táplálkozást, a nem megfelelő munkahelyeket tartotta. Párizsi adatokra hivatkozva a betegséget a gyermekkorban tartotta a leggyakoribbnak, a gyermekek 2/3-a a 2-3. évben, 3/4-e a 4-5. évben halt meg. Gyakori volt a 20-30. és aztán a 30-40. év között, de az időskorban is előfordult. Akkoriban egy másik közlemény az étrenddel is foglalkozott. Lázas betegnek több zsírt, kevés fehérjét javasolt, vérző beteget kivéve alkoholos italokat, konyakkal kevert tejet ajánlott. Az 1870-es években

12

100 000 lakosból Finnországban 390, Ausztriában 370, Skóciában 346, Angliában 292, Belgiumban 251 gümőkórban halt meg. Magyarországi adat 1881-ből származik: 409! E szám azonban nem megbízható, mert a halottkémek egy része nem orvos volt. Feltételezték, hogy ebben az időszakban az ország lakosságának legalább 3 százaléka már gümőkóros beteg volt. Még Kresz Géza 1884-ben megjelent könyvéből idézek néhány adatot:

13 „11/2 négyszögméteres odúban 23 ember tölti az éjszakát vagy 3 négy szögméretü pinceszobában 3-4 család lakik, egy-egy ágyban 3-4 személy alszik. A tüzelőszert takarékosan használva télen napokig nem nyitnak ablakot. "így nem meglepő akkortájt a budapesti súlyos gümőkóros halálozási helyzet. Kresz elmarasztalja a fővárosi hatóságot, s Bécset, Berlint, Londont említi példaként, e fővárosokban csökkent is a tüdővész halálozása: Budapesten 1884-ben 300 000 lakosból egy hónap alatt annyi ember halt meg gümőkórban, mint Berlin egy milliónyi és London 100 000 lakosából egy év alatt!

14 Aggasztónak írja még a felvidéki tótok, az alföldi és a bánsági lakosság gümőkóros helyzetét.

15 Ma is érvényesek javaslatai a megelőzésről (lakás, étkezés, munkahely, iskola stb.).

16 Megbetegedési adatok még nem szerepeltek ebben az időben, egy halottra 5-6 nyílt (fertőző) beteget számítottak. Okolicsányi-Kuthy Dezső 1897-ben megjelent részletes beszámolójában olvashatunk Magyarország és Európa gümőkóros halandósági viszonyairól.

17 Magyarország lakossága 1895-ben 15350000 volt. A belügyminisztérium halálozási adatait nem tartja reálisnak, alacsony volt. A vármegyék ekkori fertőző beteg és tüdővész-halálozása az összes halálozás %-ában: A legalacsonyabb Trencsén, Turóc, Árva és az erdélyi vármegyék egy része: 0-8,9 (fertőző beteg), 0-8,9 (tüdővész). Tolna vármegye 0-8,9 ill. 9-12,9 aránnyal a jobb helyzetű kevesebb vármegye közé tartozott. A legrosszabbb volt a helyzet az alföldi vármegyékben. Tanulságosak azok az adatok, melyeket Európa különböző országaiból a kolerajárvány csúcsán bekövetkező halálozás és az évi tüdővész halálozás összehasonlításából ad: Németország legsúlyosabb kolerahalálozása 349 százezrelék, ugyanakkor a gümőkóré 369 százezrelék volt. Angliában a századvég tüdővész-halálozása 213 százezrelék, az összes többi fertőző betegséggel nagyjából azonos. Néhány magyar város tüdővész-halálozása ebben az időben: Pécs 405, Szeged 417, Nyíregyháza 515, Kiskunfélegyháza 755 százezrelék (szekszárdi adat nem szerepel, mert az említettek törvényhatósági jogú városok voltak, míg Szekszárd csak megyei jogú város). 162