Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

A gümőkór-megbetegedések alakulása a XIX. századi Tolna vármegyében Tolna vármegye a török hódoltság végére elnéptelenedett. Ezután északról magyarok, délről szerbek költöztek az üres falvakba. A német telepeseket a Rákóczi-szabadságharc után a földesurak hozták e tájra. Az újabb kori népességváltozás a II. világháború után következett be, mikor a kitelepített német ajkú lakosság helyére a csallóközi magyarok, majd a Bukovinából előbb a Bácskába, majd onnan a megyénkbe költöztetett székelyek kerültek.

1 így a lakosság többségét adó régóta itt élő magyarok mellett szerbek, németek, majd az említett csallóközi és bukovinai magyarok most már kevert települései jellemzik a megye lakosságának összetételét. Minthogy a megye területét lényeges változás nem érte, a statisztikai évkönyvekben közölt népességi, foglalkozási adatok felhasználhatók napjainkig is az elemzésre. 1870-ben a vármegye lakossága 220 070 fo volt, a népesség 1895-ig fokozatosan növekedve 265 800 főt ért el, azóta csekély ingadozástól eltekintve e körül állapodott meg.

2 A lakosságnak a különböző foglalkozási ágak szerinti megoszlási aránya (néhány ágat kivéve) a mezőgazdaságban foglalkoztatottak nagy számát jelzi, meghaladva az országos átlagot is. Ez az arány a húszas éveket kivéve csak a II. világháború után kezdett csökkenni: 1900-ban 70,9%, 1949-ben 63,0%. Fordítva áll ez az iparban alkalmazottakra, itt a századforduló magasabb aránya 1920-ra csökkent, majd onnan emelkedő jellegű: 1900-ban 13,4%, 1920-ban 11,4%, 1949-ben 13,6%. Ugyancsak emelkedett a közszolgálatban és a bányákban foglalkoztatottak aránya: 1900ban 2,5 ill. 1,0%, 1949-ben 4,4 ill. 1,1%. Növekedett a nyugdíjasok aránya is (1891: 1,1%, 1949: 3,3%).

3 A mezőgazdaságban dolgozó népesség helyzetéről ezek az adatok még nem mondanak sokat, csak akkor ismerhetjük meg jobban a helyzetüket, ha a tulajdonviszonyokat is figyelembe vesszük. A

II. világháború előtt Tolna vármegyét a nagy- és a középbirtokok jellemezték. Területének csaknem a felét tették ki a 100 holdnál nagyobb birtokok. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak mintegy harmadának nem volt földtulajdona, napszámból élt. A törpebirtokosok és a napszámosok rétege a mezőgazdaságból élő lakosság 82%-át jelentette, a megye összlakosságának pedig meghaladta a felét. A tamási és a dombóvári járás nagybirtokain igen mostoha viszonyok között éltek a cselédek. A megye keleti részére még a századfordulón is a középbirtok volt a jellemző, de sok nincstelen mezőgazdasági munkás élt ezen a vidéken is. A tolnai dombvidéken - északról dél felé kialakult rétegződéssel - agrárproletár, majd szegényparaszt és birtokos paraszti réteg élt, e tájék 50%-át a középparaszti birtok uralta. A vármegye nyugati részén, melyet a nagybirtok jellemzett, jórészt gazdasági napszámosok, cselédek, szegényparasztok éltek.

4 Még egy szomorú demográfiai jelenség említendő: a Sárköz falvait az Ormánsággal vetekedve az egyke jellemezte. A századfordulón a vármegye lakosságának 30%-a még analfabéta volt. A lakosság életkori megoszlása a következőképpen alakult: É

t ., Magyarország Tolna vármegye 0r 1900 1900 1920 1930 0- 5 16,7 15,5 8,7 11,6 6-11 13,7 13,7 12,8 12,2 2-14 6,3 6,0 6,5 2,5 5-19 8,7 9,0 10,5 8,6 160