Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

számának növekedését illeti. 1881-1890 között lakosainak száma mindössze 1%-kal nőtt, viszont a század első évtizedében már 24%-kal gyarapodott. 1890-ben már nagyközség, amelynek jelentőségét egyre inkább a tőle negyedórányira fekvő gyógyfürdő adja. Ennek csinos nyaralóiban 600 szoba állt a nyaralók, a fürdővendégek rendelkezésére, akiknek száma ekkor már évente elérte a 2 ezer főt. Posta- és távíróállomás volt a községben. A Stafánia Yachtegylet gyára és kikötője nagy szerepet játszott a fürdőkultúra növelésében. A vasútállomás messze volt, de fiakkerrel, szekérrel, hintóval ezt is el lehetett érni Veszprémben vagy pedig a siófoki vasútállomásról hajó hozta át a vendégeket. A földművelő jelleget bizonyos fokig megtartotta. 1910-ben lakosainak száma alig haladta meg a 2 ezer főt, de már járási székhely, vasútállomással. A keresők foglalkozási szerkezetében még 51%-kal szerepel a mezőgazdaság. Ehhez azonban azt is tudnunk kell, hogy Füreden működött egy vincellérképző, amely az ottani magas szőlőkultúra hagyományait igyekezett ápolni és a modern szőlőkultúrát meghonosítani. A kereső népesség 22%-a iparral foglalkozott, a kereskedelemmel és a közlekedéssel foglalkozók aránya az átlag körül mozgott (3%). A fürdőhelyi szerepkör a házicselédek viszonylag magas arányában (8%) mutatkozik meg. A másik, Balatonhoz közeli település Tapolca mezőváros volt. Társadalmának sokszínűségét mutatja, hogy az 1860-as évek közepén nemcsak katolikus temploma, hanem zsinagógája is volt. Kereskedelme már akkor jelentős. Az 1890-es években nemcsak járási székhely, hanem járásbíróság is volt területén. Két takarékpénztára, alsófokú ipariskolája és állami szőlészeti és borászati „közegei" is voltak a településnek. Vasútállomás, posta és távíróhivatal segítette elő a forgalmat. Központja volt a veszprémi püspök balatonmelléki uradalmának. Élénk marhavásárairól volt nevezetes. Langyos vizű tavát fürdőként hasznosították. 1910-ben a kereső lakosság foglalkozási szerkezetét nézve a mezőgazdaság erősen visszaesett, a dolgozó lakosság egyharmada volt földműves vagy birtokos. Magas volt a kézműiparosok, de általában az iparral foglalkozók aránya (28%), s kiemelkedően magas a kereskedők, a közlekedés alkalmazottainak és a házicselédeknek az aránya (9, 7, 11%). A népességszám ezen a településen folyamatosan nőtt. 1881-ben 690 házban 4913 lakost számoltak össze, 1900-ban 883 házban 5826 lakos élt, 1910-ben pedig 961 házban 6699 főt találunk. Ez a település tehát a népesebbek közé tartozott. Más jellegű település volt Sümeg, bár ennek is mezővárosi múltja volt, de határában sok volt a puszta, ami már jól kezelt uradalomra mutat. A Grazba vivő országút mellett feküdt, s a szabadságharc előtt a veszprémi püspök birtoka volt. Utóbb is ő volt a határban a nagybirtokos. A hivatalos leírás már az 1860-as években megemlíti gyógyszertárát és a „kórodat" (kórház), továbbá a mezőváros népes vásárait. Emellett „nemzeti tanoda"és ferences kolostor is volt Sümegen. A lakosságszám folyamatosan nőtt. 1881-ben 596 házban 5029 lakost találunk, 1900-ban 895 házban 5431 fő élt, s 1910-ben 863 házban 5712 lakost találunk. Sümeg is a közepesen népes települések közé tartozott. Demográfiai mutatói igen szelíd emelkedést mutatnak (8 és 5%-ot). Az 1890-es években nagyközség volt és járási székhely. A szolgabírói hivatal mellett járásbíróság, adóhivatal és királyi körjegyzőség volt területén. Államilag segélyezett községi alreáliskolája és alsófokú ipariskolája volt. A hiteléletet egy takarékpénztár és a 4 bank képviselte. Ipari üzemei közül a mész- és téglagyárat említik, de élénk volt a gabonapiaca és keresettek a marhavásárai is. Ez időben volt már vasútállomása. A posta és a távíróhivatalon kívül posta-takarékpénztára is volt. Itt jelent meg a Sümeg - Szent Grót c. hetilap, amely az 1890-es években már a negyedik évfolyamába lépett. 15