Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

Többségük XIII. Leo pápának a munkáskérdésről (Rerum novarum) szóló enciklikája hatására jött létre a XX. század első évtizedeiben. A hitbuzgalmi céllal alakulók azon túl, hogy az egyház belső életének erősítését szolgálták, feladatuknak tekintették egyházuk valláserkölcsi felfogásától és társadalompolitikai törekvéseitől idegen hatásoktól védeni a híveket. Egyházmegyei szinten bizonyos autonómiával rendelkeztek, a helyi viszonyok a plébános személyétől és felfogásától függően változtak. Országos statisztika 1914-ből áll rendelkezésünkre, ez részletes képet ad a Tolna megyei előzményekről is.

102 Hetven településnek 43 fajta, összesen 444 egyházi egyesületéről közöl adatokat. Ez nem teljes listája az egyesületeknek, mert feltehetően minden községben voltak hasonlók, csak nem mindegyik válaszolt a statisztikát készítők kérdéseire. Az adatszolgáltató településeken átlag 6,3 olyan egyesületet írtak össze a pécsi püspöki egyházmegye területén, amelyekhez a katolikus egyháznak valamilyen köze volt. Nagyjából hasonló arányt feltételezve a többi községben is, az egyletek száma 1914-ben összesen kb. 700-ra tehető. Ezek egy része olyan, amelyik kifejezetten a r. k. egyház belső életének erősítését szolgálta, így az Oltáregyesület, a Jézus Szíve Társaság, a Rózsafüzér Társulat és a Skapuláré Társulat. Az Oltáregylet belgiumi mintára alakult Magyarországon 1859-ben, az oltáriszentség szerinti imádás ápolására, a szegény templomok egyházi eszközökkel való ellátására. 1914-ben 23 helyen volt ilyen egylet Tolnában, kb. háromezer taggal. A Bátaszéken, Faddon, Pakson, Szekszárdon, Tengődön és Tolnán alakultakról maradtak fenn olyan adatok, amelyek szerint 1949-ben is működtek (Faddon pl. 650 taggal), a bátaszéki létezését a r. k. plébánia História Domusa 1953-ban meg is erősítette.

103 A Jézus Szíve Társaság 50 csoportjáról tudunk 1914-ből. Szövetségi formájában Franciaországban indult az első 1844-ben, Magyarországon 1865-ben. Kézikönyvük megfogalmazásában „Célja: apostollá nevelni minden katolikus hívőt. Az ima apostolsága, mert bár nem egyedüli, mégis főeszköze az imdáság. Jézus szívével szövetkező apostolság azért, mert az égben s oltárainkon az emberek üdvéért közbenjáró Jézus Szíve imája a tagok imáinak is példaképe, buzdítója és hatásosságának forrása."

104 A Rózsafüzér Társulatot összetartó erő (a minden hónapra egy titok) Tolna megyében 1914-ben 57 településen jelentette a hívők ily módon is megnyilvánuló támogatását egyházuk számára. 1949-ben a plébániák jelentései alapján többségüket működőnek tekintették, csak Dunaföldvárról közli az egyesületek felülvizsgálatáról készült jegyzőkönyv, hogy a Rózsafüzér Társulat már feloszlott. Működő társulatról szóló jelentés készült pl. Döbröközön, Faddon, Pálfán, Pakson, Szekszárdon, Tengődön stb. Az Élő Rózsafüzér Egyletet JaricotM. Paulina hozta létre 1826ban Lyonban. A15 fős imaegylet sorshúzással osztotta ki tagjai között a rózsafüzér 15 titkát (amelyeket a társulati tagok felvételi lapja tartalmazott), hogy ki-ki a neki jutott titok felett elmélkedjék.

105 Szigorú kötöttségei ellenére 37 Skapuláré Társulat volt Tolna megyében 1914ben. Szent Benedektől eredeztetett szokásuk szerint munka közben vállruha (scapulare) védte az egyházi viseletet. Elterjedése után ezt a funkcióját elveszítve már az öltözet alatt hordott kisebb vállruhát jelentett, amelyet a Skapuláré Társaság tagjai éjszakára sem vetettek le. Bizonyos önmegtartóztatásra is fogadalmat tettek és Mária iránti tiszteletük jeléül a vállruhát az ő képével díszítették. A régi szokás fenntartása mindinkább nehézkessé vált, ezért 1910-től a vállruha kötelező viselése helyett érem használata terjedt el. A társaság elhalása a Karmelita rend megszűnésével lehet összefüggésben, mivel az ő joguk volt a scapulare feladása. 10 145