Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

és az 1906-os genfi nemzetközi egyezményt. A Vöröskereszt gyors kiépülését azon­ban csak az első világháború tette igazán sürgőssé. 1913-ban és 1914-ben a főispán körlevelekben sürgette a Vöröskereszt szervezését, hadikórházak felállítását szor­galmazva. 73 Tolna községben sikerült a Vöröskeresztnek a legnagyobb, ún. egyleti tábori kórházat szerveznie, 1917-ben már 7 kórteremmel és 1 műtőszobával rendel­kezett. A megyében Ódalmandon és Ozorán állítottak fel még tábori kórházat, el­sősorban beteg katonák útján terjedő járványok leküzdésére. 74 A húszas években új fiókegyletei alakultak a Vöröskeresztnek Bátaszéken, Döbröközön, Dunafoldvá­ron, Gyönkön, Simontornyán és más nagyobb településeken. Később ismét a há­ború miatt vált szükségessé, hogy ott is alakuljanak Vöröskereszt-csoportok, ahol korábban ilyen egyletek nem működtek. Az ekkor szervezett fiókegyletek közül ­többségük 1943-ban alakult - még 1947-48-ban működött néhány. Pl. Kocsola, Miszla, Nagyszékely, Pari, Szakadat, Tabód, Tevel, Váralja Vöröskereszt-szerveze­te újrakezdte működését. 1948 augusztusában az alispán kampányt is indított a szervezésre, de a régi formájukban ezek sem maradtak fenn. 75 Három olyan temetkezési egyletről tudunk, amelyek megszüntetését 1947-ben mondták ki; a Bátaszéki Egyesült Temetkezési Egylet (alakult 1875-ben), az Alsó­nánai Első Temetkezési Egylet (1896) és a Bátaszéki Dublér Egylet (1908). Ezek vol­tak a legnépesebb egyesületek, mert 300-600 tag kellett ahhoz, hogy a 10 krajcárnyi tagdíjakból a temetési költségeket részben fedezhessék. A díjat mindig az egyik tag halálakor kellett befizetni, ebből az elhaltak hozzátartozói (pl. Alsónánán 40 koro­na) segélyt kaptak. A befizetés „szigora nem terjedt ki azokra - mondja az alsóná­naiak alapszabálya - akik önhibájuk nélkül jutottak koldusbotra, vagy más könyörüle­tességéböl tenyésztik életüket. " 76 Aktív szervezőmunkájával és jótékonysági rendezvényeivel tűnt fel az 1910-es években Tolna megyében a Szociális Missziótársulat Országos Szervezete. (Alakult 1912-ben.) Olyan céllal hozták létre, hogy a katolikus nőket valláserkölcsi, liturgikus és szociális missziós tevékenységre serkentsék. A missziótársulat nőmozgalmi esz­közökkel kívánta a karitatív munkát végezni és a hazafias erőket egyesíteni. Me­gyénkben alakult fiókegyletei közül három még 1948-ban kísérletet tett a fennmara­dásra, majd működése ideiglenes szüneteltetését jelentette be, ami egyet jelentett a szervezet feladásával. Közülük jelentősebb a Szociális Missziótársulat dunaföldvári fiókja (1916), a hőgyészi leányegylet és a pálfai leánycsoport. 77 Bár széles körben nem terjedt el, de helyenként sokak gyámolítója lett az Országos Stefánia Szövetség (1915-ben hozták létre) és a Hadirokkantak, Hadiözve­gyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ, 1928) néhány fiók­egylete. (Pl. Dombóváron, Pakson, Tolnán.) A Stefánia Szövetség állami támoga­tással, de egyesületként tevékenykedett az anya- és csecsemővédelem terén. A há­borúban elesettek hátramaradottjain és a hadirokkantakon kívánt társadalmi össze­fogással segíteni a Nemzeti Szövetség, ingyenes jogtanácsadástól, munkaalkalmak teremtésén át a bajtársi szellem ápolásáig. Dombóváron 1944-ben még 239 tagja volt az egyesületnek. Ha az egylet fennmarad, taglétszáma bizonyára tovább emel­kedett volna a második világháború utáni rászorultakkal. Az 1948-ban BM rende­lettel feloszlatott HONSZ 112 négyszögöl szekszárdi ingatlana a város tulajdonába került. A Magyar Hadigondozottak Szövetsége országos elnöksége 1949. január 15­én kimondta megszűnését és hivatalos feloszlatását kérte. A szövetség erre a lépés­re kényszerült, mert az Országos Hadigondozó Hivatal felállításával nem maradt tennivalója. 78 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom