Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

Amikor a kulturális egyesületek összefogására 1947. november 28-án megalakult a Magyar Művelődési Szövetség, az egyesületek egy része már megszűnt. A BM arra hívta fel a vármegyét, hogy „a közművelődési egyesületeknek a Szövetségbe való belépését, valamint a Szövetség tagegyesületeinek megalakulását minden eszközzel segítse elő. "Jelentést kért, hogy erre milyen egyesületeket szólítottak fel és melyek nem tettek eleget a felszólításnak. A szövetség elsősorban arra vállalkozott, hogy műsorokkal és kiadványokkal segítse a tagegyleteket. Az alispán 1948 júniusában 62 községet sürgetett a kiadott rendelet szerinti intézkedésre. Ez a szervezés sem hozott eredményt. Időközben a szabadművelődés sorsát eldöntő révfülöpi országos konferencia hatására feleslegessé váló Művelődési Szövetséget az újjászervezett Országos Szabadművelődési Tanács váltotta fel. A tagegyletek szervezésére vonatkozó rendeletét a BM októberben hatályon kívül helyezte.

55 ///. Sportegyesületek Régi hagyományai vannak Tolna megyében a társasélet egyik színes formájának, a sportegyleteknek. Itt csak azokról szólunk, amelyek a koalíciós években is működtek, ezek száma meghaladja a tárgyalt egyesületek 14%-át. Egyik jellemző változatuk a vadásztársaságok. Céljukat illetően részben a gazdasági jellegűekhez is sorolhatnánk őket, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy fennmaradásukban nagyobb szerepe volt a sportszenvedélynek. Egyik legrégebbi a Bölcskei Vadásztársulat (1874). Célja megjelölésénél még csak annyit kötött ki, hogy a társaság „tagja lehet minden tisztességes bölcskei polgár". A századforduló táján alakulók - pl. a Dunaföldvári Vadásztársaság (1902) - a vadtenyésztés előmozdítása mellett a vadászat okszerű gyakorlását és fejlesztését tekintette feladatának. Sok vadásztársaság alakult az 1920-as években. Ezek többsége, köztük pl. a Bogyiszlói Vadásztársaság is (1922) azt írja az alapszabályában, hogy cél „A vadászatnak sportszerű gyakorlása a törvény korlátai között, a vadtenyésztés előmozdítása és fejlesztése, vadóvás, vadgondozás a társulat által fenntartott vadászterületeken. "

56 Általában 300 kat. h. területigényt számítottak egy tagra, ezért a több ezer kat. h.-at bérlő társaságnak is csak 10-15 fős tagsága volt. A sokak számára elérhetetlen egyesületi tagság gyakran magas tagdíjjal járt együtt, a vadásztársaságoknál érvényesült leginkább, hogy egy település közéletének vezető személyiségei alkottak zárt csoportot. 1945 után a vadásztársaságokat nem érték a többi egyesülethez hasonló szankciók. A fennmaradók legfeljebb a nevüket változtatták meg, esetleg összevont jogutódjai lettek több kisebb társaságnak. Ilyen volt pl. a Dunaszentgyörgyi I. és II. Számú Vadásztársaságból létrejött Egyesült Demokratikus Vadásztársaság, a Paksi Demokratikus Vadásztársaság, a Szekszárdi Szabadság Vadásztársaság, az Iregszemcsei Dolgozók Vadásztársasága, a Bedegkéri Szakszervezeti Vadásztársaság és még néhány.

57 Amikor sorra szűntek meg az olvasókörök és más egyletek, a vadásztársaságok megerősíthették alapszabályukat és újonnan alakulók is bejegyezhették magukat. Részletesebben megfogalmazott egyleti céljaikra példaként a bedegkériek alapszabályából idézünk: „A társaság az államkincstártól haszonbérbe vett vadászati jogot a vadászatra vonatkozó jogszabályok szigorú megtartása és a vadgazdálkodás nemzetgazdasági jelentőségének és a vadban rejlő értékek - mint nemzeti közvagyon - védelmének szemelőtt tartása mellett okszerű és a nemzeti közösség anyagi gyarapítása szempontjából hasznot hajtó módon gyakorolja. "Feladata még a vadállomány optimális mértékű fejlesztése, az orvvadászat üldözése és a dúvadak irtása. A társaság a tagjai között baráti viszonyt teremt és fejleszti a közösségi tudatot, gondot fordít az új vadásznemzedék nevelésére. 135