Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

Kaczián János: ADATOK A KOALÍCIÓS ÉVEK EGYESÜLETEINEK TÖRTÉNETÉHEZ „Az egyesületi eszme az emberek között a legnagyobb és egyben a legszelídebb erő és hatalom." Széchenyi István Egyesületi kutatásaink eddigi eredményei azt mutatják, hogy a Tolna megyei egyletek történetében végig kimutatható a hagyományőrzés és állandóság, de a különböző történelmi korszakok sajátosságai, változásai is. Létjogosultsága van egy olyan korszakolásnak, amely külön vizsgálja a hazai egyleti mozgalmak jellemzőit pl. a reformkortól a kiegyezésig, 1867-től 1918-ig, a két világháború közötti évtizedeket, majd a koalíciós éveket. Ez utóbbi időszak néhány évének tanulságai különösen fontosak számunkra, mert az 1944-1949 közöttiek történéseiben még kitapinthatók az egyletalapítás hagyományos szempontjai, ugyanakkor itt válnak el látványosan a helyi alapítók sajátos célkitűzései és az egyleteket érintő külső politikai megítélések, szándékok. Összefoglalónkban arra keresünk választ, hogy milyen változások következtek be az egyesületek társadalmi, kulturális, karitatív stb. funkcióinak megítélésében. Az egyesületről, mint a civil társadalom önigazgatási képességét kifejező egyik lehetséges szerveződésről való gondolkodás azt a kérdést teszi fel az egyesületkutatás számára, hogy lehetséges-e valamilyen kontinuitás a társadalom önszerveződésének ezen a területén? Ha igen, az egyletek ismeretében mely pontok, gondolatok kínálják a folytatás, vagy az újrakezdés lehetőségeit? A néhány éve kiterjedtebbé vált kutatás számos eredménye közül egyik legfontosabb, hogy az országos összefoglalások mellett megjelentek a helyi, megyei és regionális kutatások tapasztalatai is. A különböző megközelítésekből más-más kép rajzolódik ki, felkínálva egy általánosan használható terminológia, tematikus felosztás és kutatásmódszertan lehetőségét. Eredményeink összegzésekor arra is vállalkoznunk kell, hogy ezek ismeretében és részben fel is használva azokat, jelezzük a saját tapasztalataink alapján kínálkozó, valamelyest szintén általánosítható megközelítési módokat és következtetéseket. Az egyesületekre mindenkor érvényes definíció helyett a tárgyalt korszak azon társulásaival igyekszünk elszámolni, amelyeket az érvényes jogszabályok és a tevékenységük alapján akkor egyesületnek tekintettek. Egyes szűkítő, vagy egészen tág határok között kutató szemlélet helyett a korszakonként valamelyest változó megközelítés tűnik reálisnak. Különben nem tudnánk mit kezdeni pl. századunk olyan politikai és egyházi szervezeteivel, amelyeket működésük idején egyesületként tartottak számon. Habár a bemutatásukra választott csoportosítás alapján többségük megkülönböztethető, sok olyan egyesület volt, amelynek besorolása önkényesnek tűnhet. Kiindulási pontunk lehetőség szerint a tevékenység, amelyet azonban nem mindig tükröz az adott egyesület neve. Az is gyakori, hogy az egylet 121