A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

seggel olyan vitézül szálltak szembe, hogy egy évvel később Csákány kapitány büszkén számolhatott be a százada egyes hőseinek juttatott érdemkeresztekről. Garay obsitosa, a mesemondás keretein belül oly hősként jelenik meg, aki vitézi tetteivel megmentette a Habsburg uralkodóházat és birodalmát a megsemmisítő pusztulástól és ennek jutalmául a bécsi udvar kedvelt és szívesen látott vendége lett. Ez a gondolat azt a történeti felfogást tükrözi, hogy a magyar nemzet az 1797., 1800., 1805. és az 1809. évi nemesi felkeléssel, valamint a napóleoni háborúk során tanúsított vér- és anyagi áldozataival a Habsburg monarchiának valóban jelentős támasza volt. Nem lesz érdektelen ebből a szempontból, ha megfigyeljük Tolna vármegye követeinek egykorú jelentéséből azt, hogy miként ment végbe az a nagy ünnepség, amelyet Napóleon Elba szigetére történt száműzetése után a harcterekről diadalmasan Bécsbe visszaérkező Ferenc császár tiszteletére rendeztek 1814. június 16-án. A vármegyét ezeken a ünnepségeken Dőry Vince II. alispán, Csapó Pál főjegyző és Nedeczky Ferenc táblabíró képviselték, akiknek a jelenléten kívül az volt a feladatuk, hogy tolmácsolják az uralkodónak a vármegye legmélyebb hódolatát a 20 éve tartó háború szerencsés befejezése alkalmából, mely háború idején - a vármegye szavaival élve - „ Őfelsége is majdnem egy évig távol volt a harctereken, személyének kockáztatásával." Előkerült tehát az óhajtott nap - írták a vármegyének a követek - a maga fényességében, mert az idő is készakarva kívánta szolgálni kiességével ezt a napot, hogy ne zavarja meg az örömet felleg vagy szélvész. Virradóra minden út, amelyen őfelségének haladni kellett, mindkét felől zöld fákkal volt feldíszítve, a temérdek sokaság az utcákat elfoglalta és az ablakok megteltek nézőkkel. Reggel hét órakor a katonaság a Therézianum felé vette útját, hová az uralkodó érkezését várták. Ezeket követte a Constantin huszár és a főherceg dragonyos regimentje, majd a magyar testőrző gárda, a német gárda, a bécsi lovas polgárság, a csehországi gárda, mely őfelségét a tavalyi esztendőtől kezdve a háborúban mindenhová követte, s végül a cs. kir. gyalogezredek, melyek az utak két oldalán foglaltak helyet és a legszebb muzsikákkal szórakoztatták a sokaságot. Nyolc óra tájban az udvari inasok siettek gálaruhájukban a Therézianum felé. Az arannyal és ezüsttel gazdagon kivarrott libériás cselédek uraiknak különféle módon felékesített lovait vezették ugyanoda, majd a nagyobb uraságok, érsekek, püspökök, főhercegek érkeztek meg pompás kocsijaikon. Tizedfél óra tájban jelezte az első ágyúlövés őfelségének megérkeztét a Therézianumba, ahol ruhát váltott s a főméltóságok fogadása után paripájára ült és a harangok zúgása és az ágyúknak dörgése közepette útjára indult. A sokaság különösen megbámulta a régtől fogva gálában nem látott magyar gárdát, mely a felvonulásnak legnagyobb ékessége volt, a résztvevő magyar urak és cselédjeik káprázatos pompáján kívül. A császár szürke paripáján lassan haladva, ezer és ezer örömkiáltás közepette a régiségei és ékességei miatt drága szőnyegekkel kirakott Szent István-templomba vonult. Óriási költséggel kivilágították az egész várost este, miközben a nép mulatozásra gyülekezett. A kivilágítás pompás volt, különösen egyes méltóságok palotái, melyek közül kitűnt gróf Apponyi Antal rezidenciája. Az uralkodó este 10 óra tájban ezt a kivilágítást, az udvarral együtt különös megelégedéssel szemlélte. Éjjel egy órakor a többi kocsinak is megengedtetett a városban való kocsikázás, mert addig az a baleset veszélye miatt tilos volt. A koronás fejedelmeknek meg nem érkezése miatt, a tervezett jeles ünnepségeket elhagyták, egyedül csak őfelsége visszatérésére szerkesztett énekes darabot játszották el, a császár és az egész udvar jelenlétében. Azután őfelsége visszatért Schönbrunnba, ahol a magyar vármegyék követei a fogadáson, a nádor vezetésével a királyi trónus jobb oldalán, az örökös tartományok követei pedig annak bal oldalán helyezkedtek el. 118