A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

helyiségben és odúban, ömlesztett állapotban szanaszét hevert szörnyű szenny és piszok közepette, miképpen azt ez a fényképmásolat a valóságnak megfelelően jól érzékelteti. Örökké sajnálom, hogy annak idején nem készítettem több felvételt, éspedig minden olyan helyiségről, ahová a levéltár anyagát beszórták és ahol az iratoknak egy része a talajvíz következtében el is pusztult vagy megrohadt. Mintegy 12 vagonra volt becsülhető az az iratanyag, ami e fényképmásolat szerinti állapotban számtalan helyen, teljes összevisszaságban hevert, tarkítva az idemenekült szerveknek itt elhagyott mindennemű iratával. így dőlt romba Tolna vármegye egykori levéltára néhány nap alatt, csak azért, mert annak őrzőjét a frontra kellett küldeni anélkül, hogy helyettesítéséről kellően gondoskodtak volna. Fájó szívvel kell gondolni azokra a mulasztásokra, amelyeket nemtörődömségből, vagy fásultságból elkövettek azok, akiknek feladatuk lett volna menteni ezen a vonalon mindazt, ami még menthető volt, hiszen a front ideérkeztéig éppen elegendő idő állott a rendelkezésükre. Hatósági intézkedések a közgyűjteményi értékek megmentése céljából (1945-1946) A közgyűjteményi értékek tekintetében helyben és vidéken egészen katasztrofális helyzet következett be. Teljesen tönkrementek az egyes hivatalok és szervek irattárai, melyeket felelős őrzőik sorsukra hagytak. Jellemzésül szolgáljon csak egyetlen adat. Akkor, amikor az anyakönyvi II. példányaink az ismertetett módon hiánytalanul megmaradtak, az állami anyakönyvek I. példányai e vármegye területén 16 községben pusztultak el részben vagy egészben, jóllehet hivatott kezelőik valamennyien itthon voltak. így pusztult el majdnem teljes egészében Tolna vármegye múzeuma, a megyei törvényszék és államügyészség teljes iratanyaga s egy-két kivétellel valamennyi itt székelő hivatal és szerv irattára létrehozóik szeme láttára. Országos viszonylatban a közgyűjteményi értékek megmentésére az első intézkedést a Belügyminisztérium adta ki 1945. évi július hó 20-án, 92.845/1945. sz. rendeletével. E rendelet szerint valamennyi törvényhatóságnak kötelességévé tétetett, hogy a korábbi nagybirtokokhoz tartozó családi kúriák és kastélyok kulturális javainak a sorsát kísérjék figyelemmel s e magángyűjtemények veszélyeztetettsége esetén sürgős intézkedés céljából forduljanak haladéktalanul a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségéhez. Tolna vármegye alispánja ezt a rendelkezést a vármegye hivatalos lapjában közzé is tette azzal a helytelen záradékkal, hogy az alárendelt szervei csak adott esetben voltak kötelesek a rendelet értelmében eljárni. Ez a helytelen és lélektelen intézkedés a családi eredetű közgyűjteményi értékek védelmét eleve kizárta azoknál a családoknál, amelyek még a kastélyaikban székeltek, és semmiféle rendelkezést nem tartalmazott azok értékeire vonatkozóan sem, akik már előzőleg elmenekültek vagy kastélyaikból valamilyen ok miatt kikerültek, és így közgyűjteményi értékeik már a rendelet megjelenésekor a valóságban a teljes pusztulás előtt álltak. E lélek nélküli és sablonos hivatali intézkedésnek aztán nem is lett egyéb eredménye, ami egyébként önmagában véve is jellemző, hogy a vármegye területéről mindössze 15 község elöljárósága küldött be egyöntetűen nemleges jelentést. Egyetlenegy helységben sem akadt egyetlenegy tanult fő se, aki a valóságos helyzetre, s annak várható következményeire e vonatkozásban felhívta volna a figyelmet. Ezt követően a vármegye alispánja ugyancsak a vármegye hivatalos lapjában felhívta alárendelt szerveinek a figyelmét áz ideiglenes nemzeti kormánynak a maii 153