A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert BOSZORKÁNYSÁG, BABONASÁG, BETYÁRSÁG TOLNA MEGYÉBEN A XVm-XK. SZÁZADBAN A boszorkányság és babonaság egymással szorosan összefüggő fogalmak. Ez a két, kezdetben ártalmatlannak látszó fogalom századok leforgása alatt az emberi közösségnek veszedelmes ellenségévé nőtte ki magát és társadalmi kihatásaiban olyan jelenségek kísérték viharzó történelmét, hogy világszerte ezrével estek áldozatul mindazok, akiket okkal vagy ok nélkül e két fogalom valódi, vélt, vagy akár látszólagos értelmezésébe lehetett szorítani. E helyen természetesen nem foglalkozhatom e kérdés tudományos vizsgálatával még országos viszonylatban sem, hanem mindössze csak a Tolna megyei eseményekre szorítkozom, kiemelvén ezekből a történésekből egyes jellemző eseteket. Még csak annyit: Mária Terézia az 1768. évben az úgynevezett boszorkánypereket teljesen megszüntette, ennek ellenére azonban a valódi alap, a babona szinte kiirthatatlanul tovább élt és él még ma is sokaknak gondolatvilágában, s miként majd látni fogjuk, száz évvel ezelőtt itt Tolna megyében a betyárok világában még a gyilkolásnak is ösztönzőjévé tudott válni. Úgy vélem, hogy mindannak a jobb megértéséhez, amiről ennek az előadásomnak a során szó lesz, szükséges annak is rövid ismerete, hogy voltaképpen e megyében milyen körülmények közt élte a maga életét az a nép, amelyik átvészelte a török hódoltságot, vagy annak megszűnte után ide költözött. Tolna megye a török hódoltságig több mint félezer lakott helyet számlált és ebből a sűrű népességből a hódoltság végére mindössze 75 falu maradt meg, hogy aztán a Habsburg-uralom első negyedszázada alatt még további 39 falu pusztuljon el, majdnem lakatlanná tévén e vármegyét. A megmaradt falvaknak is alig volt néhány családból álló lakossága s miként a hivatalos vármegye jelenti a nádornak, 6-8 mérföldet kell megtenni, hogy egy-egy élőlénnyel találkozzék az ember. A gyér és magára hagyott lakosság az elvadult területeken hősies munkát végzett azért, hogy magának és családjának otthont és megélhetést teremtsen. Ez az elvadult természeti viszonyok közepette élő, úgyszólván teljesen magára hagyatott, elemi csapásoktól és járványos betegségektől gyakran sújtott, de minden civilizációs és egészségvédelmi eszközöknek híjával lévő nép természetesen lélekben igen közel került a babonák világához és eme fogékonyságában maga is segédkezet nyújtott ahhoz, hogy a babonák világa a boszorkányokban testet is öltsön. Ilyen körülmények közt nem hat meglepően, hogy országos viszonylatban a boszorkányperek meghonosítása terén Tolna megye az elsők közt foglal helyet és mindjárt a kezdet kezdetén, az 1713. évben halálos ítéletet hoz és máglyán égeti meg az első Tolna megyei boszorkányt. Mindezen azonban nincsen szégyenkeznivalónk. Tudnunk kell ugyanis, hogy Magyarországon az egész középkorban egyetlen boszorkánypert sem indítottak és az első boszorkányper, mely Boczi Klára elégetésével végződött, az 1565. évben ment végbe Kolozsvárott, holott eddig az időpontig a nyugati világban már tízezrével szedte áldozatait az a dühödt tábor, amelyik a boszorkányok üldözésében sem kíméletet nem ismert, sem az eszközökben nem válogatott. Magyarországra a boszorkányperek korszaka 90