A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rődve házaknál és pincékben tárgyalták meg sérelmeiket és összegezték azokat a követeléseket, amelyeket ez alkalomból megvalósíthatóknak véltek. A községi bíró felhívására tehát meghívás alapján néhány módosabb jobbágy és az esküdtek május hó 4-én összejöttek annak megtárgyalására, hogy az instánciá­ba, vagyis a kérelembe, amelyet a régensnek visszatértekor átnyújtani szándékoz­tak, voltaképpen mit is iktassanak bele. E napon az instanciát azonban nem tudták elkészíteni, mert a megbeszélésen ekkor még csak kevesen vettek részt. Ekkor még szép csöndesek voltak, miként az akkori nótárius írja. A felszegiek azonban már ek­kor is nagyon mozgolódtak Rácz István vezérlete alatt és olyasféléket kezdtek han­goztatni, hogy a bírótól el kell venni a bírói hatalom jelvényét, a falu pecsétjét és a kalodát és hogy nótáriusuk is van nekik olyan, aki megírja az instanciát, ha a mosta­ni nem merné azt megtenni. E paraszti mozgalom kezdeményezői tehát a felsze­giek soraiból kerültek ki, akik jó érzékkel fordultak mindjárt kezdetben a bíró és nó­tárius ellen, mert ezek hivatalukat az uradalom bizalmából, vagy tűréséből töltötték be s ezért közéleti szereplésük a jobbágyok szemében nem ok nélkül volt kétes ér­tékű. „A felszegiek táborban vannak ám, nem tudja kend, "mondotta Csepreghy Fe­renc ozorai jobbágy Lakatos János esküdtnek, aki Rácz Istvánnal éppen azon vitat­kozott, hogy hogyan is vannak a dolgok Ozorán. Rácz István szerint egyébként már 23 esztendeje annak, hogy szolgálgatnak és az üres tarisznyát hordozzák Tóti pusz­tára szerződés nélkül és még elszolgálgathatnak 23 esztendeig, vagy holtuk napjáig is az instancia mellett, ha fel nem teszik annak végében, hogy addig egy napot sem szolgálnak, amíg a szerződés ki nem adatik. Az ozorai jobbágyok törekvésének egyébként a dunántúli parasztmozgalmakkal való szoros összefüggését és a parasz­ti szervezkedésnek mélyreható voltát világosan jelzi az a követelésük, hogy a töb­biekhez hasonlóan szerződés nélkül egy napot sem szolgálnak többé és hogy évi 12 napnál többet nem robotolnak. Egyes jobbágyoknak az a véleménye, hogy a kilen­cedért is megtartaná őket az uraság, az említett követeléseket is meghaladta és az örökbérleti viszony megteremtése felé haladó törekvésre mutat. Május hó 12-én a bíró parancsolatjából az esküdtek és a meghívott módosabb job­bágyok az instancia összeállítása céljából ismét egybegyűltek. Erre a gyűlésre azonban már sokan jöttek el olyanok is, akik a gyűlésen való részvételre nem kaptak meghívást. Ezek Vass György, Fony Ignác és Fony János vezetésével hangot is adtak amiatt való felháborodásuknak, hogy e gyűlésre, mely a közösség dolgát van hivatva intézni, őket nem hívták meg, pedig ők éppen úgy ozoraiak, mint a meghívottak. Hangulatukat egyetlen mondásuk híven jellemzi: „Mégis itt vagyunk". Ez a gyűlés azután éles szóvál­tások után az instancia nagyobbik részében megállapodott. A szóváltások azonban arra mutatnak, hogy a követelések mértéke tekintetében az ozorai jobbágyság nem volt egy­séges nézeten és egy részük megelégedett volna szerényebb követelések hangoztatásá­val is. Ez a kétirányú, egymással nem ellentétes, de egymást nem is teljesen fedő követe­lés nem jelenti az ozorai jobbágyoknak két osztályra való tagozódását, mert hiszen a ne­gyedtelkestől az egész telkes jobbágyig mindkét részen körülbelül egyenlő arányban vettek részt a mozgalomban. A soraikban mutatkozó szétválasztódás tehát nem az osz­tályon belüli tagozódásban leli a magyarázatát, hanem abban a tényben, hogy a falu la­kossága már megelőzően két pártra szakadt. Az egyik párt az elöljáróság köré csoporto­sult, akik a helybeli plébánossal szemben álltak és az uradalomnak az érdekeit hivatalból is képviselték. A másik párt a plébános irányítása alatt állott, aki viszont az uradalommal volt ellenséges viszonyban és akit az esküdtek és az uradalmi tiszttartó már előzőleg is el akartak távolítani a faluból. A jobbágyok többi részének pártállását személyes bátorsá­guk, vagy emberi gyarlóságuk s ezenkívül az egyik, vagy másik párthoz való jó, vagy rossz viszonyuk határozta meg emberi szokás szerint. 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom