A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

elfogatta és tömlöcbe záratta. A vármegye ebben az ügyben a bebörtönzött jobbágyok kérésére közbenjárt a földesúrnál és azt kérte tőle, hogy vagy gyorsan tárgyaltassa le ezt az ügyet az úriszéken, vagy pedig a vádlottakat bocsássa szabadon az aratási munkákra való tekintettel, mert a bebörtönzött vádlottak elhihető ígéretet tettek arra, hogy szabadon bocsátásuk esetén az úriszéken tárgyalásra és ítéletre mindenkor megjelennek. A vármegye azonban nem mulasztotta el annak hangsúlyozását, hogy a falu zendülését bűnös és vakmerő cselekedetnek tartja és nem a zendülés szervezőinek és előmozdítóinak a kiszabadítására irányult kérése, hanem a tolnaiak siránkozásától indíttatva a természet által megadott jó termés betakarítását kívánja biztosítani az elfogottak szabadon bocsátásával. A tolnai jobbágyoknak a bíróválasztás kérdésében tanúsított ellenállása túlnyomó részében társadalmi és politikai vonalon való tiltakozást jelentett a fennálló társadalmi renddel szemben, míg a nótáriusnak az elkergetése, aki nyilvánvalóan a jobbágyok helyett a földesúrnak vált a szolgájává, gazdasági érdekeiknek a földesúr javára való elárulását teszi bizonyossá. A vármegye a tolnai jobbágyok esetében nem látta megtámadottnak és veszélyeztetettnek sem politikai hatalmát, sem az általa nemrégen megalkotott jobbágyi társadalmi rendet s bár a földesúrnak kérésére ebben az ügyben vizsgálatot rendelt és foganatosított, az egész ügyet a földesúr magánügyének tekintette. A pincehelyi és tolnai jobbágyoknak egyelőre ilyen szerény kezdetként jelentkező, minden külső befolyástól és irányítástól mentes, a hivatalos tényezőktől azonban már most is vakmerőnek és bűnösnek tekintett megmozdulása és ellenállása a fennálló társadalmi renddel szemben kétség nélkül arra mutat, hogy a két társadalmi osztály közt folyó és egymással minden tekintetben ellenérdekű küzdelem során a paraszti osztályöntudat egyre élesebbé válik és arra felé fogja keresni a kiegyenlíthetetlen osztályellentétek miatt a kibontakozásnak az útját, ahonnan céljai eléréséhez támogatást várhat. Ennek az útnak a keresését rendkívül élesen jellemzi a szekszárdi jobbágyoknak megmozdulása, akiknek küldöttjei az 1757. évben talán először járták meg az egész országból három ízben is a bécsi udvart, hogy 59 pontban felsorolt sérelmükre onnan nyerjenek orvoslást és Tolna vármegye urait a legnagyobb riadalomba hozzák. Mária Terézia szigorú utasítást adott a panaszok kivizsgálására és ezért Tolna vármegye kénytelen volt minden felháborodása ellenére komolyan hozzálátni a szekszárdi jobbágyok helyzetének tüzetes és érdembeni megvizsgálásához. A szekszárdi jobbágyok ügyének nagy horderejéhez képest a vármegye külön bizottságot alakított a panaszok kivizsgálására, de egyúttal mindent megtett annak érdekében, hogy e vizsgálatból a maga és a földesúr tekintélyének csorbulása nélkül kerülhessen ki. A helyzetet súlyosbította az, hogy a szekszárdi jobbágyok nemcsak az uradalomhoz tartozó környékbeli falvaknak mozgósították a jobbágyságát, hanem szervezkedésükbe még a fajsziakat is belevonták, a lefolytatandó vizsgálatba tevőlegesen is részt óhajtottak venni és követelték, hogy a vármegye adja ki számukra másolatban a királyi rendelkezéseket is. A szekszárdi jobbágyoknak a vármegyével szemben táplált és egyre mélyülő bizalmatlanságát, melyet ugyanakkor a bécsi udvar támogatásába vetett hit nyomon kísért, a vármegye nagy megdöbbenéssel fogadta. A vizsgálat során a vármegye a jobbágyoknak némely sérelmét az uradalommal orvosoltatta, panaszukat azonban lényegében és többségében alaptalannak nyilvánította és elutasította, a királyi rendelkezésnek pedig másolatban való kiadását egyenesen megtiltotta attól való félelmében, hogy a szekszárdiaknak példája más falvak jobbágyságát is megmozdulásra készteti. Felfogásának megfelelően a vármegye igen terjedelmes előterjesztéssel élt a bécsi udvarhoz annak érdekében, hogy a szekszárdi jobbágyoknak az ügyét a lehető legkisebb mértékre leszo73