A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

ván a kiűzendő prédikátort értette ez alatt - és elterjedhettek az idegen vallások es a könnyű és törvény nélkül való élet. Érdekes, hogy milyen mélyen gyökerezett már Apponyi Lázár gondolatvilágában is az a helytelen és alaptalan feltevés, ami sokaknál napjainkig is tapasztalható, hogy tudniillik a protestantizmussal együtt járó felvilágosultabb gondolkodás az ország pusztulását hozta magával és ez utóbbinak eredendő oka abban a törvény nélküli és könnyű életmódban leli magyarázatát, amelyet szerinte a protestantizmus teremtett meg ebben az országban. A bécsi államtanács a jobbágyokat védő törvények védelmére jobbágyügyészek alkalmazásának a gondolatát vetette fel. A magyar kancellária ezt a gondolatot az uralkodó Mária Terézia előtt azzal az érveléssel tette ellenszenvessé, hogy ezek az ügyészek akatolikusok (^protestánsok) lehetnének és könnyen felizgathatnák a parasztokat vallási tekintetben. A jobbágykérdésben az uralkodó és a magyar feudális osztályok, valamint ez utóbbit is képviselő főkormányszékek közt keletkezett harcban így elevenedik meg néhány évtizeddel későbben Apponyi Lázár gondolatvilága, mint riasztó erő és gondolat e hitbeli világ politikai és társadalmi szereplésének lehetőségével szemben. Abban a korszakban, amikor az országnak egyik legfőbb ura, Batthyányi Ádám tárnokmester nyíltan hirdethette, hogy ő alattvalóit naponta és tetszése szerint kötelezheti robotra, távoli fuvarra, amikor az új eszméket is magában hordozó hitbéli világnak esetleges politikai és társadalmi szereplése magát az uralkodót is kételyekkel töltötte el, valóban nem lehetett arra számítani, hogy a jobbágykérdés megoldása Magyarországon korát meghaladó méreteket öltsön. A magyar paraszti társadalom jelentős része hitbéli életének a 18. század nagyobbik felében történt erőteljes korlátozása és sanyargatása, miként ezt a földesúri érdekeket híven szolgáló magyar kancellária említett érvelése a jobbágyügyészek alkalmazása kérdésében világosan mutatja, nem korlátozódott az érdekelt jobbágyok egyszerű mindennapi életére, hanem azon túlmenően érvényesült a velük nemcsak hitbéli, de társadalmi és így az egész ország egyetemére kiterjedő kérdések mikénti megoldásában is. A magyar paraszti társadalomnak ugyanis az a jelentős része, amelyik földesura és az állam részéről nemcsak anyagi életében, de hitvilágában is sanyargatásokat volt kénytelen elszenvedni, nyilvánvalóan erőteljesebben és szenvedélyesebben képviselte volna nemcsak a maga, de az anyagi életben vele sorsközösségben élő többi paraszti réteg osztályérdekeit is. A magyar kancellária ezért rémült meg és rémítette meg az uralkodót és az államhatalmat ténylegesen irányító bécsi udvari köröket ajobbágyügyészek esetleges akatolikus voltával, mert ezeknek bekövetkezhető működésében a paraszti törekvéseknek forradalmivá válhatását sejtette meg, ugyanakkor pedig az udvari köröket nyugodtan ejthette kétségbe saját elgondolásuknak az egyház számára veszélyes voltával. A jobbágyügyészekalkalmazása természetesen nem történhetett volna meg a magyar alkotmánynak nyüt megsértése nélkül, és így a magyar kancellária kötelességet vélt teljesíteni akkor, amikor a jobbágykérdés szélesebb körű megoldását kétségtelenül elősegíteni hivatott jobbágyügyészek alkalmazásának gondolatát segített eltemetni. Mária Teréziának a jobbágyság nagyobb teherbíró képességét célzó és látszólag a jobbágyság érdekeit védő javaslatait a kiváltságos rendek majdnem egyhangúlag visszautasították. Ez a visszautasítás Mária Teréziát arra késztette, hogy a kiváltságos rendek tudta nélkül és azok megkerülésével szerezzen be megbízható adatokat a magyar jobbágyság valóságos helyzetéről, éspedig az országban állomásozó katonaság útján. A jobbágyság sorsa iránt mutatkozó királynői érdeklődés a jobbágyok soraiban azt a hiedelmet keltette, hogy az elnyomó uralkodó osztályok felett