A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

A földesúr részéről az igények ezzel szemben párhuzamosan és egyre növekvő arányban emelkedtek. A többnyire a bécsi udvar fényűző és egyre nagyobb költségeket felemésztő légkörében élő földesurak arra kényszerültek, hogy a földbirtokaiknak jövedelmét a lehető legnagyobb mértékben emeljék. Erre a legbiztosabb útnak a saját gazdálkodás minél nagyobb mérvű kiterjesztése mutatkozott, éspedig annál inkább, mert ekkorra már kialakult az árutermelés és annak minden előnye. Ez a folyamat kétféleképpen hatott vissza a jobbágyságra. Egyrészt fokozni kellett a telepítési szerződésekkel ellentétben az ingyenes munkaerőt, másrészt növelni kellett a saját kezelésű földesúri birtokállománynak területi nagyságát. Mindkét célkitűzés csakis a jobbágyság terhére és kárára volt megvalósítható, ami viszont alapjaiban ingatta meg a paraszti gazdálkodást. A pincehelyiek már az 1745. évben keservesen panaszolják, hogy a herceg évi 12 nap robotot erőszakolt reájuk, de ezzel sem elégszik meg és terheiket folyton emelni akarja. Ugyanekkor egyre jobban fogy a jobbágyi telekállomány is a lakosság gyors szaporodása és az irtásföldeknek és a vadvizektől nehéz munkával elhódított területeknek a földesúri majorsági birtokállományhoz való csatolása és a jobbágyoktól való erőszakos elvétele miatt. A földközösségnek megindult bomlása, a paraszti ellenállásnak ezzel együtt járó csökkenése, a népességnek telítettsége az erőviszonyokat most már a földesúri osztály javára billentette. Az elköltözés és elnéptelenedés veszélye a földesurakat többé már nem fenyegette, és ettől a nemrégen még annyira rettegett veszélytől mentesen foghattak hozzá jobbágyaiknak erőteljesebb kizsákmányolásához. Az a hanyatlás, ami a jobbágyság életviszonyaiban a 16. században megkezdődött, a 18. század második felében már a tetőfokát is elérte. A pincehelyiek panasza nem hagy kétséget a tekintetben, hogy Tolna megyében is jelentős előrehaladást tett a földesuraknak az az igyekezete, hogy a telepes jobbágyokat, akik politikai jogfosztottságuktól eltekintve a szabad földbérlők gazdasági viszonylatában állottak, egyre jobban szorítsák az örökös jobbágyok helyzetének megfelelő megkötöttség és a vele együtt járó gazdasági romlás felé. A megyének más falvaiból is egyre több panasz hangzik el a földesurak felé olyan kitételekkel, hogy a földesúr örökös jobbágyságra akarja őket vetni. Elégedetlenségüknek egyik fő forrása innen eredt. A jobbágyság helyzetének eme nagyarányú romlása éppen akkor következett be a legnagyobb mértékben, amikor az uralkodó Habsburg-ház a külháborúk következtében egyre súlyosabb anyagi válságba került. E válság idejére a magyar uralkodó osztályoknak sikerült az összes állami terheket a jobbágyságnak a vállaira rakni, annak felismerése nélkül, hogy ennek következtében ennek a társadalmi osztálynak a jelentősége az állam szempontjából rendkívüli mértékben megnövekedett és így sorsának feltétlenül az államot képviselő uralkodó érdeklődési körébe kellett kerülnie. A bécsi udvar súlyos anyagi válsága közepette az adóemelés fegyveréhez nyúlt. Az adóemelés kérdése miatt az uralkodó és a magyar feudális nagyurak közt szívós és hosszan tartó küzdelem fejlődött ki. Az adónak tervezett felemelése a magyar földesurakat azzal a veszéllyel fenyegette, hogy az adókat egyedül viselő jobbágyok túlterheltségük miatt a földesúri terhek viselésére képtelenekké válnak. A bécsi udvar viszont úgy vélekedett, hogy ha a kiváltságos rendek az adózó nép megvédését célzó magatartást fognak tanúsítani, úgy az adózó nép a felemelt adónak a megfizetésére is képessé válik. így aztán az a különös helyzet alakult ki, hogy látszólag mind a bécsi udvar, mind a földesurak a misera plebs, vagyis a nyomorult adózó nép jobb sorsáért keltek egymás ellen harcra, holott a jobbágyságnak a helyzetén valójában és lényegében egyik fél sem akart változtatni. A bécsi udvar a felemelt adóért, a földesurak a zsákmányolt haszonért küzdöttek egymással. A bécsi udvar úgynevezett jobbágyvédő politikájának hosszú története van, ennek azon65 5