A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert TÖRÖK VILÁG ÖCSÉNYBEN - a Sörös család szomorú sorsa Tolna megye a mohácsi vész előtt a mainál sokkal nagyobbb határok közt, félezernél is több lakott helyet számlált, de a török hódoltság végeztével alig maradt néhány olyan falu, amelyikben az őslakosság átvészelte a századok viharát. Ez utóbbiak közé tartozott néhányadmagával Őcsény község is, melynek lakossága a kedvező természeti viszonyokat kihasználva szilárdan megvetette lábát ősi földjén. Az alábbi megható történet, melyben a hazaszeretet, a szülői szeretet és az egykori falu közösségi érzése szól hozzánk, megrázó példáját adja annak a sok-sok családi és egyéni tragédiának, melyeknek összessége eredményezte magyar népünknek szinte példátlanul álló pusztulását. Az 1682. évben történt, hogy az Őcsényben lakó Sörös András telkes jobbágynak legidősebb fia, ifjú Sörös András fegyvert fogott a törökök ellen. Nagy esemény volt ez a falu életében, hiszen már több mint 100 éve élt a török uralma alatt, fizette az adót és megszokta az engedelmességet, hogy ezeknek árán megválthassa békéjét és nyugalmát. Nagy szorongás és félelem lett úrrá a családon és a falun ifj. Sörös Andrásnak fegyverforgatása miatt, mert e cselekedete az annyi szenvedés és megalázás árán megvásárolt békének és nyugalomnak a legsúlyosabb veszélyeztetését jelentette. Ezt az aggodalmat és félelmet az sem csökkentette, hogy a hadba vonult ifjú katonáskodása közben megbetegedvén, kénytelen volt szüleihez a faluba viszszatérni. Atyja, hogy a mindnyájukat fenyegető nagyobb veszedelemnek elejét vegye, a szekszárdi török parancsnoktól, a bégtől, öt talléron megváltotta fiának szabadságát, megtetézvén a váltságdíjat azzal az ígérettel, hogy fejét adja abban az esetben, hogyha fia még egyszer fegyvert találna fogni a török ellen. A család és a falu által egyaránt engedetlennek tekintett fiú azonban, alighogy felépült betegségéből, ismét fegyvert fogott a törökök ellen és veszélybe sodorta családját és faluját egyaránt. A szekszárdi bég hamarosan megtudta, hogy mi történt és megtorlásul elfogatta a fiú apját és súlyos tömlöcre vetvén tudatta vele, hogy fia cselekedetéért nyársra húzatja. Az őcsényiek azonban nem hagyták veszni hűséges jobbágytársukat. Addig könyörögtek a szekszárdi bégnek, amíg ez 22 tallér újabb váltságdíj ellenében szabadon nem engedte idős Sörös Andrást. így váltották meg közös erővel és akarattal mindnyájuk szabadságát és nyugalmát a kegyetlen szekszárdi bég hatalmaskodásával szemben. Örömük azonban nem sokáig tartott. A törökök ellen vitézkedő ifjú Sörös András nemsokára súlyos sebekkel terhelten a szekszárdi bég fogságába esett, ahol sebeinek gyógyításáért az egyik török borbélynak, az akkori idők tábori orvosának kilenc tallért kellett volna fizetnie. A szekszárdi bég ekkorra már 123 tallérra emelte fel váltságdíját és így kettőjüknek immáron 132 tallérral tartozott élete váltságáért. Nem csoda, hogy e hatalmas összegű sarc megfizetésére nem tudott idegen kezeseket találni. A családját egyszer már veszélybe döntő, de harci készségét fékezni nem tudó ifjúnak nem maradt más választása, mint újra atyjához folyamodni kezességért. „Édesatyám... légy kezes érettem két hétig, míglen Veszprémből sarcomat meghozom. "Az atya pediglen rab fiának szavára azt felelte: „Fiam, elhagytál te engemet. Nem akarnám velem együtt megmaradóit három fiammal és feleségemmel rabbá tennél. "Az atya ellenvetésére a fia esküvéssel fogadta, hogy az érette vál42