A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

Kanyar József: A SZEKSZÁRDI FŐLEVÉLTÁRNOK

I leket, Kossuth, Wesselényi, Liszt stb. leveleket mentett meg a pusztulástól. Az idős és egyedülálló somogyi főlevéltárnok - bár Hadnagy is egyedül volt - bizonyára irigyelte mozgékonyabb szekszárdi kollégáját, de kimozdulni a levéltárból nem tudott. "(Kanyar József: Somogy Megye Levéltára. Kaposvár, 1962. 191. o.) Amikor 1962 végén megjelent a levéltártöréneti kézikönyvem a levéltár fondjainak a jegyzékével és 29 levéltári dokumentum közreadásával - elsőként a megyei levéltárak sorában - azon frissiben tollat ragadott és 1963. február 6-án az alábbi levélben gratulált a kötethez: „Kedves Jóskám! Könyvedet gondosan és figyelmesen áttanulmányozván ismertetés céljából, megragadom az alkalmat, hogy ismételten a legnagyobb örömmel és elragadtatással gratulálok ahhoz. Megvallom Neked, hogy nekem, aki még mindig 14-16 órát is dolgozom naponta, s ennek megfelelően éppen eléggé fáradt vagyok és nincsen már türelmem komoly tartalmú könyvek olvasásához az időhiánytól eltekintve, könyvednek elolvasása valóságos élvezetet jelentett, s alig vártam, hogy ismét kézbe vehessem. Mondanom se kell, hogy részemről ez a tény mutatja a legteljesebb elismerést munkásságod és annak eredményei iránt. Csatoltan megküldöm Néked azt az ismertetést, amit a Levéltári Szemle számára írtam felkérés folytán. Eltértem a szokványos könyvismertetések formájától, s néhány gondolatomat is beleszőttem, amit levéltáraink helyzetéről alkottam magamban. Úgy vélem, hogy ezek nem zavarják meg könyvednek értékelését, mert annakjegyében születtek, hogy ezekkel is kiemeljem a megyei levéltárak nem méltányolt és el nem ismert értékét, illetve, hogy mennyire becses az a munka, amelyik a levéltárak életét a nagy nyilvánosság elé viszik. Sajnálom, hogy néhány stiláris és nyomdai hiba csúszott be a könyvbe, azonban ezeket nem akartam érinteni, hogy ne rontsák meg az összképet, amit könyved értékéről alkottam meg. Nem tudom, elfogadják-e közlésre cikkemet, tekintettel arra, hogy eltér a szokványos száraz keretektől. Éppen azért küldöm meg Néked, hogy az esetben is ismerjed véleményemet, ha soraim nem jutnának el a közlésig. Mégegyszer teljes szívből és igaz örömmel gratulálok műved megalkotásához. Sic itur ad astral Szekszárd, 1963. február 8. Igaz barátsággal ölel Hadnagy Albert." Csakhamar megkaptam 8 gépiratos oldalnyi ismertetését a Levéltári Szemle részére, amelynek: Gondolatok levéltáraink életéről címet adta. Ismertetése számomra egy nemcsak az atyai jó barát és kolléga elismerő véleményét jelentette, hanem Hadnagy Albert hatalmas élettapasztalataira épült vallomását és hitvallását is hazai hamupipőke-sorsú levéltáraink életéről és működéséről. írása ekképp nemcsak könyvismertetés volt, hanem a hazai levéltárügy bírálata is, különösképp a vidéki Magyarország elhanyagolt megyei levéltárügyének az elmaradottságáé, amelyet a szekszárdi levéltár ablakaiból maga is élesen látott és saját bőrén érzett és tapasztalt. Szívem szerint cikkembe iktathatnám teljes terjedelmében időtálló bírálatát, ezt azonban nem tehetem. így itt csak néhány mondatát idézem vallomásos ismertetéséből. A szerző után azonnal a mecénás: Somogy megye tanácsát dicsérte, „amely ennek a műnek a megjelentetését lehetővé tette, nemcsak önmaguknak szereztek úgyszólván halhatatlan érdemeket és megbecsülést e könyv kiadása által, hanem ezen túlmenően, ugyanakkor a magyar levéltárügynek olyan keretek és méretek közt tettek felbecsülhetetlen szolgálatot, amilyenekre e vonatkozásban hazánkban nem volt még példa. Mindeddig ugyanis elképzelhetetlennek látszott az, hogy egy területi (megyei) levéltárnak gondos szerkesztésében, legkisebb részletekre is kiterjedő történeti múltja és 20