A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

Benda Kálmán: MEGISMERKEDÉSEM HADNAGY ALBERTTEL

tünk. Ez a levéltár - mondta büszkén - ma a pusztulás ellenére nagyobb és értékesebb, mint volt a háború előtt. Nem egy iratunk van, amely a nemzeti történet szempontjából is jelentős. Erről a levéltárról érdemes az országot tájékoztatni. Es az ónodi jegyzőkönyv? - türelmetlenkedtem. Megállt, rám nézett, majd nagy nyugodtan így szólt. Jegyzőkönyv nincs, ilyen nem is készült. A Csapó-család levéltárában került elő egy rövid naplótöredék az országgyűlésről. Érdekes, bár újat nem mond. Szerzőjét nem ismerjük. - Azzal előhúzta a kisalakú naplóföljegyzést és elénk rakta. Kerekes meg volt döbbenve, úgy érezte, becsapták. De Berci bátyám - szólalt meg akadozva -, levelében azt írta, hogy hivatalos jegyzőkönyvet találtak. - Persze, hogy azt írtam - felelte Hadnagy Albert -, mert tudtam, hogy ha a rádiót le akarom ide csalogatni, valami nagyot kell mondanom. Ne haragudjatok rám. A következőkben egymás után húzta elő a különböző érdekesebbnél érdekesebb iratokat: így Kisfaludy László koldulólevelét, amellyel török rabságból való szabadulásának sarcát gyűjtötte egybe; a napóleoni háborúból írt leveleket; az 1848-as szabadságharc idejéből való jelentéseket; majd azokat a korabeli följegyzéseket, amelyek bizonyítják, hogy a költeményből ismert, nagyot mondó Háry János élő személy volt. Kerekes István is kezdett megvigasztalódni. Fölszerelték a mikrofont, s mi ketten, Hadnagy Albert és én, nekiültünk a beszélgetésnek. Az ő szakszerű, történelmi anekdotákkal fűszerezett fejtegetései és válaszai az én kezdeti lámplázamat is elűzték, s Háryról már fesztelen beszélgetés bontakozott ki köztünk. Felolvasta Augusz alispán levelét is a vásárban bakkecskeként ugráló obsitos vitézről, ez még a jelen lévő technikusból is mosolyt váltott ki. Beszélgetésünk „Látogatás a Szekszárdi Levéltárban" címen 1963. augusztus 4-én hangzott el a rádióban, s elindítójává vált egy hosszú sorozatnak, amelyben hasonló beszélgetésekben az ország minden levéltárát bemutattuk. Vagy egy félév múlva összetalálkoztam Hadnagy Alberttel. Visszaemlékezve a szekszárdi látogatásra, megkérdezte: Haragszanak még rám a rádióban? - Azt hiszem, már régen elfelejtették, válaszoltam. - Végül is mindketten jól jártunk - folytatta. - Én elértem, hogy bemutatták a rádióban a Szekszárdi Levéltárat, a rádió pedig szert tett egy jó történész riporterre. Majd hozzátette: Ne feledd, hogy nélkülem talán sohasem indul meg rádiós karriered. Budapest, 1990. augusztus 16.