A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

badlábra helyeztetni kérik a vármegye törvényszékétől. Ez a nagy engedékenység bizonyára a község lakosságának velük szemben megnyilvánult hangulatából fakadt ilyen hirtelen. A megejtett nyomozás során, minthogy a röpiratban Varga Antalnak felesége felismerte férjének kezevonását, az osztrák csendőrök megtalálták Varga Antalnak katonaládáját is és abban talált iratokat szolgálati úton a bűnvádi eljárás megindítása céljából felterjesztették a vármegye büntető törvényszékéhez. így kerültek ezek az írások a vármegye levéltárába, s maradtak meg ilyen különös körülmények közt az utókor számára. Varga Antalnak személyéről kevés adat áll rendelkezésre. Honvédőrmesteri mivoltát is csak a saját aláírásából lehetett megállapítani. Katonaládájának iratgyűjteménye nagyon vegyes tartalmú, de annyit mindenesetre elárul, hogy tulajdonosa szeretett olvasni és művelődni. Kezeírása viszont semmi kétséget sem hagy a tekintetben, hogy Varga Antal a nép egyszerű gyermeke volt, aki szenvedélyes szeretettel és a jövőben való teljes hittel küzdött a szabadságharc oldalán és a magyarság jövőjébe vetett hitét akkor sem veszítette el, amikor a csatatéren már minden elveszett. A Varga Antal katonaládájában megtalált versek szerzőjét nem ismerjük. E versek szerzője lehetett maga Varga Antal is, lehetett más is. A nagyobb valószínűség amellett szól, hogy a szerzőt Varga Antal személyében kell keresnünk. E feltevést alátámasztja ennek a rendkívül változatos tartalmú irathagyatékának az a színvonala, amely közös vonásként azonos fokú olvasottságot és tudást árul el és amely színvonal csak egy főtől származhatott és nem jöhetett létre azonos fokon több szerzőtől. E költemények népi eredetéhez semmi kétség sem férhet, egy-két kivételtől eltekintve. Valamennyinek közös jellemvonása a feltétlen hazaszeretet, a haza érdekében az élet feláldozásának feltétlen készsége, a sok ellenség láttán is bizalom a nemzet jövőjében és végül a Habsburg-uralom gyűlöletével párhuzamosan a csodálatosan szép odaadás, hűség és ragaszkodás Kossuth Lajosnak, a magyar nép igaz vezérének és a szabadság megteremtőjének személye iránt. Mindezek a vonások közösek az eddig ismert 1848-49-es népköltészeti hagyományokkal, hiszen forrásuk is közös talajból fakadt, a magyar népnek a szabadság utáni vágyakozásából és szeretetéből. Mindennek ellenére e költemények egyike-másika messze felülmúlja a már említett népköltészeti hagyományokat mind versezetben, mind gondolatokban. E tanulmány végén mai átírásban közölt, eredetileg cím nélküli, de általam „Kossuth visszatérése" címmel ellátott költemény a megállapításomnak legékesebb bizonyítéka. A sok száz 1848-49-es szabadságharcos költemény közül gondolatokban, hitben, reménységben, változatosságban és nem utolsósorban versezetben egyik sem versenyezhet ezzel a költeménynyel, melynek szerzőjéül, úgy vélem, helyesen, Varga Antalt nevezzük meg. Nemcsak abban hisz, hogy Kossuth Lajos visszatér idegen segítséggel, de abban is hisz, - költői lendülettel -, hogy meghívja szittya rokonainkat, akik testvéri csókot adnak és ebből az egyesülésből olyan sűrű felhő támad, melynek minden csöppje golyó lesz mindent elsöprő borzasztó esővel. A magyar népnek Kossuth Lajos iránti mélységes háláját és szeretetét e versnek 12. szakasza utánozhatatlan szépséggel imígyen örökíti meg: „Hálát adok néked atyám, ki gondot viselsz én reám, te vagy szabadság istene, Kossuth Lajos teremtője, hála tenéked." E költemény minden egyes versszaka a népköltészetnek egy-egy remekműve. Ennek ellenére külön figyelmet érdemel az a hit, hogy a Habsburg-uralom által félrevezetett idegen népek árulkodásukat megbánva, kezet fognak a magyar néppel a közös hazáért. A különféle népek testvéri együttélésének a gondolata csillámlik fel a néhány verssorban. 146