A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert DAMJANICH JÁNOS TÁBORNOK BÚCSÚLEVELE Ezeréves történelmünknek legutolsó, önként vállalt függetlenségi mozgalma az 1848/49. évi szabadságharc és a vele párosult nemzeti forradalom és társadalmi átalakulás az elveszett és elvesztegetett lehetőségek újjáéledésének egész sorát nyitotta meg magyarságunk számára. E lehetőségeknek értéke új honalapítással ért fel és ígérte mindazoknak a kérdéseknek nemzeti értelemben vett gyökeres, de egyúttal dicsőséges megoldását, melyek magyarságunknak számára ezer esztendő leforgása alatt természetszerűleg adódtak. Ezt az alapvető tényt száz évnek távlatában sem szabad elfelednünk, ha emlékezni igazságosan és tanulni vágyóan akarunk. Száz évnek leforgása alatt a szabadságharcunk kimagasló hőseinek emléke sokáig csak tündöklött, majd elhalványult és végül szabványos ünnepélyekké alacsonyuk aszerint, hogy a vesztett harcnak mémoire-irodalma sajátos természeténél fogva a bírálatnak és önigazolásnak örve alatt milyen mértékben tudta és akarta emléküket emelni vagy elhomályosítani. Ez a szabadságharcunk példátlan, sem a magunk, sem más nemzeteknek történetében elő nem forduló csodálatos vonzó erőt gyakorolt, mindazokra, akik ennek a hősies küzdelemnek igazi lényegét megtudták érteni. A tömegektől eltekintve, akik ösztönösen vagy félrevezetetten faji hovatartozásuk szerint küzdöttek velünk vagy ellenünk, az idegen és magyarul sem tudó egyéniségeknek egész sora állt törzsökös magyar bajtársai mellé, hogy kivegye a részét dicsőségből, szenvedésből éppúgy, mint a vértanúságból. Egyik csodálatos példája ennek a soha többé nem ismétlődhető történeti változatnak Damjanich tábornok. Vértanúhalált szenvedett a magyar nemzetért, melynek késői fia lett. Vértanúsága magyar bajtársaival együtt megváltást jelentett a nemzet számára, mert az alantas bosszú az ő kivégzésükben nyert kielégülést és a gyűlölet az ő vérüknek ontásában fáradt ki, hogy élni engedje a nemzetet. Búcsúlevele olyan, mint ő maga volt addig, míg a szent ügyért harcolhatott. Határozott, hazáját mindenek felett szerető, Istenben bízó és félelmet nem ismerő lélek szól hozzánk száz év távlatából ekképpen: Arad Gebeth vor meiner Hinrichtung. Vom 5-ten auf den 6-ten October 1849. Herscher des Veltalls zu dir erhebe ich mein Flehen! Du hast mich gestarkt in der fürchterlichen Scheidestunde von meiner Gattin, starke mich auch fortan! Oh! Vater, damit ich die harte Probe-den entehrenden schamlichen Tod kráftig und als Mann bestehen kann. Erhör 0! Allgütiger meine sehnsüchtig. Bitté! Du hast 0 Vater in Schlachten und Gefechten mich geleitet, hastsiez mich bestehen-und aus manchen zweifelhaften Kampfdurch deine schützende Hand unversehrt heraustretten lassen. Gepriesen sei dein Nahme in Evigkeit! Beschütze Allmachtiger! mein ohnediess unglückliches Land vor fémérem Unglück! Lenke das Herz des Monarchen zurMildefür die rückbleibenden Leidensgefahrten und leite durch deine Weisheit den Willen desselberzum Wohle der Völker. Gebe 0 Vater Kraft meiner armen Emilie, damit sie das mir gegebene Wort: „ihr Loos in De143