A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

SZEKSZÁRD VÁROS KÜZDELME A GIMNÁZIUMÉRT 1793-1813 Kultúrtörténetünknek még számos olyan kérdése van, amelyre történetírásunk még nem adott választ, illetve amelyekre tekintetét még reá sem vetette. Ezek közé a kérdések közé tartozik közművelődésünk és közoktatásügyünk történetének számos ágazata is. A XVIII. század második felében és a XIX. század első felében igen sok hivatalos lépés történt közművelődésünk és közoktatásügyünk szolgálata érdekében, de ezeknek összefoglaló képét és végleges eredményeit a mai napig sem ismerjük tökéletesen és főleg nem abban a vonatkozásban, hogy vajon közművelődésünk kérdésében volt-e a dolgozó tömegeknek és elsősorban a nemzetnek óriási többségét kitevő jobbágyságnak kezdeményező és irányító szerepe, illetve ennek hiányában volt-e vágyakozása és követelése saját szellemi színvonalának emelése, illetve e téren a legelemibb igényeinek a biztosítása iránt. Az említett két századból rendkívül sok irat fekszik el levéltárainkban, melyek e kérdésekre választ adhatnának, ha országosan és egységes szemlélettel feldolgozást nyernének. Ezekkel a kérdésekkel érdemes lenne foglalkozni és miként a szekszárdi gimnáziumnak ez a története mutatja, e kérdések egyikére máris igenlő feleletet nyerhetünk. Igenis, a szekszárdi jobbágyoknak voltak kultúrtörekvései és voltak vágyai a magasabb műveltség megszerzésére és ennek érdekében tettek is lépéseket önállóan a saját kezdeményezésükből, sőt követeléseket is hangoztattak földesurukkal, a szekszárdi közalapítványi uradalommal szemben, mert a követeléseket a maguk részéről igazságosaknak és jogosaknak tartották. Az semmit sem változtat e tényen, hogy törekvésük végül is nem járt eredménnyel, bár tehetségükhöz mérten áldozatokat is vállaltak volna a siker érdekében. Nem rajtuk múllott, hogy küzdelmük sikertelenül végződött és álmaik megvalósulása egy egész évszázaddal késett. Szekszárd, mely csak a XVIII. század vége felé vált megyeszékhellyé, jelentéktelen kis mezőváros volt, túlnyomóan nagy részében jobbágy lakossággal és közepes számú iparossággal. A megyeszékhellyé válás e két század elején és végén a város lakosságának összetételén alig változtatott valamit. A csekély létszámú megyei tisztikar jelenlétén túlmenően némi értelmiségi réteget adott még a városnak az alapítványi uradalom, melynek alkalmazottai többé-kevésbé magasabb kulturális színvonalon állottak a megszokottnál és ennek megfelelően életük és magatartásuk hozott is valami új szint ennek a kis mezővárosnak az életébe. Az ifjúság nevelése, az akkori elemi iskolai oktatás e városban sem haladta meg a szokásos mértéket és alig-alig fejlődött valamit, mert hiszen a jobbágyok, akiknek ezt a terhet is viselniök kellett, nem tudták fokozni azokat az anyagi szolgáltatásokat, amik az oktatás színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükségesek voltak. Néhány tanítójuknak az eltartása egymagában is olyan súlyos terhet jelentett számukra, hogy azok viselésébe is csak kisebb-nagyobb erőszakoskodások alkalmazásával tudták őket belekényszeríteni. A jobbágyok szegényes életkörülményeik miatt nem alap nélkül akarták áthárítani ezeket a terheket a hatalmas alapítványi uradalomra, az ő földesurukra. Szekszárdon az első gimnáziumot Mérey Mihály szekszárdi apát, az apátsági uradalomnak egyedüli feje és haszonélvezője alapította az 1700. év táján. Ennek a gimnáziumnak a szervezéséről és működéséről azonban semmilyen írásbeli adat 120