A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

reá tudta venni nagy nehezen az ottani egyik birtokos számadóját, hogy Sobriék kö­zelebbi tartózkodását árulja el és vezesse őket nyomára. Több tiszt és 23 közvitéz körülfogta a lápafői erdőt, hol e híres betyárok tartózkodtak és 3 órai tűzharc után ártalmatlanná tették őket. E harcban elesett 2 katona, 3 halálosan megsebesült, a betyárok közül pedig öngyilkos lett vezérük, Sobri Jóska, egy másik súlyosan meg­sebesült, a többi négy pedig elmenekült, egyet pedig, Varga Ferencet elfogtak közü­lük, aki felett aztán Tolna vármegye hozta meg ítéletét. Előadásomban igyekeztem vázolni nagy vonalakban azokat a társadalmi jelen­ségeket, amelyek mintegy kétszáz éven keresztül olyan jellegzetességgel nyomták reá bélyegüket társadalmunk arculatára. Akármilyen szomorú is ez a kép, tudomá­sul kell vennünk, mert ez is népünk történelméhez tartozik, melyért - miként már hangsúlyoztam - semmi szégyenkeznivalónk nincsen más népek előtt semmilyen vonatkozásban sem. Azt is tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy az egészen modern eredetű büntetéseket kivéve nincsen a mai bűnözésnek egyetlen olyan je­lentkezési formája se, aminek ősét még e megye határain belül is valahol fel ne lehetne fedezni. Ebből arra a szomorú következtetésre is el kell jutnunk, hogy em­beri világunk tulajdonképpen csak civilizálódik, de kultúrájában vajmi keveset megy előre. Ráth Végh István ismert könyvében nagyon leegyszerűsítette minde­zeket a kérdéseket, elnevezvén mindezt az emberek butítása történetének. A buta­ságot illetően, úgyhiszem, nem sok jogunk van szemrehányást tenni őseinknek, hiszen egyáltalán nem tudhatjuk, hogy e kétszázados nemzetség élt-e boldogabban e földön, vagy a mi világunk, amelyik lót-fut és mindent kitalál, de ha háború van, vagy lesz, boszorkányos módon tud elpusztítani városokat és népeket. A butaságot közelebbről illetően gondoljunk csak a II. világháborúból arra, hogy millók és mil­liók sokkal nagyobb butasággal hittek csodafegyverekben, mint a tanulatlan és mű­veletlen egyszerű falusi nép a maga boszorkányaiban és táltosaiban. Megjegyzés: Dr. Hadnagy Albert előadása elhangzott 1962. június 21-én Szek­szárdon a TIT-klubban, 1963. február 4-én a megyei tanács akadémiáján. Pedagógiai továbbképzés keretében Bonyhádon, 1963. június 28-án és július 1­jén, valamint Szekszárdon 1964. január 3-án. Forrás: TML. dr. Hadnagy Albert iratai. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom