A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

amikor Somogy megyéből visszatérnek a vásárosok a vásárból. Nyilván nem vitás, hogy a vásárra járó falusi népek nem tartoztak a vagyonos osztályok soraiba. Azt azonban a zsiványok is tudták, hogy vásárra általában nem szoktak pénz nélkül elmenni. Elálltak a faluba vezető utat és a vásárról visszajövőknek egyenként le kellett feküdniük az úttestre hanyatt, mintegy hidat képezvén testükkel az országúton. Ennek megtörténte után a zsiványok ezen az emberi testekből képezett hídon végigsétáltak és egyenként kifosztották az egész vásári népet. Statárium idején, az 1835. évben jelentette Visolyi János főszolgabíró, hogy miután hetek óta Tolna megyében a gonosztévők, főképpen pedig csoportokba verődött szökött katonák útonállással, fosztogatásokkal, pénz- és élelmiszerek kizsarolásával a közbátorságot teljesen megzavarták, a megyében fegyveres kézzel csavargó szökevény katonákat tiszti hatalmával űzőbe vette és a kajmádi német korcsmárosnak kirablása és egyéb gonoszságok elkövetése után három járás lakosságának és az összes megyei foglároknak mozgósítása után fegyveres harcban elfogatta Erhard János, Szabó János és Bolfig János szökevény katonákat, akik Hird Lőrinc kajmádi korcsmárost és családját állandó halálos fenyegetés mellett teljesen kirabolták és onnan eltávozva egyéb más bűncselekményeket is elkövettek. A rögtönítélő bíróság előtt Szekszárdon mindhárom vádlott engedelmesen beismerte több kisebb-nagyobb ellentmondás után mindazt, amivel vádolták. Az elsőrendű vádlott, Erhard János beismerte azt is, hogy a katonaságtól valóban megszökött éspedig már négy esztendeje és a mostani szökése immár a harmadik. Amikor először megfogták Győr megyében, 300 embernek vesszője között hatszor fel és alájárva megvesszőztetett s ugyanaz ismétlődött vele másodszori szökésekor hétszeri futással. Szabó János ugyancsak beismeri szökését már három ízben és ő is megvesszőztetett, de még jobban, mint Erhard János és azonkívül 75 botütést is elszenvedett. Bolfig János hasonlóképpen vall. E beismerő vallomások alapján a rögtönítélő bíróság az I. és III. rendű vádlottat halálra ítélte és a halálos ítéletet 3 órával később végre is hajtották rajtuk. A

II. rendű vádlott, Szabó János ügyét 20 éves fiatal korára való tekinettel a rendes bíróság elé utalták. Ez a szigorú ítélet világot vet arra, hogy a betyárok által a közrend már annyira veszélyeztetve volt itt Tolna vármegyében, hogy e középszerű bűncselekményért egyébként járó pár évi büntetés helyett két halálos ítéletet mondanak ki és hajtanak végre. Az 1847. évben a dunaföldvári járás főszolgabírója a következő tiszti jelentést terjeszti a vármegye alispánja elébe: „Folyó évi február hó 10-én Szombathi István zádori csőszt négy gonosztévő, névszerint Szíjártó György, Döme László, Kern József és Schmidt Ádám kirabló szándékkal lakában megtámadták, de a tervezett kirablást ez alkalommal véghez nem vihetvén, Paksra visszatértek, kik hazatértökben összebeszélvén magukban elhatározták azt, hogy a csőszt február 13-án újra megtámadni, őt kirabolni és meggyilkolni fogják, mely előre elhatározott szántszándékos rablás és gyilkolás az általuk kitűzött napon általuk csakugyan a legkegyetlenebb mód teljesíttetett is. "Az elfogott betyárok és a kihallgatott tanúk vallomásaiból a következő tényállást állapította meg a rögtönítélő bíróság: Szíjártó György cégéres gonosztevő vezérlete alatt a vádlottak elhatározták, hogy Szombathi István zádori csőszt kirabolják. Ez a tervük azonban nem sikerült először, mert a sértett bezárta ajtaját és nem engedte be őket. Ekkor úgy határoztak, hogy Schmidt Ádám és Kern József a kitűzött éjszakán menjenek előre Szombathi házához és kérezkedjenek be, mint a pataji vásárról jövők és éjszakai szállást keresők, s aztán bevárván másik két társukat, nyissanak nekik ajtót. így is történt. Miközben pipázgattak a szobában, az öreg Szombathi Istvánnal, megérkezett másik két társuk is, akinek az öregasszony nyitott ajtót, kérdezvén, hogy mi járatban vannak. Aratást keresünk, mondották, Ordason. Az öregasszony igen el1U4