Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanári értekezlet, 1947. július 12.
7 a középiskolában nem tanítanak. így már bizonyos óraszámok a tanulmányi szak javára mennének át. Lehetetlen lenne, hogy a nevelés tudományokból a másik szak tanárainak kevesebbett kelljen tudni. A szertornán is leányok» nál nem azt kell érteni, amit a válogatott versenyeken csinálnak,hanem tulajdonképen ide tartozik a bordásfal, a svéd pad, a svéd szekrény, a gyúrd hinta, ezek mind az iskolai női testnevelési ágnak az anyagát képezik ennek kizárása nem volna indokolt. Az alapot képező akár gyakorlati, akár elméleti tárgyakat érintetlenül kell hagyni. dr.Kismartoni Károly: kifogásolja, hogy a mozgásművészette^ kapcsolatban nem a magyar nép mozgás elemeiből indulnak ki. Amagyar népnét minden táncmozgását, hagyományát kellene és szabadna elsősorban tanítani. Hivatkozik egy orosz filmre, amelyet látott és amelyben az ifjúság 90 $- ban az orosz népi mozgásokat mutatta be. Nálunk is erre kellene törekedni a hangsúlyt a népi elemeket terjesztésére fektetni, nem pedig helytadni a kívülről jövő idegen irányzatoknak, az internacionális elemeknek. dr.Luka Antalné: Kismartoni tanár ur valószínűleg nem kiséri figyelemmel működésünket, mert minden munkánkat a népi táncra akarjuk alapozni és arra helyezzük a fő súlyt. Sajnos a tanár urat úgy látszik nem érdekelték a bemutatóink ás előadásaink, azokon nem vett részt, és azért nyikatkozik ilyen tájékozatlanul. dr.Ziboifcen Endre: a saját tantárgyával kapcsolatban szeretne felszólalni. A pedagógiai kiképzés tekintetében csak olyan eltérést tudna támogatni, amely a szakmai eltérés természetében gyökerezik. Nem tudja elképzelni, hogy pl. gyermek tanulmnyból,neveléstörténetből kevesebbet vegyenek. Nem akar részletekbe menő kifogásokat felsorolni, mert nem tudja, hogy az egyes címszavak mit fednek. Le akarja szögezni azt a meggyőződését, hogy csak elvileg megokolható eltérésekhez tudna hozzájárulni. Nem tudja ugyanis elképzelni, hogy minden teljesen felszívódhat a kultúrtörténet keretébe. Mart pl. a proszemináriumi gyakorlatoknak el- végéésére a "B" szak hallgatóinak is szükségük lenne, talán nég jobban mint az "A" szak hallgatóinak. A főiskolán^ ugyanis a hallgató kát nem csak táncossá, vagy csak tornásszá akarjuk kiképezni, hanem elsősorban tanárrá, az iskolai életben egészséges, harmonikus és becsületesen helytálló emberré. Szentpál Olga: Nem tudja elképzelni a tanári karnak azt a felfogását, hogy valaki a MB" szakra beiartkozik hallgatónak, hogyan birná fizikailag teljesíteni a reá kiszabott óratervet. Lehetetlenség ugyanis, hogy valaki résztvegyen az összes órákon és még plusz 14 órát is ellásson. A múltkori konifferencián pedig megállapították, hogy a heti óraszám a 33-at ne haladja túl. .1 , I íl '
