Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963

Tanácsülés, 1960. november 17.

hogy olyan hallgatók kerülnek ide, akik 4 tárgyból is - főleg labdajátékból - kiegéssitő képzésre szorulnak. Tehát felvételi hibákra mutat vissza. Ide tartozik még a gyakorlati órák jegyzetelése is. Ez szerepel a jelentésben is, de ha utána nézünk, akkor kiderül, hogy a terhelést erősen csökkenti, mert a valóságban ez nincs meg - egy-két ki.vételtől eltekintve. A továbbiakban olyanokat emlit meg, amelyeket úgy érzi, helyesen említ meg n jelentés.

Az egyik az: korán ismertessük meg hallgatóikkal az iskolai munkát. Ez elhangzott a KISZ Biz. “léseken is. Felvetődött az is, hogy hamarabb járjanak ki hospitálásra. A gondolatot jónak tartja, azon leírt azonban vitatkozni, hogy mikor kapcsolódjanak be a hospitálásba? De a hospitálás - mint ahogy a hallgatók mondták *• csupán elméleti órákra szorítkozik s jobban szeretnék, ha testnevelési órákat látogatnának s majd később a gyakorlati tanítás során néznék meg a számtan, biológia stb. órákat.

Ebben » részben található még an is, hogy a tanítási gyakorlati tanítások befejezésekor x hallgató megállapította moháról, hogy e* egyes testgyakorlati ágakban orednényee edzői munkát tudna végezni, de ez iskolai tanulókkal való foglalkozásban bizonytalan. Ez két szempontból érdexes, ez egy hallgatónál hangzott el, es magában rejti az általánosítás veszélyét, de ezen kivül a megállapításban is ellentmondás var. Kert, na valaki edzei szinten az egyes gyakorlati egekben oktatni képes, akkor már középiskolai szinten is tud oktatni. Ez a hallgató önmagának ellentmondott, Ks felsőfokon tudok oktatni, ekkor rag ven az az ismeretem, amellyel alacsonysfcb szinten is tudok oktatni.

A javaslatok között szerepel, hegy a pedagógiai gyakorlatok időtartamát meg kell hosszabbít?ni. Ezt jónak tartja, azonban mivel & hallgatók 90 #-a általános iskolába helyezkedik el, alaposabb általános iskolai felkészítést kellene adni.

Líá3ik probléma az, hogy jó-e az, h* csak a IV.évben vannak tanítási gyakorlaton a hallgatók, vagy már III.évben is menjenek ki. Bizonyos gyakorlati tapasztalatot szereznek III.évben, e ezt magasabb szinten tudják IV. évben folytatni.

SzüLss ég van az egyetemes művelődéstörténetre, de szükség van a zenei ismeretekre is. Meg kell nézni, hogy ja len pillanatban milyen ío áriban fér be az oktatási anyagba, viszont n~m érzi az iskolai reform szellemében, hogy s tenisz oktatás olyan különösen fontos lenne, 3a úgy nézzük mr?g, hogy hány esetben kell a testnevelő tenáro’rhak pl* általános iskolában asztalitenisz vagy sakk házibajnokságot rendezni, akkor inkább ozekkol kellene bővebben foglalkozni. Ehhez kapcsolódik a politechnikai oktatás és az üzemlátogatás problémája ia, ügy érzi, hogy a jelenlegi formában nem sikerült megvalósítani.

Az üzemlátogatás jó, de csak részeredmonyt érünk el, mert a hallgatóknak csak e 'y része érdeklődik a munka lényege után, a többieknél aa játszik szerepet, hogy agy- vagy két óra marad el, és büdös volt az üzemben atb. Ide kapcsolja az üze :i testnevelést is. Az e.gyea szakkörök - az üzemi testnevelést próbáin ;k felkarolni. Jó lenne, ha ahhoz Kapcsolnánk ui az üzemlátogatást is.

A szakképzés ebben az évben már javult, de még mindig nincs azon a szinten, amelyen leaatie kellene, a a brigád is gondolt or re, szörppel a jelentésben.

A szakmai éa általánoo müvel+ség szempontjából* nem érzi reálisnak azt a megállapítást, hogy jelen pillanatban olyan hallgatók Kerülnek főiskolánkra, akik kimagasló eredahnyt érnek al, de értelmi Képességeik az átlagon alul Vaunak. A nulíb-ui ráfoghattuk ezt egyesekre, ao nem madearire, mert többen hanyagok volc k. ka csak lvétve r.knJnak ilye.aak, hiszen pl. Zséri Év« o TF legjobb tanulója. Tehát ilyen formában item őrt egyet, így nem lehet általánosítani.

Az elméleti tárgyak követelményeinek szigorításé és a gyakorlati.tárgyak színvonalának enyhítése. A leírtakkal sz elméleti résszel egyetért. Nem ért egyet azonban a gyakorlatival, mert ellentmondást vél benne. Azt mondjuk, gyöngítsük a szinteket, s akkor majd a gyakorlati tárgyak asm veszik annyira igénybe hallgatóinkat. He .gyöngítjük a szinteket, akkor az azt jelenti, hogy olyan képességű hallgatók kerülnek a főiskolára, akik kápeas.-'gilog gyöngék és az azt jelenti, hogy többet kell nekik gyakorolniok. Akkor teszünk eleget ennek a köve élménynek, ks a gyakorlati követelmények szintjeit ia emeljük, főleg a felvételnél s akkor nem kell annyit gyakoroljatok a hallgatóknak, hanem tudnak’az elmélettel is foglalkozni.

— 5 —