Szövetség, 1921 (5. évfolyam, 47. szám)
1921-09-15 / 47. szám
AZ AMERIKAI MAGYAR SEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG (-ezelőtt M. B. E. SZ.) KÖZLÖNYE. Official organ of tke Hungarian Aid Association of America (formerly H. S. B. S. C.) "Entered as second-class matter February 15, 1918, at the post office at Bridgeport Conn., under the Act of March 3, 1879.” "Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 1103. Act of October 3, 1917, authorized Jnly 11, 1918.” V. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM. BRIDGEPORT, CONN. SZEPTEMBER 15, 1921. VOL. V.—NO. 47. Eb ura fakó. A magyar egyleti életnek olyan ferde kinövései vannak, amilyenek semmiféle más náció egyleteinél nem tapasztalhatók. Ezeknek a fatyuhajtásoknak a következménye, hogy amig a más nemzetiségű bevándorlók egyletei nőnek és virágoznak, addig a magyar egyletek stagnálnak. Seholsem tapasztalható, hogy a többség határozatába a kisebbség ne nyugodna bele. Nálunk, magyaroknál, ha valamely intézkedés nem tetszik a kisebbségnek, azonnal megkezdődik az ellenségeskedés, mely a testület fáját a tövében támadja meg. Az elégedetlenkedő elemek sohasem azt vizsgálják mi a köz érdeke csak « maguk akaratának i parkodnak _ér»yériyt sw"iezni. Jóllehet, a testület nem egy emberé és nem a tisztikarnak megválasztott néhány tagé, mégis helytelen felfogás, ha a tagság minden ügyet önmaga akar eldönteni. Sok szakács mindig elrontja az ételt, mert ahány száj, annyiféle Ízlés. Kell tehát egy főszakácsnak lenni, aki meghatározza és egymás mellé sorakoztatja az aromákat, mert csak úgy készítheti el a sok kukta az Ízletes ebédet. Az a kezdetleges egyleti vezetés, melynek csúcspontja a konvenczió volt, sehol sem fajult annyira el, mint a magyar egyleteknél. Nálunk ahány delegátus van, annyi javaslattal állnak elő ugyan azon tárgyra vonatkozólag. Annyi idő alatt pedig, amennyi a konvenczió idejéből arra jut, nincs ember, aki meg tudná határozni, a sok közül melyik a jó? Az egy konvenczión meghozott különféle döntések pedig annyira el ütnek egymástól, hogy mikor egygyé öntetnek, értelmetlen zagyvalék lesz belőle, amivel nem lehet egyletet vezetni.. Ez okozza, hogy nem volt még olyan magyar konvenczió, mely előbbre vitte volna az egyletet. A Világhírre vergődött — és csak az arányaikkal is bámulatot keltő amerikai egyleteknél ez másként van. A tisztikar, mely a legalaposabb ismerője egyletének, előre megcsinálja a jövő tervezetét, melyre a konvenczió az ő igen, vagy nem bélyegzőjét üti rá. Ha nem fogadja el az előterjesztett tervezetet, akkor marad minden a régiben, s azzal gazdálkodnak a jövő konvenczióig. De nem állnak elő perc alatt született uj tervezettel, mert tudják, hogy az csak véletlenül lehet jó. Bizonytalan kísérletekre pedig nem használható fel az egylet Ha meg elfogadják és törvény erőre emeli akár a konvenció, akár a referendum, ahhoz tartják magukat, s az ellene dolgozókat belső ellenségnek tekintik és a szerint bánnak el velük. Ez a nyitja annak, hogy az amerikai egylet akkor is tud boldogulni, mikor a magyar egylet ügymeneté csikorog, mint a szegény ember kenetlen szekere. Nálunk megfordítva van a dolog, mert nálunk még mrndV divat az eb nrn fikó Fn "damit meghatároz a konvenció, vagy el dönt a referendum és az a tagok bizo~~ Kánvadának nem tetszik, nem azon iparkodik a kimagát az uj helyzetbe, ez által egységessé tegye a testület jövőbeni működését, hanem keresi az utakat és módokat, hogy neki legyen igaza. Tudjuk hova vezetnek ezek az igazság kereső utak. Megindul a vélemény nyilvánítás az egyesek részéről, elkezdődik a körlevelezés az osztályok részéről, — amikor is sikerül megbontani a rendet, megingatni a bizalmat. Azután jön a fiók konvenció, mely a feje tetejére állít mindent, ezt követi a rendkívüli konvenció, amivel ismét ott vagyunk, ahonnét el indultunk. Hány esetben vetette ez már évekre vissza a magyar egyletet a haladás utján! Ennek a visszás állapotnak nagy részben — és első sorban a volt és jelenlegi tisztikarok az okai. Sohasem a tagság feívilágositasa és yrdt_az első ef1 hanem a tisztségéi a következő terminusra való biz..-.- ása. Ennek az érdekében tettek mindent •— és tesznek meg még ma is egyes helyeken, *— s mikor erősebb gyeplő tartásra lett volna szükség, mindig az engedékenység felé hajlottak. Ha már a kezdet kezdetén felvilágosították volna a tagságnak azon részét, mely a hozott határozattal nem azonosította magát, s ha szükség volt rá, erősebb eszközökkel is kényszeritették volna a renitenskedőket a többség akaratának elfogadására, nem fajultak volna a viszonyok annyira, hogy ma a kisebbség taglóval üsse le a közös tulkot. A kétszínű, ingadozó magatartás nem teremhet jó gyümölcsöt. Hibáztak — és megbocsáthatatlanul hibáztak egyes tisztikarok azzal is, hogy a másikakkal való konkurencia sikerének érdekében, állandóan félre vezették a tagságot. A tényeknek sohasem a két oldalát mutatták neki, hanem csak az egyiket, a jót, azt is mindig kiszínezve. Ezzel elérték, hogy a tagság nem ismerte meg egyletét tökéletesen, az egyes dolgokról nincs tiszta fogalma és aránytalanul több jogot gondol a maga részére, mint kötelességet. Már pedig e kettőnek igen pontos összhangban kell egymással lenni, mert külömben csődöt mond az egész rendszer. Vagy lehet-e attól a tagságtól mást várni, mint renitenskedést, a kényszerű újítások el nem fogadását, amelynek évek hosszú során azt magyarázták be, bogy az egylete milyen jó, milyen kevés befizetésért milyen sokat képes adni; — most pedig egyszerre azzal állnak neki elő, hogy az egylet nem jó, fizessetek többet, mert tönkre megyünk? Ki csudálkozhat azon, ha a tagság nem hiszi el, hogy ég a háza, mikor mindig azt mondták neki, hogy tüzmentes? A mai közömbösség — és amennyiben meg van — a mai belső forrongások és renitenskedések, természetes következményei a múltak hibáinak és bűneinek. El kell ismernünk, hogy a magyar egyleti életnek még sok fatyuhajtása van, mit szorgalmasan kell nyesegetni, hogy erős fát kapjunk. Fel kell ismerni első sorban a tisztikaroknak az önmagukban levő fogyatékosságot es nagyobb őszinteséggel kell a tagságot kezelni. A tagságnak pedig le kell mondani az “eb ura fakó”-ról, mert az nem vezet sehova, vagy csak a semmibe vezet.