Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-03 / 284. szám
g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. DECEMBER 3., SZOMBAT Kolozsiéknak sok szerveznivalót ad a polgárőrség Együtt fél évszázada Kolozsi úr, idehozná nekem azt a tálcát? - szól a hölgy, a kívülálló pedig csak a fejét kapkodja; vajon mégsem egy olyan házaspárhoz érkezett látogatóba, amely több mint fél évszázadot élt le együtt jóban-rosszban? Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu' TÖRÖKSZENTMIKLÓS Aztán persze gyorsan kiderül, hogy ártatlan évődésről van szó, s ha a jó és rossz arányáról beszélünk, mindenképpen a szép emlékek vannak túlsúlyban azon a bizonyos mérlegen.- Annak idején inkább még Kolozsikámnak szólítottam, csak az utóbbi években szoktam rá a Kolozsi úrra. Ha már ilyen tekintélyes posztot tölt be a férjem... - meséli mosolyogva Julika, Kolozsi József felesége. Az asszony számára ma már természetes, hogy mindennapjaikat a polgárőrség körüli teendők szövik át.- Hozzánk mindig jön valaki, mindig akad valami megoldandó feladat, szervezniva- ló, reggeltől estig akad teendő - mondja Kolozsi József, aki immár „csak” az országos polgárőrszervezetben tölt be fontos pozíciót a helyi egyesület vezetése mellett. - Mióta lemondtam a megyei egyesület vezetéséről, jelentős mértékben lecsökkentek a tennivalóim, így a feleségem számára kicsit szokatlan is volt, hogy több időm van, de mostanra újra megszaporodtak. Újabb és újabb elképzeléseket valósítok meg, nincs idő tehát a pihenésre, unalomra. Elég csak ránézni a házaspárra, látszik, hogy több mint ötvenkét év után is szeretet- ben, harmóniában élnek. Pedig a kezdet nem volt túl fényes...- Az első randevúról két órát késett Julika - árulja el a férj, akitől azt is megtudjuk, már jóval korábban kiszemelte magának jövendőbeli feleségét. - Katona voltam, s valami kiegészítés kellett a zsoldhoz, ezért kertgondozást vállaltunk a társaimmal - tudjuk meg tőle. - Julika meg egy barátnőjével épp a kerttel szemközti házban lakott albérletben, így kezdődött a történetünk. Az évek során előbb a vendéglátás töltötte ki az életüket, hiszen több büfét is üzemeltettek, majd a kilencvenes évek elejétől egészen a mai napig a polgárőrség körüli teendők körül forog az élet. A férj azonban a ház körüli teendőkből is kiveszi a részét, főként, ha segítségre szorul a felesége.- Julika nemrégiben eltörte a karját, így most többet kell segítenem a hétköznapi tennivalókban - mondja József. - Egy időre még a mosogatást is bevállaltam, de aztán azt mondtam: Kolozsiék egy darabig inkább szalvétáról, műanyag villával esznek, úgy egyszerűbb. Csak az a baj, hogy a végén még valaki komolyan veszi és elhiszi - nevet egy nagyot, miközben óvatosan a tálcára teszi a finom porcelánból készült kávéscsészét... Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Aítya-VILÁG Zsolt atya! Hiszi, hogy az állatoknak van lelkűk, szívük, sőt, esetleg több eszük is, mint egynémely embernek? Jó néhány hajléktalan él a megyeszékhelyen, és néha elnézem őket, hogy ezek a szerencsétlen sorsú emberek mennyire ragaszkodnak a kutyájukhoz. Akiket vékony madzagon vezetnek, és még szájkosár is van rajtuk - mert ez a szabály. Persze, ha nem lennének megkötve, ezek az állatok akkor se mennének el szerintem tőlük. Ön szerint ezek az emberek amiatt élnek kutyáikkal, mert ők az egyedüliek, akik úgy fogadják el őket, amilyenek? Kriszti Kedves Kriszti! Az állatok érzékelő teremtmények, nem gondolkodók. Magukat nem tudják formálni. A kutyák ragaszkodása, segítsége valós, sebeink gyógyulásában, szükségleteink enyhülésében segíthetnek. De bármelyik ember felettük áll! Azt nem tudjuk, ki miért él ebben a helyzetben, de a teljes függetlenségnek nyomorúságos ára van. Ha tető van a fejed fölött, akkor már vannak kötöttségeid, például a takarítás és a rezsi, amit mások végeznek és fizetnek utánuk. A szerencsétlen sors nem általánosítható, sokuk maguk választotta ezt az életformát. A legősibb szocializált háziállatunk a kutya, és tökéletesen képes alkalmazkodni a gazdájához. De a „hogyan lehetne jobb" kérdése nincs a „fejében”, amit az ember megtehet. Saját magáért tenni csak az önfenntartás és a szaporodás területén tud. Az pedig, hogy a hajléktalanoknál visszataszító az életstílus, erős a szag és döbbenetes az életkörülmény, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a társadalom taszította ki őket. Abból, hogy ez neked nem tetszik, már látható, hogy neked idegen ez az életforma. Én sem tudok vele azonosulni. Ki miért van az utcán, azt nem tudjuk, minden történet más és más. Ezért ha van nálam apró, időnként adok. Engem zavar a bosszantó stílus, a helyszín, az igénytelenség,jó lenne mindenkinek tükörbe nézni, amit egy kutya soha nem fog megtenni... A HÉT KÉRDÉSE Szokott ön disznótorba járni?- Természetesen! Gyermekkorom óta hozzátartozik a mindennapokhoz a disznóvágás. Annak idején természetesen a családi disznótorok fontos részei voltak elsősorban a téli időszaknak, felnőttként pedig nemcsak a rokonsághoz, de a baráti körbe is gyakran jártam böllér- kedni. Szinte minden hétre akadt egy-egy vágás. Többnyire 150-200 kilós hízók estek áldozatul, de nem egyszer előfordult, hogy négymázsás sertés került kés alá. Az eddigi „rekord” pedig nagyjából négyszázötven kilós volt. Túlzás nélkül mondhatom tehát, hogy az életem részévé váltak a hagyományőrző disznóvágások, olyannyira, hogy immár tizenegyedik éve böllér- találkozót is szervezünk Túr- kevén. A hagyományok őrzését egyébként a sertés feldolgozásakor is fontosnak tartom, így arra törekszem, hogy a régi kunsági ízeknek megfelelően készítsem a hurkát, kolbászt, disznósajtot és egyéb „disz- nóságokat”. Bár mostanában meglehetősen divatosnak számít az ilyesmi, jómagam nem szeretem az újításokat ezen a téren, így nem szoktam különleges hozzátevőkkel gazdagítani a hurkát, kolbászt. Tóth Lajos túrkevei nagykunkapitány Úgy gondolom, az eredeti tüdős hurkánál, sütőkolbásznál nem is kell jobb, a disznótoros ételek közül pedig a kedvencem a toros káposzta. Manapság egyébként már inkább rutinszerűen, futószalagon megy a munka, annak idején, baráti körben azonban gyakori volt, hogy kétnaposra sikeredett egy-egy disznóvágás, valahogy nem sikerült vele egy nap alatt végezni... S bár hallottam rémtörténeteket elszökött disznókról, gáztól szétrobbant sertésekről, jómagam szerencsére ilyet nemigen tapasztaltam a hosszú évek alatt. Általában terv szerint megy minden, csak ritkán fordul elő valami kisebb galiba. Sz. Zs. Takács Krisztina hobbija, hivatása és élete a sport. ■ A 22 éves lány jelenleg speedfitneszedzőként dolgozik, valamint hétvégente Budapesten folytatja edzői tanulmányait. Az általa űzött sportok közül a Girya vált szenvedélyévé, s jelenleg is megszállottan űzi az embert próbáló sportot. Sz. Zs. МЯШ18Я1«|Д í Nagy konyhát visznek Talán a vendéglátós múlt teszi, talán egyszerűen csak a vérükben van a szíves vendéglátás, de Kolozsiéktól még véletlenül sem távozhat étlen-szomjan a vendég. A feleség hétköznapokon is folyamatosan a konyhában sürög. hát még amikor hazatér a család. Lányuk Hatvanban, fiuk Kengyelen él a családjával, így amikor hazatérnek a négy unokával, természetesen a gyerekek minden kívánságát igyekeznek teljesítni a nagyszülők. Nagy kedvencnek számít a töltött káposzta, de általában mindenki más rendelést ad le. így aztán gyakran előfordul, hogy egyszerre kerül az asztalra bakonyi szelet, rántott hús és brassói. Nehogy valaki véletlenül éhen rharadjon...
