Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-24 / 302. szám

2016. DECEMBER 24., SZOMBAT INTERJÚ 11 Szörényi Levente személyisége lehengerlő, pedig a modora, gesztusrend­szere nem hajlik közvetlen­ségre. Finom, arisztokratikus megjelenésében van valami szeretetre méltó, biztonságot sugárzó nyugalom. Most itt ül velem szemben a Körszálló presszójában, azon a helyen, ahol annak idején a fonto­sabb megbeszélései, koncert­tervei is megszülettek. Ké­nyelmes fotelek, karácsonyi díszek árnyékában gondolunk vissza a múltra, közöttünk csupán egy kis üvegasztal van. Az ablakból tisztán látni a kék eget, madarak csapat­ban verődve hatalmas körö­ket írnak le, ellátnak egészen a Visegrádi-hegységig, pon­tosabban a misztikus Holdvi­lágárokig. Gyerekkori emlékei régi film formájában jelennek meg előttem. Lelkes ember, tele van energiával, újabb cé­lokkal, szinte vibrál körülötte a levegő. És megállás nélkül mosolyog a Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitá­ros, énekes, szövegíró. Szörényi Levente <4 |í zenéről, a'nagyapai szerepről, a családi értekekről es oroksegrol Tarnóczy Orsolya orsoIya.tamoczy@mediaworks.hu- Alig múlt tíz óra, egy rendes zenész ilyenkor még fel sem kel az ágyból, a jobb oldaláról ép­pen a bal oldalára fordul. Ön pedig már frissen és üdén ül itt velem szemben.- Amikor aktívan zenéltem, akkor sem maradtam fent so­káig. Koncert után mentem, és lefeküdtem. Hosszú évek óta egyébként hétkor kelek, be­kapcsolom a rádiót, aztán eset­leg a televíziót. Havas Hen­rik helyett inkább a havas he­gyeket nézem az egyik külföl­di csatornán. Amúgy a termé­szetfilmeket és az állatokkal foglalkozó műsorokat kedve­lem. Van egyfajta érdekes kö­tődésem a hegyek iránt. Per­sze nem meglepő, hiszen a he­gyek ölelésében, Felső-Auszt- ria egy kicsiny kis városában, Gmundenben születtem.- Mi a napi rutinja?- Mindig új terven töröm a fejem. Még mindig lobog ben­nem az alkotási vágy. Bár kicsit már csendesebb és szelídebb a bennem munkálkodó belső tűz. Az utóbbi időben egyre többet kutatok a gyerekkori emléke­im között. Annak ellenére, hogy millió interjút adtam, még min­dig kevesen tudják, hogy miből lett a cserebogár. Tízéves vol­tam, amikor Fater „világvevő’” kis rádióján először fogtuk be a Voice of America rádióadásá­ban Willis Conover zenei szer­kesztő és producer dzsesszmű­sorát, a Time for Jazz!-t. Először hallottam, mégis egyszerűen mélyen belém égett a hangja. A bátyámmal, Szabolccsal telje­sen odáig voltunk még az adás szignáljától is. A műsort Neal Hefti Coral Reef szerzeménye indította, a második blokk pe­dig Duke Ellington, Take the A Train című számával kezdő­dött. Ha azt vesszük, voltaképp a SZÖRÉNYI LEVENTE 1945. április 26-án született az ausztriai Gmundenben. Neve az Il­lés együttessel együtt szorosan ösz- szeforrt a magyar beatzene kiala­kulásával. Később a Fonográffal is sikert sikerre halmozott, elég volt ^ "■"'s. kilépnie a színpadra, \ a tér egyszerűen . ' \ felrobbant. Le­NEVJEGY ) mezei.filmze­dzsessz indított el azon az úton, amin később sikeres lettem.- Innen jött az ötlet, hogy ta­vasszal a szving világában is tesz egy kisebb kirándulást?- Ebből nőtte ki magát a ké­szülő Milliók Hangja & Big Band Beat koncertsorozat; a három esemény alatt szeretném a kö­zönségnek minden ízében visz- szaadni azt a világot, amit gye­rekként megismertem. Az első részben dzsessz örökzöldek és szvingszerzemények hangza­nak el a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével. Két rend­kívül tehetséges énekes szólis­ta idézi fel az ismert dallamo­kat, Gájer Bálint és Joan Faulk­ner világhírű előadóművész. Az a bizonyos két szignál is el fog hangzani a koncerten beját­szásról, karcosan, mintha egy bakelitlemezről szólna. Ezt kö­vetően hallhatjuk az egész fan­tasztikus hangzást élőben a Bu­dapest Jazz Orchestra tolmácso­lásában. Az est Willis Conover emlékére készül.- Ha jól tudom, egyszer olyan sze­rencsés helyzetbe került, hogy személyesen is találkozott vele.- Az Amerika Hangját, Willis Conover dzsesszműsorát Észak- Afrikából közvetítette az úgyne­vezett vasfüggöny mögötti or­szágokba, beleértve a Szovjet­unió nyugati régióit. Diplomata­útlevelével gyakran utazgatott Kelet-Európába, többek mellett magyarországi dzsesszfeszti- válokra is. Néhány évtizeddel ezelőtt ültem Debrecenben az Aranybika Szálló teraszán, ke- vergettem a reggeli kávémat, amikor egyszer csak megütöt­te a fülemet az ő mély bariton hangja. Gyerekkoromban sem tudtam, hogy néz ki, később sem. Gondoltam, mit veszíthe­tek, ha megkérdezem, hogy ő-e az. Ő volt. Rögtön padlót fog­tam. Elmeséltem neki a sztori­mat, hogy végső soron ő indí­néi. színpadi művei a lexikonokban megtalálhatók. Számtalan sike­res rockopera és színpadi mű szer­zője, közülük is a legsikeresebb, a magyar nemzeti rockopera, az Ist­ván. a király, amit 1983-ban mutat­tak be a városligeti Királydombon. 2000 óta egy szentendrei bejegy­zésű régészeti alapítványa is van. amellyel a Pomáz fölötti Holdvilág­árokban végeznek kutatásokat. tott el bennem egy komoly, ze­nei vonalat.- Útközben a villamoson ülve egy óriásplakáton láttam, hogy a december 30-ai, Demjén Fe­renc Hetvenkedem című jubi­leumi koncertjén ön is fellép. Szoktak együtt zenélni?- Ha az ember elég sűrű éle­tet él és a sors kegyes vele, ak­kor egy idő után folyamatosan évfordulókba ütközik, amiket il­lik megünnepelni. Demjén Fe­rencnek lesz egy komoly jubi­leumi koncertje, szívesen csat­lakoztam a többi fellépő mellé. Az elmúlt években a hívásukra több helyen is szerepeltem ven­dégként, köztük Kolozsváron is. És ha már az évfordulóknál tar­tunk, épp 20 éve alakult meg az FMH legendás Körtermében az Illés-klub, amely azóta az Il­lés KluBoschok Baráti köre ne­vet viseli. Legutóbb itt léptem fel a Vujicsics együttessel, akik­kel egy-két éve nagyon sok kon­certet valósítottunk meg. Ez is egy különleges adomány, hogy idősebb koromra eljátszhatom ezeket a délszláv, horvátos ih­letésű dalaimat, mint például az Amikor én még kissrác vol­tam címűt, autentikus hangzás­sal. Mostanában olyan napjaim vannak, mintha minden reggel karácsony lenrte.- Tizenhat éve kutatja a Holdvi­lágárok történetét, amire most egy külföldi tévétársaság is fel­figyelt.- A nyár elején a Travel Channel stábja forgatott velem a kutatás helyszínén. A filmet ko­ra tavasszal Magyarországon is vetítik. Azt szoktam mondani, hogy ide jöttek az amerikaiak, hogy megkeressék Attila sírját, és helyette Szörényi Leventét találták meg. (nevet) Egy kicsit pengetek is a filmben, hiszen a műsorvezető megkérdezte, hogy ki a példaképem, én meg rávágtam: Little Richard. Nem Legfontosabb elismerései: Erkel Ferenc-díj (1983), 1 a Magyar Köztársasági Érdemrend tísztikeresztje (1994). Kossuth-díj, megoszt­va az Illés együttes tagjaival (2000). Budapest díszpolgá­ra (2010). Fonogram Életműdíj (2011). Jubileumi Príma Prímis- síma Díj (2012). Gundel Életmű­díj (2013). értették, hogy egy zenész, hogy kerülhet egy nyolc méter mély gödörbe. Aztán elmagyaráz­tam nekik, hogyan indult ez az egész história. Nem sikert, nem is dicsőséget akarok a Holdvi­lágárokból. Nincs is rá szüksé­gem, hiszen azok a produkci­ók, amiket a pályám alatt létre­hoztunk, mind őrült sikeresek voltak. Nem kell nekem kom­penzálni semmit. Nem nekem van szükségem erre a munká­ra, hanem az eleink örökségé­nek. Sashegyi Sándor pilisku­tató munkájának, apámnak, az ő fon­tos társaságuknak, no meg a magyar­ságnak. Hihetetlen ajándék, hogy ezt a feladatot rám bízta a sors. „A telefonom csengőhang­ja is az, ahogy ő Mozart Éjki­rálynőjét fújja”- Valóban itt lehet Attila sírja?- Attila sírját megtalálni, olyan, mintha az ember tűt ke­resne a szénakazalban. Szeret­ném kiemelni, hogy nem va­lamit vagy valakit keresünk. Igyekszem megérteni, hogy Sashegyi miért itt kezdett el kutatni a harmincas-negyve­nes évek fordulóján. Az a cé­lunk, hogy egymásnak ellent­mondó jelekből kihámozzuk, mi van itt. Ez a hely a rómaiak idején kőfejtő volt, az itteni kö­veket porították, ebből lett a ró­mai habarcs, másrészt a kibá­nyászott kövekből készültek el a római villák padlófűtés osz­lopai. Egyre inkább úgy tűnik- egy bányamérnök arra világí­tott rá -, hogy ennek a helynek később már más szerepe volt, a hunok szakrális célokra hasz­nálhatták.- Említette, hogy a kutatás las­san a végéhez ér...- Fizikailag úgy tapasztaljuk, hogy a vége felé járunk, ezért jövőre szeretnénk felgyorsíta­ni a munkálatokat. A szentend­rei Ferenczy Múzeum 2018-ban akar egy komolyabb kiállítást rendezni a megtalált eszközök­ből, a leletekből, az egész kuta­tásról. Egy év áll rendelkezésre, hogy ezt az eseményt komolyan megszervezzük. Nagyon örül­nék, hogy ha a tárgyak mellett különböző művészeti ágak is megjelennének, úgy mint a ze­ne, az irodalom, a képzőművé­szet és pár gyönyörű vers.- A meghatározó gyerekkori em­lékeit megosztja az unokáival is?- Vizuális memóriám van, ma­gam előtt látom az összes régi sztorit, ezekből néha „ve­títek” az unokáim­nak is. Mindketten különlegesek és na­gyon jó hallásuk van. Szellő szere­ti azokat a hangsze­reket, amikkel működtem a pá­lyám során. Évek óta tanul hege­dülni és zongorázni. Gitárt is ka­pott tavaly karácsonyra. A telefo­nom csengőhangja is az, ahogy ő Mozart Éjkirálynőjét fújja. Már azon is elgondolkoztam, hogy valamikor megcsináljuk pár dal próbafelvételét. Villő még kicsi, de ő is muzikális. Amióta az éle­tem részeivé váltak, nagyon so­kat fejlődtem lelkileg általuk. Szellő Dadadának szólított, ami­kor még csak gagyogott. Szóval én vagyok az ő Dadadájuk.- Az unokáival együtt tölti a ka­rácsonyt?- Naná! A napokban beszél­tem meg a fiammal, hogy mi­lyen legyen a fa, egyedül nem szeretek dönteni ilyen fon­tos kérdésekben. Én leszek a mennyből az angyal, aki meg­hozza a fenyőt! Amikor mi gye­rekek voltunk, kétszer ünnepel­tük a karácsonyt. Muter római katolikus volt, így december 24- én, illetve nagymama miatt, aki ortodox keresztény volt, január 6-án is megtartottuk. A dup­la ünnep viszont nem jelentett több ajándékot Mi megajándé­koztuk a Nagymutert, azzal a különbséggel, hogy tőle viszont nem kaptunk semmit. Egyszer adventkor Szabolccsal kis híján felgyújtottuk a Visegrádi utcai lakást. Égett a csipkefüggöny rendesen! (nevet)- Mi történt?- Építettünk egy betlehe­mi jászolt hófehér vattával. Az egyik gyertyát el akartuk fúj­ni, de az véletlenül begyújtotta az egész építményt. Azonnal le­dobtuk az asztalról, az meg úgy gurult, mint egy focilabda. Sza­bolccsal hordtuk a vizet, a nagy­mama közben meg sikongatott. Aztán jól kikaptunk, mert a per­zsaszőnyeg teljesen elázott.- Mi kerül idén az ünnepi asz­talra?- Nem tágítunk bizonyos be­idegződésektől. Sok olyan re­ceptünk van, ami a családi ha­gyatékból maradt ránk. Ilyen a borleves, amiből gyerekként mi is kaptunk egy kis csészé­vel. Nagyon finom! Az ötve­nes években nagyon nehéz volt jó halat szerezni, mégis Mu­ter küzdelmes úton hozta ha­za a mélyfagyasztott tonhalat, amit paprikás lisztben kipaní- rozott. Ez a finom kis sült réteg pont elég volt ahhoz, hogy a hal íze érvényesülni tudjon. Persze volt olyan is, hogy a fürdőkádba eresztett ponttyal játszottunk Szabolccsal. Tonhal helyett ma már norvég lazacot készít Örs fiam, aki hivatásos szakács. Kö­retnek hideg krumplisaláta ké­szül a régi recept szerint.- És bejgli?- Az is lesz, minden formá­ban. A Muter annak idején két­féle bejglit sütött egy rúd máko­sat, egy rúd diósat. És egy volt, aminek a tetejét fogvájó díszítet­te, Faternak ezzel jelezte, hogy abban nincs mazsola. Ő ugyanis utálta a mazsolát. Abból néha mi is csipegethettünk egy keveset.- A karácsonyi menü mellé bor is dukál. Hányas évjáratú bor pa­lackjából repül ki a parafadugó?- Még nem tudom. Büszke va­gyok az idei, de a tavalyi évjárat­ra is, az elmúlt két évben jó ter­mésünk volt. Ez a borászos do­log is úgy indult, hogy a fiam­nak akartam venni egy szép tel­ket, aztán a sors úgy hozta, hogy két fázisban megvásároltam egy fél hegyet Balatonon. Csak nya­ralót nem volt érdemes itt csi­nálni, így jött a borászat. Az első pár év bizonytalan próbálkozá­sa után a házi „Szörényi Pincé­szet” olaszrizling borai több or­szágos versenyen is diadalt arat­tak, ezen felbuzdulva úgy dön­töttünk, hogy jó lenne, ha a bo­rainkhoz bárki hozzájuthatna. Persze ez egy hosszú út, meglát­juk, mit hoz a jövő. Aztán egy­szer majd a szíwel-lélekkel ve­zetett kis pincészetemet Örs fiam közvetítésével átadom az unokáimnak. Ők vigyék tovább a palackba zárt örökséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom