Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-13 / 292. szám

2016. DECEMBER 13., KEDD Többet mond az opera minden slágernél Szolnoktól Velencéig szállt Márton hangja Folytatás az 1. oldalról SZOLNOK A hosszú kabátos, fekete kalapos Kovács Már­ton öblös hangon, széles mo­sollyal köszön. Művésziélek!- állapítjuk meg és nem téve­dünk: a szolnoki fiatalember operaénekesként dolgozik. Nyáron Velencében lépett fel, most itthon készül az újabb és újabb meghallgatásokra, fel­lépésekre.- Ez az a szakma, amire az emberek egyik fele felkiállt, hogy hűűű, ez klassz! A má­sik fele pedig lebiggyesztett szájjal csak ennyit mond: jaj...- bólogat Marci, hozzátéve, a klasszikus zenét nem min­denki fogadja be. Az operára ez különösen igaz, hiszen egy három vagy négy órás művet végighallgatni nem egyszerű feladat. Marciba már gyermekkorá­ban beleültették a zene irán­ti szeretetet. Kodályos volt, majd a Varga Katalin Gimná­ziumban tanult. Ekkor még rock- meg punkzenekarban muzsikált. Később, amikor Budapestre járt a Shakespe­are Színiakadémiába, majd újabb pár év múlva, amikor már a Szigligeti Színházban dolgozott, érdeklődése a klasz- szikus zene felé kezdett for­dulni. Lassan, óvatosan...- Hazánkban az operaéne­kesek képzése még gyermek­cipőben jár, ráadásul az ed­digi próbálkozások sajnos hi- ábavalóak voltak, hogy iga­zán népszerűvé tegyék itthon ezt a műfajt - nem mondhatni, hogy tömegek kedvel­nék itthon az ope­rát. Ezért is dön­töttem úgy, hogy egy olasz éne­kes mellé szegő­dök, aki hajlandó át­adni a tudását. Talál­tam is valakit, mellet­te már negyedik éve dolgozok. Három évig , csak azt tanultam, ho­gyan kell levegőt venni, hangot képezni. No meg a nő­ket elvarázsolni... - somolyog Marci. Elárulja, bár mestere kopasz, kigyúrt és alacsony, mégis a nők kedvence. Hiába, valamit tudnak az olaszok...- Egy jól előadott, klasszi­kus énekkel egy értelmes, in­telligens nőt hiszem, hogy könnyebb levenni a lábáról, mint egy egynyári slágerrel! Egy operában olyan értékek is megfogalmazódnak, amik­kel ma már ritkábban talál­kozhatunk. Persze, a jól előadott operá­hoz hosszú-hosszú évek (sok­szor napi négy óra) gyakor­lása szükséges. És nem, nem maradhatnak ki hetek, napok éneklés nélkül, még nyaralás ideje alatt sem.- Gyakorolni mindenhol le­het. Az erkélyen, a zuhany alatt és (most biztosan sokan nevetni fognak) a vécén ülve is. Kollégától hallottam, hogy a reggeli trónolás közbeni légzőgya­korlatok a leghasz­nosabbak! - neveti el magát Marci, aki nek szavaiban azért ott cseng a komolyság is. Nem kerülhetjük el a té­mát... seregnyien beszélik, hát mi is rákérdezünk, hogy az operaénekesek között va­lóban sokan akadnak-e olya nők, akik saját nemű két kedvelik.- Igen. És nem feltét­lenül a sze­Dobverő és kacsacsőr a hangjegyek helyett Kovács Márton nemrégiben az olaszországi Velencében éne­kelhetett a Biennálén. A ren­dezvényen fiatal zeneszerzők darabjaihoz nemzetközi csa­patot válogatnak össze, hogy a város legrangosabb esemé­nyén mutathassák meg tudá­sukat. A világ minden részéből odasereglő művészek négy kü­lönböző előadással álltak szín­padra. xuális érdeklődésük miatt, hanem mert néhányan képe­sek önmagukat, elvüket is be­áldozni azért, hogy előrébb jussanak e félel­metesen zárt világban. Az opera- á ­Márton az egyik „egyszerű” kottájával. Nem csoda, hogy a szakmában rengeteg gyakorlásra van szükség az előrelépéshez...- A kortárs zenét befogad­ni igencsak bonyolult fel­adat. Már a partitúra is olyan, mint egy kapcsolási rajz. Ren­des, hagyományos kotta csak az utolsó oldalon látható, há­rom sorban. A többi kriksz és kraksz, dobverő, kacsacsőr... nehezen értelmezhető. Min­denesetre arra a pár napra a szakma Velencére figylet. És talán rám is egy kicsikét... zakba csak kihalásos alapon jutnak be a művészek. A töb­bi, „pusztán csak tehetséges” énekeseknek kevés esélyük van az előre jutásban. Irigy szakma a miénk. Kapcsola­tok nélkül színe esélytelen a fennmaradás. Én azonban mégis hiszek abban, hogy fo­lyamatos fejlődéssel, tanulás­sal előbb-utóbb ott állhat bár­melyik tehetséges fiatal a vilá­got jelentő deszkákon. Kérdésünkre, milyen ka­rácsonyi ajándéknak örülne leginkább, Marci szokatlan választ ad.- Nem kérek ajándékot. Ne­kem tökéletesen elég az, ami van. Megtaláltam a társam, megvannak azok a tár­gyak, melyek kényel­mesebbé teszik az életemet, annyi pén­zem pedig mindig van, amennyi­re az adott hely­zetben szüksé­gem van. Si­ker? Hírnév? Nem kell. Ha bár­hová ki tudok áll­ni énekel­ni, nekem elég. Ha ezért meg is fizetnek, az ki­váló. Nem vágyom többre. Joó Zsuzsa Varázs Zsámbóki Dóra dora.zsamboki@mediawi G yermekkoromban ezen a napon már áztak a forintok a vajlingban nagymamám konyhájának asztalán. A ma­ma nem a varrodában megkeresett pénzét akarta tisztá­ra mosni - nem volt azon mit fehéríteni -: Luca-napra Luca-po- gácsát készített a családnak, abba kellett az apró. Arra nem emlékszem, hogy a népszokásnak megfelelően tettünk-e fél­re a kisült pogácsából halottaink részére, gondolom, mamám erről titokban gondoskodott. Az azonban bizonyos, hogy a Lu- ca-pogácsát nagyanyám a gazdagabb új esztendő reményéből gyúrta, a jövőbe vetett hittel kelesztetté és örök derűlátás­sal szaggatta. Az unokáknak mindez varázslatos játék volt: a sütőből boglyányi rejtély került elénk. Nem volt ám minden pogácsában érme, rá kellett jönni, melyikben buj­kál garas. Várni persze nem bírtunk: ha szerencsénk volt, szó szerint égette a kezünket a bőséget ígérő „peták”. Mindez a mai Luca-nap elé szervezett boszorkányünnep kapcsán jutott eszembe. Sok-sok fiatal ünnepelte zenével, tánccal a fényt, a világosságot, riogatta a veszedelmes sö­tétséget. Hogy mindez hogyan illeszkedik a néphagyomány­ba, talán mindegy is, övék volt az együttlét, a közös várako­zás öröme. És mi kell több ennél, főleg ezekben a napokban? Egyre megy, hogy az asztalt üljük körül, vagy a tüzet járjuk körbe, hogy a garas süti a kezünket, vagy a tűz melege festi pirosra az arcunkat, kisebb-nagyobb közösségben ugyanaz a jóérzés jár át mindnyájunkat. Ezért pedig érdemes dolgozni, akár a dagasztóteknő mellett, akár egy rendezvényt szervezve. Ha­gyományaink és új, közös szokásaink hozzák el az ünnepvá- rás varázsát, és ezt a csodát csak együtt, egymással élhet­jük meg, hogy legyen mit továbbadni az utánunk jövőknek. A jövőbe vetett hittel kelesztette, örök derűlátással szaggatta. Jászsági sikerek a középdöntőben JÁSZSÁG/BUDAPEST Minden várakozást fölülmúlt a jászsá­gi fiatalok szereplése a Duna TV Fölszállott a páva népze­ne és néptánc tehetségkutató versenyének második közép­döntőjében. Már az nagy telje­sítménynek tekinthető, hogy a televíziós élő műsorok közé négy kistérségi produkció is bekerült. Az Iglice Néptánc­együttest az első elődöntőben láthattuk, majd a középdön­tőig jutott a fiatal jászberényi táncos, Malkula Zoltán. Igaz továbbjutásuk nem sikerült, de mindannyian megmutat­ták tánctudásukat. A minapi középdöntőben is volt kiért izgulnunk. Virtuóz cimbalom játékával már az el­ső fellépése alkalmával felkel­tette a zsűri figyelmét a jász- fényszarui Horváth Áron, aki­nek gyönyörű játékát tovább­jutással jutalmazta a szakem­berekből álló grémium. De, ha lehet még jobban elkápráztat­ta hallgatóságát második te­levíziós fellépésével a közép­döntőben. A jutalom nem is maradt el, Áron ott lesz az idei sorozat döntőjében. A döntő­ben pedig jászsági dalokat hallhatunk majd tőle. A Jászság Gyermek Nép­táncegyüttes tagjai szintén bíztak a sikeres szereplésben, továbbjutásukért pedig renge­tegen drukkoltak a Jászság­ban. Az elődöntőből maximá­lis pontszámmal jutottak to­vább, amikor is Busái Zsu­zsanna és Busái Norbert kore­ográfiáját, magyarbődi tánco­kat mutattak be. A minapi műsorban a zsű­ri tagjai méltatták a fiatalok törekvését, hogy őrzik és to­vábbviszik szűkebb hazájuk korábban alig - alig ismert táncait. Ezt a törekvést pe­dig döntős hellyel ismerték el. Banka Csaba Késő fizetés, aggódó dolgozók Folytatás az 1. oldalról TISZABŐ Ennek - tájékoztatá­sa szerint - az az oka, hogy az Államkincstárnál az év végén lassabb a bérfejtés, így később érkezik a fizetésekre szánt pénzt. Ez a településvezető szerint nem ad aggodalomra okot. A polgármester úgy tud­ja, a pénz már ma a település számláján lesz, így a hét má­sodik felében mindenki meg­kapja a fizetést. Bruna Lász­lótól megtudtuk azt is, aki je­lezte és kérte, az előleget ka­pott, így senki nem került kel­lemetlen helyzetbe, hogy pél­dául élelmiszert ne tudott vol­na venni családjának. J. ZS. KUNHEGYES Botos Istvánék családi házának az alsókonyhájáben már évtizedek óta kemencével fű- tenek. Az utóbbi években több repedés is keletkezett rajta, melyet a házigazda saját maga javított ki. A hűvösebb napokon szívesen üldögélnek a kemence mellett a családtagok is. Képünkön Botos István támaszkodik a még befűtetlen kemencéhez. NI. J. Avar, nádas és fatároló is égett JÁSZKUNSÁG Nádas és erdő alj­növényzete égett Szolnok kül­területén, a milléri területen, vasárnap délután. Mintegy öt hektáron égett a tűz, melyet a szolnoki hivatásos tűzoltók vízzel és kéziszerszámokkal oltották el. A lángok ingatla­nokat nem veszélyeztetettek és sérülés sem történt - tájé­koztatta szerkesztőségünket S. Tóth Anikó, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Kataszt­rófavédelmi Igazgatóság sajtó- szóvivője. Kunszentmártonban egy fa­tároló égett szintén vasárnap délután. A tűz egy többlaká­sos társasház udvarán lévő tá­rolóban alakult ki a Kossuth Lajos úton. Szerencsére, a he­lyi hivatásos tűzoltók időben megakadályozták a lángok to­vábbterjedését, így a fatároló­val egybeépített melléképület­nek csak az ajtaja károsodott. Sérülés nem történt. Vasárnap délután egy avar- tüzet is megfékeztek a kataszt­rófavédelem emberei. A te­lepülés külterületén fellob­bant, mintegy ezer négyzet- méteres avartűzhöz riasztot­ták a kőtelki önkéntes tűzol­tókat, akik vízzel és kéziszer­számokkal oltottak. A szolno­ki hivatásos tűzoltókkal ki­egészülve megfékezték a lán­gokat, kár nem keletkezett - tudtuk meg a szóvivőtől.CZ.N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom