Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-10 / 290. szám

4 SZOLNOK ÉS KÖRNYÉKE 2016. DECEMBER 10., SZOMBAT Ismét van kisbárányuk ZAGYVARÉKAS Egyhetes az a kisbárány, mely nemrég szü­letett az értékteremtő közmun­kaprogramban létrehozott ál­latfarmon - tudtuk meg Jáno­si József polgármestertől. Az új jövevény is a kosok számát gyarapította: egy tenyészállat és négy fiatal hímnemű birka mellé érkezett a bárányfiú, jer­kéből, azaz nőstény állatból pe­dig tizenkilenc különböző ko­rú béget most a farmon. A baromfiudvarról a felnö­vekvő kakasok egy részét ér­tékesítették, a tojástermelés folyamatos, bár a téli időszak­ban visszafogottabb, tavasszal az idő enyhülésével újabb kel­tetést terveznek. A kitojt tyúk­állományt pedig értékesíteni fogják. A közfoglalkoztatottak gon­dozta mezőgazdasági terüle­teken megtermelt káposztát a konyhán most savanyítják. Igen sok káposzta, karfiol ter­mett, amit a helyi étkeztetés­ben használhatnak fel, még van paprikából, zöldségekből is. Január-február táján palán- tázni fognak, a növények már­cius környékén kerülhetnek ki a fóliasátorba. К. B. Idén is eljött a Falumikulás SZÁSZBEREK Idén is csomaosztó körútra indult a szászbereki „Fa­lumikulás”, Fábián Attila jóvoltá­ból, aki immár hatodik alkalom­mal öltötte magára a nagyszakál- lú gúnyúját a múlt vasárnap. Fo­gatán - melyet a Rédei család­tól kapott kölcsön az alkalom­ra - egy krampusznak állt hely­béli lány kíséretében százhat­vanhét gyermeket (köztük né­hány fogyatékkal élőt) keresett fel és ajándékozott meg csomag­gal. Mint máskor is, a gyerekek nagyon várták az „igazi” Miku­lás eljövetelét, többen most is az utcán figyelték, közeleg-e a fogat. Van olyan kisfiú, aki Mikulás­napon született, őt most is stílu­sosan a Mikulás köszöntötte fel tortával.- Nagyon nagy segítséget kap­tunk idén is az önkormányzat­tól, vállalkozóktól - árulta el a szászbereki nagyszakáüú. - He­lyi zöldségestől, ahogy minden évben, most is kaptunk nagy mennyiségű szaloncukrot és gyümölcsöt, így mandarinból is három-három darab jutott minden gyereknek. К. B. Az Év tetoválója címet kapta meg a nemrégiben az ötödjé- re megrendezett Tetoválok éj­szakája elnevezésű országos rendezvényen a szolnoki Mé­száros Zoltán. Az elismerés a szakma döntése, ezért is je­lent nagy „vállveregetést” a harminckét éves fiatalember számára. Tóth András andras.toth@mediaworks.hu SZOLNOK Első tetoválását tizen­négy évesen készítette el Mészá­ros Zoltán. Persze teljes titokban, hogy a szülei nehogy meglássák, így került az alkotás a bokájára.- Mint minden tetkós, szeret­tem rajzolni, így kezdődött min­den - mondja Zoltán. - De a rajz­készség nem elég, nagyon fontos, hogy kreatív legyen az ember, és bármilyen furcsán is hangzik, de tudjon gondolkodni, mert ez lé­nyegében művészet - teszi hoz­zá. - Iszonyatosan sok mindenre kell figyelni, eszközökre, embe­rekre, a test arányaira, áramlása­ira, tudni kell, hogy az ember mit szeretne, szóval rengeteg minden kell ehhez - sorolja.- A tetoválás jó pár ével ezelőtt még nem volt ennyire elterjedt, akkoriban az emberek úgy vél­ték, akin ilyen van, az biztosan börtöntöltelék vagy matróz. Nem voltak ennyire korszerű tetováló­gépek, mint most. Ma már több százezer forintos. gépekkel dol­gozhatunk, bevizsgált festékek­kel. Nagyon fontos, hogy akkori­ban még nem volt internet sem, könyvtárba kellett menni ötlete­kért, vagy oktató anyagokért. Ma már az interneten elég utánanéni a dolgoknak - mondja. A bokájára varrt nonfiguratív alkotással bár odahaza nem dicse­kedett Zoltán, annál inkább a su­liban. De ez így volt rendjén. - Ti­zenhat éves voltam, amikor a kol­légiumban egy kollégista társam­ra készítettem tetoválást a kézfejé­re. Rettentően ideges voltam, nem Is nagyon sikerült - idézi fel a kez­deteket. - Autodidakta módon ké­peztem magam, de arra ügyeltem, hogy ne kókányoljak. Már az el­ső gépem is komoly volt, és a fes­tékek is minőségiek voltak. Ám akkor még sok mindent magunk­Öt-hat éve jár Zoltánhoz Szabó Krisztián. Nagyon jó az összehan­goltság közöttük, lényegében már barátok, ahogy Zoltán több vendé­gével is az. Ez nem is lehet véletlen, hiszen egy-egy ügyféllel gyakran egész napokat töltenek együtt. Mi­közben elkészül az alkotás, nem ül­nek némán, beszélgetnek egymás­sal, így alakulnak ki a kapcsolatok. Volt olyan is, hogy az ő kellemes hangulatú műhelyben jött össze egy pár. Krisztián jól tűri a varrást, ami bizony csak a külső szemlélő­nek tűnik könnyednek, holott több nak kellett csinálni, tűket forrasz­tani, sterilizálni - avat be a dolgok­ba. - Aki tetovál, annak nem árt más művészetekben fejlesztenie magát, nem árt tanulmányozni a régi mesterek munkáit, jó, ha jár színházba, azaz mélyebben fog­lalkozik művészettel. Én is így fej­lesztem magam. Ez az egész haté­konyabbá teszi a fantáziát. A této­váiénak ugyanis az a dolga, hogy ha jön egy ember, aki azt mond­ja, hogy neki kell valami a testé­re, akkor a tetováló ezt a valamit olyan szinten valósítja meg, hogy az tényleg művészi legyen. Egy öt­letből kell dolgozni, abból kell egy nagyon szép munkát összehozni, amit a páciens évekig visel ma­gán. Ugyanakkor ez jó is, mert sza­bad kezem van, alkothatok. Nem mindegy, hogyan dolgozunk, itt ezer tűszúrás éri testének egy kis felületét, hogy kialakuljon az alko­tás. Fárasztó munka ez, alkotónak, vendégnek. A nap azonban nem érvéget a műhelyben Zoltánnak, mert otthon leül a számítógép elé, és utánanéz dolgoknak, válaszol a kérdésekre, publikálja tapasztala­tait. A szakma érdekében tett nem kis erőfeszítésekért kapta meg az Év tetoválója elismerést a szak­ma többi művelőjétől. Mert úgy van vele, hogy neki is nehéz volt elkez­denie, és tudja, milyen jó az, ha va­laki segít a másiknak. mindenre figyelni kell. Tetoválás előtt például nem lehet alkoholt fo­gyasztani, mentstruációs időszak­ban sem lehet varrni, sőt, tizen­nyolc év alatt sem vállalok ven­déget, még szülői beleegyezéssel sem. Ha bejön hozzám valaki, azt is észre kell vennem, ha valami gondja van, mert később megbán­hatja - mondja. - Ebben a szakmá­ban is képeznie kell magát az em­bernek, mint minden másban, so­kat korszerűsödtek a műszerek, festékek is. Nálam minden steril, semmit sem használok kétszer - folytatja. - Sokan persze csak azt látják, hogy ez tök jó pénzkeresé­si lehetőség, és hajrá, vesznek egy gépet, és nekilátnak dolgozni. Ezt nem tartom szerencsésnek... Zoltán ma már megengedheti magának, hogy válogasson a té­mák közül.- Amiben látok fantáziát, azt szeretem megcsinálni. Próbálok abban jó lenni, amit régebb óta művelek, stílusokban, színek­ben. Vannak persze intimebb ké­rések is, én döntöm el, hogy eze­ket vállalom-e - mondja. Hogy mennyire elégedettek alkotásai­val a megrendelők, mutatja, több ezer embernek varrt már tetová­lást a bőrére. Honnan jöttek már hozzá? Szolnokról, a megyéből, az országból, Európából, sőt, na­gyon messziről, még Kínából, Ha­waiiról is! Az interneten alakul­nak ki a kapcsolatok, ami aztán a vendég konkrét megjelenésében, majd munkában teljesedik ki. Koncertet adott Nyári Károly SZOLNOK White Christmas cím­mel adott adventi szólókoncer­tet a minap Nyári Károly a XX. Őszi Szolnoki Művészeti Hetek keretében. A Hozam Klubban rendezett előadáson felcsendü­lő ismert dalok nagy sikert arat­tak a közönség körében, (esi) Egyre szebb és díszesebb Martfű MARTFŰ Egyre díszesebb a vá­ros: idén a Szolnoki út a körfor­galomtól egészen a gazdasági városrészig, illetve a Rákóczi út teljes hosszában ünnepi fény­ben pompázik - adta hírül a vá­ros honlapja. A tavaly megvásá­rolt húsz kandeláber motívum mellett idén huszonhét új elem is felkerült a közvilágítási osz­lopokra. A körforgalmat továb­bi négy világító eszköz díszíti, és négy hatméteres motívum is bővíti a palettát. A fénytechni­kai eszközök felszerelése nettó 1,9 millió forintba kerültek, (jzs) Lezárták az évet a kertbarátok RÁKÓCZIFALVA Minap tartotta évzáró rendezvényét a Kertba­rát Kör. A kellemes hangulatú délutánon szó esett a csoport jövő évre tervezett program­jairól is, ami a minden évben megszervezett metszésbemu­tatóval és a hagyománnyá vált borversennyel indul majd. (ta) Újraöntötték a szobrot ZAGYVARÉKAS Megtörtént az első világháborús emlékmű re­noválása, melynek felújítására egymillió forintot nyert pályáza­ton az önkormányzat - számolt be róla Jánosi József polgár- mester. A szobrot téliesítették, lefedték, így most nem tudják megtekinteni az érdeklődők. A talapzatát is tervezik felújítani, a levéltárral egyeztetve további hősi halottakkal bővíteni az ott feltüntetett névsort. Erre és a régi temetőben található sírem­lékek felújítására is beadtak pá­lyázatot 1 millió 200 ezer forint összegben. (kb) A szakma „összesítette” az eredményét Százegy hátrányos helyzetű családot tudnak támogatni tartós élelmiszerrel Meleg étellel is jótékonykodnak SZOLNOK Karácsonyi jótékony- sági meleg étel osztását tart négy napon át a Szolnoki Élel­miszerbankot is működtető Con­tact JVIentálhigiénés Konzultáci­ós Szolgálat. Az akciót támoga­tó szolnoki Hellasz Tavernával közösen százötven személynek biztosítanak főtt ételt szerdán, csütörtökön, pénteken és hétfőn. Hurka és kolbász, sült burgo­nya, székelykáposzta, babgu­lyás, paprikás krumpli és friss kenyér szerepel az összeállított menüben, az ételt pedig dicsé­rik az érintettek.- Nagyon nagy segítség ez, nagyon örülök neki, így leg­alább eddig nincs gondom az ételre - vallotta Papp Sándor­Vajai Károly Sándornak Nagy Alexandra adta át a meleg ételt né is, aki közfoglalkoztatott­ként dolgozó özvegyasszony, így igencsak szűkösen kell gazdálkodnia. A Contact a Magyar Élelmi­szerbank Egyesület országos akciójában Szolnokon novem­ber 25-én, 26-án és 27-én a la­kosságtól is gyűjtött élelmiszer­adományt az egyik nagyáruház­ban. A három nap alatt 1 ezer 271 kg élelmiszer gyűlt össze, mellyel százegy hátrányos hely­zetű nagycsaládot és egyedülál­lót tudnak támogatni tartós élel­miszerrel. A lakossági adomány­ból összeállított csomagokat de­cember 17-én osztják ki. így ösz- szesen ötszáz ember élelmezésé­ben tudnak segíteni. К. B. Könyv a lengyel­magyar barátságról SZOLNOK Könyv jelent meg a héten megyénk lengyel-ma­gyar kapcsolatáról, mely már több évtizedre nyúlik vissza. A kiadványt Báli Ist­ván szerkesztette. A Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Önkor­mányzat nyugalma­zott külügyi szakre­ferense elmondta, a könyvben lengyelek és magyarok írnak arról, mi­lyen élmények fűzik őket a má­sik országhoz, felidézik a közös programokat, ismeretségeket.- Rendkívül szoros volt mindig is a két nemzet közöt­ti barátság, egyrészt a törté­nelmi kapcsolódás, másrészt a hasonló mentalitás között. Ma sincsen ez másként, bizo­nyíték erre ez a kiadvány is, melynek a címe: „Lengyel­magyar...” A cí­met mindenki to­vább gondolhat­ja - mondta Báli István, hozzáfűz­ve, megyénkben legalább harminc településnek van lengyel testvérvárosa, leg­utóbb Kengyel „fogadott örök­be” egyet. A kétnyelvű, négyszáz olda­las kiadvány egy évig készült, bemutatóját december 16- án tartják a Verseghy Ferenc Könyvtárban. J. ZS. A kétnyelvű kiadvány egy évig készült... Äz egész szakma ismerte el munkáját Szolnoki az év tetoválója

Next

/
Oldalképek
Tartalom