Új Néplap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-04 / 259. szám

"Fotó: Daróczi Erzsébet Q CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. NOVEMBER 4., PÉNTEK Márkus Judit minden idejét kislányával tölti Most nincsenek nagy szerepálmai Élete legszebb szerepét, az édesanyáét kapta a sorstól Márkus Judit karcagi szüle­tésű színművész. A hat hó­napos Johannával hazalá­togatott, s fellépett édes­anyja foltvarró-kiállításán. Mint elárulta, a kassai szín­házban most szerepálmai nincsenek, minden idejét kislányával tölti. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG - Legutóbbi találko­zásunkkor még arról beszélt, mennyire vágyik az anyaság­ra. Ez most megadatott.- így van, március ó-én megszületett a pici lányom. Nem nagyon tudom szavakba önteni, milyen érzés, szerin­tem, aki anya, az pontosan tudja, hogy ez mindent felül­ír, szakmát, karriert, munka­helyet, egyéb családtago­kat, tehát mindenek felett áll. Nagyon régóta, 11 éve vár­tam már erre.- Hogyan ala­kult a színészi pályája?- Már az óvo­dában énekel­Amire tényleg születni kell Juditnak eddig csak egy dolog nem sikerült.- Nagyon nagy bánatom, hogy az óvodai pálcikaemberek rajzo­lásánál nem jutottam magasabb szintre, pedig szerettem volna. tem, majd ének-zene tagoza­tos iskolába jártam, sok-sok mesemondó versenyen is in­dultam. Középiskolába iro­dalmi-drámai tagozatra jár­tam Szentesre. 1997-ben érettségiztem, majd kommu­nikációs szakemberként az Eszterházy Károly Főiskolán diplomáztam. Az egri évek alatt elvégeztem Toldy Má­ria musicalstúdióját, színészi oktatáson vettem részt az Új­színház színészképző stúdió­jában. Közben rengeteg szín­házban megfordultam, ki- sebb-nagyobb szere­peket játszottam. Az első szerződé­semet a Sopro­ni Petőfi Szín­házban kap­tam, majd jött a Szegedi Nemze­ti Színház, az első nagy Próbáltam kötni, horgolni is, de nem megy. Erre tényleg születni kell. Johannának már most mu­togatom a varrógépet, hogy szok- ja, hiszen valakinek tovább kell vinnie édesanyám kreativitását. szerelemmel együtt, hiszen ott találtam meg azt a férfit (Janik László színész), akit szeretek, s aki a férjem lett. Mindeközben a színészka­mara is elismert: színész let­tem. Aztán jött a kassai szín­ház. A Thália Színháznak to­vábbra is tagja vagyok, de a három évet szeretném ki­használni a kislányommal. Ősszel már kellett volna ját­szanom, de féléves baba mel­lett nem vállaltam. Nem állítom, ha nagyobb lesz, nem fogok elvállalni egy munkát. A fér­jem most sokat dolgozik, ami­kor azonban kislányával együtt van, az nagyon intenzív. Én levelező ta­gozaton el­kezdtem a I Károly Gáspár Református Egyetem színháztudományi mesterképzését, mert szeret­nék több lábon állni. Van egy önálló estem, a 40-50-60-as évek filmzenéit fűztem össze filmtörténeti anekdotákkal, ezzel november végén Prágá­ban lépek fel. Kedvenc mű­fajom nincs, amikor zenéset próbáltam, mindig vágytam rá, hogy valami más, nyugis, szép, halk, szomorú próza jöj­jön, amikor szomorú, szép prózát próbáltam, alig vár­tam, hogy lehessen énekelni - árulja el Judit.- A nagy klasszikusok, Shakespeare, Moliere, Mol­nár Ferenc, olyan halhatat­lan karaktereket írtak, amit hosszú-hosszú évtizedek óta játszanak emberek színpado­kon, s amikor én megkapom, azt gondolom, úristen, milyen legendába csöppentem, s mi­lyen magasan van a mérce, aminek meg kell felel­nem. Legemlékezete­sebb szerepeim Ofé- lia, Natasa - mond­ja Judit, aki kislá­nyát Johannának nevezte el, mert szerette volna, ha a neve férje vezeték­nevéhez, a Janikhoz alliterál. Amikor megtudta, hogy a Johanna a János női megfelelő­je, nagyon örült, hi­szen édes­apja János volt. Ami­kor olvas­ta, hogy jelentése Isten ke­gyeltje, tud­ta, megtalál­ta a megfelelő nevet. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen íi? megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyaviiag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk; Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Megszólt az anyó­som, mert nem mentem ki az elmúlt napokban anyukámhoz a temetőbe. Tudatosan nem mentem. Szerintem nem köte­lező ünnepekkor mindenkinek kirohanni az elhunytakhoz a te­metőbe. Én otthon gyújtottam gyertyát és emlékeztem a szü­léimre. Majd kimegyek máskor a sírjukhoz, nem kötelező jelleg­gel. Ez vétek? Andrea Kedves Andrea! A szokások sokszor kényszer­ként nehezednek ránk. Az anyó­sának ehhez semmi köze, bár, mint a bölcsesség korát élő em­ber, észrevett valamit, amiből rossz következtetést vont le. Egy­felől jó, hogy van olyan nap, ami­kor figyelmünket elhunyt szerette­inkre és a halálra fordítjuk, más­felől megértem, hogy most nem ment ki, zavaró a hatalmas tö­meg és a biznisz. Helyesen tette, hogy otthon emlékezett meg. Mi­ért megyünk sírhelyhez és miért gyújtunk gyertyát, ha meghaltak? Az ember pici korától tud a halál­ról. A gondolattól menekülni nem lehet, és normális, ha alkalman­ként felidézzük, érleli a személyi­séget. Tudatosítjuk, hogy minden­kit elér. Tisztul az időtudatunk, mert nem az időm ketyeg, ha­nem életem van. Kapcsolatainkra hat, a béke és a boldogság jobb, mint a harag és a bosszú. Tisz­tul a bűntudatunk is a halál árnyé­kában, és az egészséghez való vi­szonyunk is, mert életünk hosz- sza részben függ tőlünk, tiszteljük és vigyázunk múlandó testünk­re. De a legfőbb, hogy nem kerül­hetjük meg az örök kérdéseket, amikre válaszolnunk kell. Erre vá­lasz a megemlékezés, mert mé­lyen tudja mindenki, hogy nincs vége, ezért nézzük meg a sírt és gyújtunk gyertyát, mert tehetünk valamit értük, belül ott a válasz, van folytatás! Szükségünk van a halálfélelemre, ösztönösen sajá­tunk. „Helovinezéssel” kinevet­hetjük, és akkor épp azt dobjuk ki az életünkből, aki a biztos táma­szunk. A halálfélelem erősíti a vá­gyat, hogy élni akarunk, helyesen, és erősíti a hitet bennünk. A halál- félelemre egy válasz van: van Te­remtőnk és szeret! Kereskedőnek készül A kengyeli Körmöndi Regina jelenleg a törökszent­miklósi Székács Elemér Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakképző Iskola diákja. A tizenhét éves lány kereskedelmet tanul, s arra készül, hogy vál­lalkozást indít, ha befejezi az iskolát. Szabadidejét legszívesebben a barátaival tölti. SZ. ZS. А НЕТ KÉRDÉSÉ Mivel telik a gyerekeknek a szünet?- Két gyermekünk élvezhe­ti most a november eleji isko­laszünetet, tizenegy esztendős lányunk a szolnoki Kassai Úti Általános Iskolába jár, tizen­öt éves fiunk pedig a Verseg­hy gimnáziumba. Egyébként sem korán fekvők, ilyenkor, az őszi szünetben pedig mi, szü­lők is engedékenyebbek va­gyunk. A hét elején a tanulást sem kértük különösebben szá­mon rajtunk, de ezekben a na­pokban már azzal is foglalkoz­niuk kell, hogy ne vasárnapra maradjon majd minden. Kü­lön, szervezett programot nem terveztünk nekik erre a hétre. Merthogy az őszi szünet azért egyiküknek sem telt, illetve telik eseménytelenül. Lányunk például halloween- partit tartott odahaza a na­pokban. Négy osztálytársa jött el hozzá, kifestették egy­mást, házról házra jártak, ahogy azt ilyenkor kell. A mozgás, a sport pedig szerves része mindkettejük életének. Panna hiphopra jár, Bence pedig a MÁV utánpót­láscsapatában játszik, nagyon készül a hétvégi találkozóra, amikor is majd a Gyirmót csa­patával mérkőznek meg ideha­za. Neki amúgy is izgalmasak ezek a napok, hiszen szomba­ton középfokú angol írásbeli nyelvvizsgára megy. Szóval, Balogh Pál, a Szolnoki MÁV FC vezetőedzője számára nem csak a sportról szól ez a mostani hétvége. Pedig a mi családunkban központi helyet foglal el álta­lában a labdarúgás. Felesége­met is érdekli ez a sport, szeret meccsekre járni, és természe­tesen a fiam mindennapjainak is része. Nagyon tájékozott a fo­ci kérdéseiben, a külföldiben is. Játékosok, játékrendszerek, csapatok - mind nagyon érde­kesek a számára, mi is gyakran meg szoktunk beszélni a labda­rúgással kapcsolatos kérdése­ket. Merthogy nyüvánvalóan izgalmasnak találja az én mun­kámat. Amiből bőven van, reg­gelente fél ötkor kelek, s egyéb tennivalóim mellett naponta legalább két óra a MÁV FC csa­patának edzésén telik. M. G. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom