Új Néplap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-24 / 276. szám

0 JÁSZKUN GASZTRONÓMIA 2016. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Ezt az egyszerű édességet Gombóc Artúr is megirigyelné JÁSZKUNSÁG „Gombóc Ar­túr a világon mindennél job­ban szerette a csokoládét. Ha megkérdezték tőle, hogy mi­lyen csokoládét szeret a leg­jobban, habozás nélkül fújta: a kerek csokoládét, a szögle­tes csokoládét, a hosszú cso­koládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét...” (Pom-pom meséi) Talán csak egyetlen egyet hagyott ki a felsorolásból, ez pedig a házi csokoládé. El­képzelhető, hogy az otthon gyártott desszertünk nem fog hasonlítani a svájci táb­lás csokoládéhoz, mégis fi­nom, olcsó, telis tele termé­szetes alapanyagokkal és szeretettel. Sokféle csokire­cept van, mi kiválasztottunk egyet, mely reméljük, elnye­ri az önök tetszését is. Egy körülbelül tízdekás tábla ára 100-200 forint kö­zött alakul, a hozzávalók tej­csokoládé esetén a követke­zők: 2.5 dl porcukor; 4 evőkanál cukrozatlan ka­kaópor; 1 dl főzőtejszín; 2 tasak vaníliás cukor; 12.5 dkg vaj; 1 ek. étolaj; 1 ek. liszt. Ebből a mennyiségből kö­rülbelül 30 dekagrammnyi csokoládé készíthető, így: Szitáljuk át a porcukrot és a kakaóport, szórjuk bele a vaníliás cukrot. Olvasztott vajjal alaposan keverjük ösz- sze, majd adjuk hozzá a tej­színt, keverjük simára. Főz­zük 10 percig kis lángon, közben kevergessük szorgo­san. Dúsíthatjuk dióval, mo­gyoróval, fűszerekkel. Ve­gyük le a tűzről a fazekat és szórjuk bele a forró krém­be a lisztet, alaposan dol­gozzuk ki, majd fényesítsük az olajjal. Egy óra dermedés után csomagolható, ajándé­kozható, kínálható, ehető. Ha táblás csokit szeretnénk, akkor egy műanyag doboz­kát olajozzunk ki, öntsük bele a folyékony masszát és szórjunk rá aszalt gyümöl­csöt, magokat vagy ehető vi­rágszirmokat. Csomagoljuk celofánba és kössük át egy szalaggal. Joó Zsuzsa A gesztenyeízű súlyom lett a Tisza-tó desszertjének fő alkotórésze Gyomnövényből csokoládé Különleges csokoládét mu­tatott be Szabó István abád- szalóki vendéglátós a szol­noki 5. Csokoládéfesztivá­lon. A bonbonokat súlyom ízesítésű krémmel töltöt­te meg, a desszertnek pe­dig az „Egy csepp Tisza-tó” elnevezést adta. Ezzel meg­született a térség legjelleg­zetesebb desszertje. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu ABÁDSZALÓK/SZOLNOK - Abád- szalóki születésű vagyok, itt nőttem fel, itt dolgozom, és ami még ennél is fontosabb: Tisza- tavi embernek érzem magam. Ez nem véletlen. Tizennégy évesen már azoknak az embe­reknek főztem, akik a tavat lét­rehozták. Az első kapavágástól ott voltam a munkálatoknál, átéltem az építkezés egész at­moszféráját, emiatt erős az el­köteleződésem a tó iránt - idé­zi fel a régmúltat Szabó István, abádszalóki vállalkozó, aki negyven éve foglalkozik turiz­mus-vendéglátással.- Persze, akkortájt még nem volt sulyomkrémes csokolá­dé, de bizony súlyom már volt! Nyaranta az idősebb asszo­nyok rendszeresen szedték ezt a termést, aztán otthon nagy üstökben megfőzték. A mag­részét nyomkodták ki a fel­puhított héjból, a belsejét egy­szerűen kiszopogattuk. Kelle­mes, gesztenyés íze van a sú­lyomnak, a szegény emberek­nek ez volt a desszertjük. Télen főtt kukoricát ettük, nyáron a súlyom volt a csemegénk. Vízi gesztenyének is hívtuk... A súlyom tehát a Tisza-tó „jelképe”, melyet mégis alig ismerünk. Ennek talán az az oka, hogy a mai napig gyom­növényként tekintünk rá, rá­adásul az első találkozásunk a súlyommal szinte mindig kellemetlen: rálépünk, a meg­keményedett termés tüskéi pedig össze-vissza szurkálják a talpunkat. Valóban nem is sejtjük, hogy ez fogyasztható, ehető, és hogy valami haszna is lehet. Mesterségesen nem próbálta senki termeszteni, ugyan, miért is tették volna?!- Ráadásul egy kipusztít- hatatlan növényről van szó, a magja hosszú évek múlva is Szabó István feleségével mutatta meg különleges csokoládéit a megyeszékhely hagyományos csokoládéfesztiválján Gondosan kidolgozott, isteni ízű apró csokoládék képes életre kelni. Volt, hogy egy háromezer esztendős mag került elő valahonnan egy ásatásból és még min­dig életképes volt. Nemhiá­ba a sulymot nevezik az élő­világ egyik legnagyobb túl­élőjének - magyarázza István, aki mindezek de nincsen Tisza-tavi édessé­ge. Úgy döntöttem, én készí­tek egyet! Igazából a miként­jét nem tudtam meg azt se nagyon, pontosan mit lehet­ne kitalálni, ami helyi alap­anyagból előállítható termékké le­hetne for­ellenére (vagy tán éppen ezért?) a súlyom legnagyobb pártfogója. Elhatározta hát, a méltatlanul lealacsonyított sulymot ő nemcsak megis­merteti, hanem megszeret­teti az emberekkel.- Kifejezetten irritált, mint marketinggel foglalkozó szakembert, hogy hazánk­nak van Balaton-szelete, Du- na-kavicsa, Tisza-drazséja, málni. Ekkor került a csoko­ládé fókuszba. De még min­dig nem tudtam, mit tegyünk bele. Egy vendégünket meg­kérdeztem, mi az első dolog, ami eszébe jut a Tisza-tóról, amivel leginkább azonosíta­ná a tavat. Azt felelte: a sú­lyom. És valóban igaza volt! Ekkor kezdtem el azon gon­dolkodni, miképpen lehet a sulymot feldolgozni. István először befőttet ké­szített belőle, hiszen a sú­lyom termése zöld állapot­ban hasonlít a zöld dióhoz, amiből köztudottan finom befőttet készítenek manap­ság is. A férfi nagyanyja is finom befőttet készített belő­le éveken keresztül. A nagyi receptjét vette elő István, ez alapján készített hetven kiló súlyomból befőttet.- Az volt a terv, hogy majd szépen kiadagolom üvegekbe, még jól is mutat bennük... Hogy milyen ételekhez illik a súlyom, fogalmam sem volt, hiszen nem tudtam, mi lesz belőle. Nyolc hónapot ért a súlyom az üve­gekben, amikor egyet felbontot­tam, hogy megkóstoljam. Fel­bontottam, és kiderült, hogy ez nem finom! Nagyon nagy csa­lódás volt, de én, mint szakács végzettségű ember, azon kezd­tem töprengeni, hogyan alakít­sam át, hogy mégiscsak jó le­gyen. Pürésítettem hát, fűsze­reket tettem még hozzá és dzse­met főztem belőle. Százhúsz li­ter lett belőle. Megkóstoltam és rájöttem, még mindig nem fi­nom, de már nem rossz. Kísér­leteztem tovább... István még több fűszert tett bele, tovább finomította a püré- sített sulymot. Végül csokoládé­ba töltötte.- így született meg az „Egy csepp Tisza-tó” elnevezésű desz- szertünk, melyben valóban ott van a tó egy cseppje, íze-aromá- ja. A végeredmény szerintem na­gyon finom lett - és lám, mások szerint is, hiszen itt, a Csokolá­défesztiválon számos elismerő bólintási kaptam, miután meg­kóstoltattam a termékünket. Beszélgetőtársunk hozzáte­szi, hogy ahol dzsemet készíte­nek, ott cefrének való is mindig akad. És mivel a vidéki ember semmit nem dob ki, főzött be­lőle pálinkát, pontosabban pár­latot is. így lett a súlyomból há­rom, máshol teljesen ismeret­len, egyedi termék is: dzsem, töltött bon-bon és pálinka. Kérdésünkre, hogy jövőre a hetven kiló súlyom után nö­veli-e ezt a feldolgozandó su- lyom-mennyiséget, István azt válaszolja, nem rajta mú­lik. A Természetvédelmi Hiva­tal mondja meg ugyanis min­den évben, hány kiló termés betakarítására van lehetőség. A súlyom ugyanis védett nö­vény, melynek egyensúlya a Ti- sza-tavon ugyanolyan fontos a Szabó családnak, mint egész Magyarországnak. HIRDETÉS MEGRENDELHETŐ: az Új Néplap ügyfélszolgálati irodájában, Szolnok, Mészáros L. u. 2 Telefon: (56) 516-716,06-40/510-510 3990 rt helye* KÖNYVÜNK! 838» SÄ«-510 Л

Next

/
Oldalképek
Tartalom