Új Néplap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-16 / 269. szám
2016. NOVEMBER 16., SZERDA KÖRKÉP 11 OS DDűBDDB=4^]lMfllsSDDG (MSffiOcSfgSíB]^ Kerékpárral tengertől tengerig A nyaralás extrém formáját választotta idén egy házaspár: Knódel Éva és férje, Lovas Zoltán kerékpárral utazott a Fekete-tengertől - Grúzián és Azerbajdzsánon át - a Kaszpi-tengerig. A Kaukázus lábainál barangoló utazók igazi különlegességnek számítottak a helyiek körében. Egy nap alatt 10 defektet is begyűjtötték, karavánszeráj- ban aludtak, sőt óriásokat is láttak kalandjuk során. Koós Kata kata.koos@mediaworks.hu KECSKEMÉT Transzkaukázus- expedíciónak keresztelte idei nyaralását az a kecskeméti házaspár, akik kerékpárral vágtak neki a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig tartó kalandos utazásuknak. Knódel Éva, a Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola intézményvezető-helyettese, férje, Lovas Zoltán pedig a polgármesteri hivatal sportügyintézője. A házaspár két jó barátjával, Fehér Mihállyal és Szutor Sándorral együtt tizenhat nap alatt tette meg drótsza- márháton a közel 1100 kilométeres, körülbelül tizenkétezer méter szintkülönbséget magában foglaló utat a Kaukázus hegygerincei mentén fekvő Grúzián és Azerbajdzsánon keresztül.- Alapvetően Zoli volt az ötletgazda. Nem az idei volt az első kerékpáros utazásunk: tavaly, ugyanígy négyesben, a Fekete-tengertől bicikliztünk az Adriai-tengerig. Idén tulajdonképpen az előző évi expedíciónkat folytattuk - kezdte a kaland történetét Knódel Éva. - Elég sok kerékpártúrán voltunk már: többször elmentünk az Adriára, bicikliztünk Franciaországban, a Loire mentén, megkerültük a Magas-Tátrát. A tavalyi volt azonban az első tengertől tengerig tartó utunk, melyet Transzbalkán-expedíciónak neveztünk el - tette hozzá férje. A házaspár elárulta: azért szeretnek kerékpáron nyaralni, mert véleményük szerint két keréken sokkal közelebbről lehet szemügyre venni az ismeretlen tájakat, megismerni egy másik ország kultúráját, lakosait. - Az autó túl gyors, gyalog pedig túl lassú. Biciklivel optimális- fogalmazott Lovas Zoltán. Kihívások A kalandos négyes idei felfe- dezőútjának kezdetén repülővel érkezett Kutaisibe, Grúzia második legnagyobb városába augusztus 1-jén, ahonnan busszal a tengerparti Batumi városába utaztak, hogy az expedíció valóban tengertől tengerig tarthasson. - A tervünk az volt, hogy a hátsó kerekeket a Fekete-tengerben, az elsőket pedig a Kasz- pi-tengerben mártjuk majd meg. A projekt azonban már a startállomáson kihívásnak bizonyult, ugyanis a Fekete-tenger partján akkora kövek vannak, hogy alig sikerült letolni a bicikliket a vízpartra - mesélte Lovas Zoltán. A tengerparti kihívása után nem kellett sokat várnia a csapatnak az újabb meglepetésre.- Előzetesen beterveztük, hogy naponta mekkora útszakaszt fogunk megtenni. Ez rögtön az első két nap után meg is dőlt, ugyanis elfogyott az út. Egy falu végén vége lett az aszfaltnak, onnantól kezdve pedig pocso- lyás, murvás földútban folytatódott, mely egy 2200 méteres hágóra vezetett fel. A terv szerint a soron következő állomásra másfél nap alatt kellett volna odaérnünk, ehelyett két és fél napig tartott, mert egy napig csak tolni tudtuk a kerékpárokat - emlékezett vissza Lovas Zoltán. A célállomáson szintén nem volt egyszerű dolga az utazóknak: a ba- kui tengerpart ugyanis szinte megközelíthetetlen. - A célba éréskor sajnos nem sikerült megmártani a tengerben a kerekeket, mert Bakuban nem lehet belemenni a vízbe. Az aze- ri fővárosban ugyanis rengeteg olajfúró torony van, és nagyon szennyezett a tengerpart: a móló mentén végig látszott az olaj a víz felszínén - mesélte Knódel Éva. Magyar katonák A csapat a több mint kéthetes utazásra csupán 3 szálláshelyet foglalt előre: Grúziában Tbiliszi és Batumi városokban, valamint Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban. - Háromszor aludtunk sátorban, a többi alkalommal pedig mindig találtunk nagyon szép és olcsó panziókat, szállodákat - közölte Knódel Éva. - Azerbajdzsán Seki városában például egy néhai ka- ravánszerájban aludtunk, mely bár szállodaként üzemel, a stílusát meghagyták. Nagyon hangulatos volt - mesélte a férj. Az expedíció során több olyan helyivel is találkoztak, akik Magyarországon voltak katonák. - Nagyon szép emlékeik voltak az országunkról, de az első kérdés mindig az volt: „pálinka van?”- idézte fel nevetve Knódel Éva.- Azerbajdzsánban pedig, mikor egy nap alatt körülbelül 10 defektet kapott Éva, elmentünk egy gumishoz. Nagyon meglepődtünk, mikor ránk köszöntek mosolyogva: „szervusz, pajtás! Bor van?” Kiderült, ő is nálunk volt katona - tette hozzá a férje. A vodkát megisszák A csapat kerékpáronként 15- 20 kilogrammos menetfelszerelésével igazi kuriózumnak számított a helyiek körében. - Mindenki integetett, dudált. Olyan nem volt, hogy ha megálltunk, ne kérdezték volna meg, mit szeretnénk, vagy tudnak-e segíteni. Nagyon kedves és udvarias volt mindenki, főleg Azerbajdzsánban. Ha ott felszáll egy nő a metróra, olyan nincs, hogy ne adnák át rögtön a helyet a férfiak - közölte a csapattagok által „ironla- dy”-nek keresztelt feleség. A férj elmondása alapján naponta többször megálltak mellettük autóval a helyiek, hogy közös fényképet készíthessenek a kalandorokkal, emellett számtalanszor kaptak gyümölcsöt, vizet, kenyeret, sőt sört is ajándékba.- Grúzia teljesen keresztény ország, ezzel szemben Azerbajdzsán iszlám, de érezteti hatását a 70-80 év orosz jelenlét: vannak ugyan mecsetek, de nem annyira járnak, a nők nem takarják el teljesen magukat, a férfiak pedig isszák a vodkát. A keleti vendégszeretet azonban megvan mindkét országban. Egyszer például ottfelejtettünk egy bukósisakot egy útmenti kávézóban, és utánunk hozták autóval - mondta Lovas Zoltán, becenevén „a kerékpártoló”. A házaspár elmondása alapján a két ország nem pusztán vallásában különbözik: míg Grúziában megállt az idő, Azerbajdzsánt mini-Dubajként emlegetik. - Grúzia nagyon szegény ország. Egyetlen egy épülő házat sem lehetett látni. Vidéken főleg önellátóak a családok. A tehéntől a birkáig szabadon járkálnak az állatok az országos főutakon, az autósok pedig kerülgetik őket. Ott ez a rendje az életnek. A fővárosban például bementünk egy félhomályos aluljáróba, ahol egy komplett bazár fogadott bennünket: a gombtól a szőnyegig, mindent árultak. Ezzel szemben Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban egy ugyanilyen aluljáró márványból van, kivilágítva, mozgó járdával, és egyfolytában takarítják. Csillog. Épülnek a felhőkarcolók, sőt-mi- ni-Velencét alakítottak ki, ahol lehet gondolázni. Csupa fény és pompa - mesélték. Óriásokat láttak Knódel Évát a Kaukázus fensége nyűgözte le leginkább az utazás alatt. - Folyamatosan 3-4 ezer méteres hegyek mellett haladtunk. Hihetetlenül szép látványt nyújtanak a hófödte hegycsúcsok, miközben az ember szubtrópusi éghajlatban halad előre, ahol érik a gránátalma, zöldellnek a pálmafák és a bambusznád - fogalmazott. A férj kedvence az azerbaj- dzsáni Kis falu 3. századból származó, keresztény temploma volt.- A templomban feltárták 2-2,5 méter magas, a tudósok szakvéleménye szerint szőke, kék szemű emberek csontvázait, melyeket megtekinthettünk. A mai napig egyetlen szakember sem tudja megmondani, mely néphez tartozhattak - mesélte lelkesen Lovas Zoltán. Tippek utazóknak Grúziában és Azerbajdzsánban is a külföldiek leginkább orosz nyelven kommunikálhatnak a helyiekkel. - Érdemes orosz szótárt vinni, mert se angolul, se németül nem beszélnek. Egyedül a bakui fiatalok tudtak angolul, vidéken azonban senki - mondta Lovas Zoltán. A házaspár hangsúlyozta: ha valaki Grúziába utazik, semmiképp se béreljen autót. - Jobban jár, ha sofőrt is felbérel, mert a helyiek általában záróvonalnál előznek sajátos vezetési stílussal - árulta el mosolyogva a férj. Míg Grúziában sok turistával lehet találkozni, Azerbajdzsán vízumköteles: nehéz és drága vízumot szerezni. Mindkét ország igen olcsó: például egy metrójegy Azerbajdzsánban - átszámítva - 34 forint, a négy személyre, szamovárban főzött tea pedig 1 manat, azaz 170 forint. A helyi ételek a házaspár elmondása alapján kivétel nélkül felettébb ízletesek. - Azerbajdzsánban természetesen nincs disznóhús, de a bárányt mennyeien készítik minden formában. Grúziában a töltött, sült kelt tésztát nem szabad kihagyni, melyet hacsapurinak neveznek, de a másik nemzeti ételük, a khinka- li is finom, mely töltött tésztabatyu, és kézzel illik elfogyasztani- tájékoztatott Knódel Éva.- Továbbá Grúziában az útbaigazító táblákon az írást leginkább A gyűrűk ura tünde-írásához tudnám hasonlítani. Ha éppen nincs alatta latin betű, akkor nehezebb tájékozódni, de nem szabad megijedni, nagyon segítőkészek a helyiek, kedvesen útbaigazítanak bárkit. A legjobb tanács talán a leendő utazóknak: egyszerűen legyenek nyitottak - javasolta a kalandor házaspár. A hamisítványok lenyomják a hazai termékek árát Nagy különbség a mézek között A zárszalag a garancia A német, a francia, a szlovén vagy a szerb termelők is hasonlóan nehéz helyzetben vannak. Eddig kétszer tüntettek Brüsszelben, de úgy tűnik, nem sok eredménnyel. A helyzetüket tovább nehezíti, hogy az ukrán méhészek, akik viszont kiváló minőségű mézet termelnek. az orosz embargó miatt, szintén az Unió felé fordították a mézet szállító kamionjaikat, így nem csak a silány minőségű kínaival, de még a jó minőségű ukrán mézzel is meg kell küzdeni, mondta Nagyernyei Attila méhészegyesületi elnök. Több egyesület is próbálkozik az egyedi tervezésű mézesüvegben való árusítással, melyen zárszalag is van. A zárszalag megvásárlásával egyúttal arra szerződik egymással az egyesület és a méhész, hogy a termelő vállalja annak a terhét, hogy az egyesület szúrópróbaszerű vizsgával mintát vesz a mézekből. A zárszalag igazolja, hogy hozzáadott cukor nincs a termékben, és Magyarországon termelték. MAGYARORSZÁG - A termelői méz népszerűsítésére indított kampányt az Országos Magyar Méhészeti Egyesület és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. November 18-án Mézes Reggeli címmel iskolákban és óvodákban tartanak kóstolókat. Hazánkban mindössze 70 deka méz fogy évente fejenként, miközben az uniós átlag két kiló. jelentős mennyiségű magyar mézet exportálunk (a hazai termés 80 százalékát), ugyanakkor jelentős mennyiségű silány minőségű, méznek alig nevezhető termék érkezik a hazai piacra - mondta Nagyernyei Attila, egy méhészegyesület elnöke. Mindez nagy gond, nemcsak az országban, sőt egész Európában is. A hamisítványok a Távol-Keletről érkeznek hozzánk három-négy európai megakereskedőn keresztül. A silány termékek jelentősen letörik a jó minőségű mézek árát is. A Nébih (Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal) nagyon jól végzi a dolgát, ellenőrzi ezeket Az OMME és az agrártárca az idén november 18-án (pénteken) rendezi meg az Európai Mézes Reggeli programot. Hazánk első alkalommal 2014. november 21-én csatlakozott a programhoz, akkor az országban 67 iskolában, 2015-ben pedig már több mint 500 helyszínen tartottak Mézes Reggelit, ahol a helyi méhészegyesületek, termelők és a megyei szaktanácsadók segítségével a gyerekek megismerkedhettek a leggyakoribb hazai mézfajtáka termékeket, sokszor be is tiltja az árusításukat, ennek ellenére nem csökken a hamis méz meny- nyisége, tette hozzá az elnök.- A Mézes Reggeli célja, kai és meg is kóstolhatták azokat. A kezdeményezés célja a méhek és az egészséges életmód népszerűsítése, a helyben termelt élelmiszerek megismertetése. Figyelemfelhívás a reggeli fontosságára és az egészséges táplálkozásra, mivel a rossz étkezési szokások gyakran már gyerekkorban kialakulnak. Fontos annak hangsúlyozása is, hogy a méhek munkája jelentősen hozzájárul a környezetvédelemhez és a biológiai környezet változatosságához. hogy megismerjék az emberek és főleg a gyerekek a magyar méz kiváló minőségét, zamatét, aromaanyagait, és azt, mi a különbség a különböző fajta mézek között. Üdvös lenne, ha jelentősen megnőne a magyar méz fogyasztása az olcsó és gyenge minőségű kínaival szemben. Az utóbbival nem is az a baj, hogy olcsóbb vagy gyengébb minőségű, hanem, hogy túlnyomórészt laboratóriumban előállított termék, mely cukorszirupból, aromaanyagok hozzáadásával készült. Méznek titulálják ugyan, de ez a fogyasztó megtévesztése - mondta a szakember. - A megnyugtató megoldás az lenne, ha szigorítanák az uniós mézszabványt - tette hozzá. Az OMME (Országos Magyar Méhészeti Egyesület) elnöke, Bross Péter szerint hazánkban átlagosan 70 deka mézet fogyasztanak egy év alatt az emberek, míg például Németországban 1,8 kilót. - Ha mézfogyasztásról beszélünk, az volna ideális, ha az itthon megtermelt, vagyis magyar mézből fogyna több, és a csak a maradék menne külföldre. A magyar méz nem igazán kapja meg azt a figyelmet és megbecsülést, amit érdemelne - mondta az országos elnök. A hazai méhészek többsége arra kényszerül, hogy a helyi piacokon értékesítse a termékeit, ez pedig oda vezet, hogy egymásnak is konkurenciát teremtenek és nyomják le az áraikat. Akadnak olyan piacok, amelyen jelenleg nyolc méhész árul. Mauthner Ilona A héten jönnek a Mézes Reggelik
