Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-29 / 255. szám

A Váci Egyházmegye melléklete - V. évfolyam 10. szám - 2016, 30. évközi szombat - Szerkeszti: Magyar Bertalan - www.vaciegyhazmegye.hu A legszánnivalóbb nyomor a szívtelenség Caritas Szent Faustyna ereklyéje előtt tartottak karitász-konferenciát október 5-én a püspökségen Az Isteni Irgalmasság litániájával és Beer Miklós megyéspüspök buzdításával kezdődött meg október 5-én, szer­dán a váci Székesegyház­ban és a püspökség dísz­termében az egyházme­gyei karitász-konferencia; az irgalmasság nagy szentje: Faustyna Kowalska nővér ereklyé­jének jelenlétében.- „Ahol nincs karitász, ott nin­csen katolikus egyház” - idézte XVI. Benedek pápa kemény szavait beszéde kezdetén a megyéspüspök. Elmondta: az Irgalmasság Szentévében külö­nösen fontos, hogy megértsük: a szolgáló szeretet éppen olyan szent és nélkülözhetetlen tulaj­donsága Krisztus követőjének, mint a tanítás hallgatása vagy a liturgián való részvétel. Ha megvizsgáljuk a lelkiismere­tünket, minden egyes esetben tegyük föl magunknak azt a kérdést Is: mit tettem az út szé1 lén hagyott, összevert nyomo­rulttal? Elmentem mellette, vagy megálltam és segítettem rajta? Ezért a karitászcsoport munkája elsőrendűen fontos, talán a legfontosabb tevékeny­ség a plébánián; és ahol nincs karitászcsoport ott haladéktala­nul meg kell alakítani! Mert Magyar Bertalan Szentek szomorú szonettje Mert semmi sem jobb a szomorúságnál, ugye, utódom? Kint a temetőben, zörgő avarban, sárga gyertyafényben, elborongani kedvesünk sírjánál? Fölemlegetni régi szép időket ­nem ünnepelni, nem! gyászolni szépen. Föld alatt keresni, s nem fönt az égben, ki elment. S várni a mi temetőnket? Nem hinni - óh, nem! - a gyönyörű ősznek, bárhogy mutatja képét a jövőnek: Örök létnek szépséges tarkaságát? Nem ftinni annak, Kit naponta vallunk; Aki helyettünk ölte meg halálunk ­hogy megnyithassa az ő mennyországát? „Hogyan marad meg Isten sze- retete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból mégis, amikor látja, hogy test­vére Szükséget szenved, elzár­ja előle á szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igaz­sággal." (lln 2,17-18) - idézte az apostolt Beer Miklós. A karitász gyakorlatáról szól­va a püspök felhívta a figyel­met: a karitász a legkevésbé sem egyenlő a jótékonysági ru- haturkálással, amivel ma a lég­ül STORIA Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján Mindszenty József hercegprímás emléke előtt szoborállítással tisz­telgett a váci Karolina Katolikus Általános Iskola és Székesegyházi Kórusiskola. Október 21- én Beer Miklós püspök áldotta meg a Pákh Tibor adományozta szobrot. Trauttwein Éva/Magyar Kurír Fotó: Lambert Attila Az ’56-os forradalomban sze­repet vállaló, a kommuniz­mus börtöneit megjárt Pákh Tibor mintegy tíz éven át tar­tott „rendhagyó” történele­mórákat a váci Karolina-isko- lában. A gyerekek érdeklődé­se érlelte meg benne a szán­dékot, hogy adományából szobrot állítson az iskola Mindszenty lózsefnek, az intézmény pedig örömmel, fogadta a hercegprímás sze­mélyében az égi oltalmazót. Az iskola székesegyházi kórusának műsora keretében Beer Miklós püspök áldotta meg az iskolaépület és a kápol­na közötti kis kertté alakított többen azonosítják. A karitász valódi segítség - ami a figyel­mességgel kezdődik, annak megállapításával, hogy a másik­nak mire van szüksége. A kari­tász valami ilyesmi: „Holtfárad­tak vagytok már, menjetek el a pároddal egy hétvégére pihen­ni, mi majd vigyázunk a gyere­kekre!” Vagy: észreveszem, hogy az utcabeli néni napok óta nem húzza föl a redőnyét, becsöngetek, nincs-e valami baj. Mert a fekvő beteg nem fog szembejönni az utcán... szegletben Kligl Sándor alkotá­sát. Az egészalakos kőszobor egy posztamensen áll. A művész Mindszenty Józsefet bíborosi reverendában ábrázol­ja, amint a város felé fordulva kezét imára kulcsolja. Az ünnepi alkalmon Pákh Tibor felidézte Mindszenty életét, kiemelve a hercegprí­másnak a zsidó lakosság és a papság mentésére irányuló tevékenységét. Kifejezte örö­mét, hogy az iskola befogadta a szobrot. Dicsérte az alko­tást, mely közvetíti azt az elkötelezettséget, mellyel a hercegprímás azért a Magyarországért imádkozott, melynek alapja a hit és az erkölcs, támasza a hazaszere­tet. Ezzel a gondolattal for­dult Mindszenty az ifjúság­hoz - idézte fel a hercegprí­más Szent István-bazilika előtt elmondott beszédét. „Legyetek egy-egy talp köve ennek a Magyarországnak” - kérte a fiatalokat Mindszenty szellemében az adományozó. A most megáldott alkotás a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban élő Pákh Tibor har­madik szoboradománya. 2016 júniusában szülővárosában, Komáromban, október 4-én az- A karitászban az a szép, hogy én magam egyszerre vagyok összevert sebesült és irgalmas szamaritánus. - Ezt már Antal András egyházme­gyei karitászreferens diakónus mondta (képünkön a targonca volánjánál). A Váci Egyházme­gye Adományelosztó és Logisztikai Központjának veze­tője bemutatta az idén ta­vasszal, Csévharaszton létre­jött intézményt. Elmondta: a szerteágazó tevékenységnek, amelyet a központ kifejt, csak otthonban ünnepeltek szobor- avatást Az alkotást Beer Miklós püs­pök áldotta meg. A főpásztor köszönetét mondott Pákh Tibornak, hangsúlyozva, nem­csak a szoborállításért illő a köszönet, hanem azért az éve­ken át tartó munkáért, mellyel Pákh Tibor kapcsolódott a Karolina iskolához. „Hűen és megragadóan mutatta be fiatal­jainknak a hercegprímás élet­szentségét és Mindszenty egy része a tárgyi segítség; ahhoz számtalan egyéb min­den is tartozik a hajléktalan- és idősmissziótól az alkoholista­rehabilitációig. Egy sor olyan probléma, amely igen hamar bukna el a hivatalos akadályo­kon, szinte magától oldódik meg: elég, ha tudom, hol nyis­sam ki a Bibliát, ha meg kell felelni egy jogszabályokkal hadakozó hivatalnoknak... Az Adományelosztó és Logisztikai Központ az eltelt pár hónap alatt hatalmas mennyiségű élelmiszerre, ruhára, háztartási gépre, bútorra és egyéb hasznos, szükséges holmira tett szert. Teherautószám tudják elvinni a plébániákra, és ők maguk el is viszik - ha van hova vinni, és ott van, aki elosztja. Antal András hangsúlyozta: csak úgy van értelme a segélyezés­nek, ha pontosan tudjuk, mit kell csinálnunk; azaz tudjuk kinek, mire, mikor és milyen mennyiségben van szüksége. Ehhez állandó terepmunkára van szükség, és jó kapcsolatra a plébánián kívüli szervezetek­kel és hivatalokkal, amelyek nemcsak az elosztásban és a tárolásban segíthetnek, de bizony a mi látókörünkön kívü­li betegek, szegények, magá­nyosok felkutatásában is. Mert nincsen keresztény nyomorult és pogány nyomorult: csak Istentől kapott küldetését.” Beer Miklós kiemelte a herceg- prímás küzdelmét az iskola­ügyért, ezzel kapcsolódott az előtte szóló Pákh Tiborhoz. „Vannak védővonalaink: a kato- •likus családok, az iskolák s a plébániák” - mutatott rá. Visszaemlékezve Mindszenty bíboros meghurcoltatására azt mondta, az iskolaügyért való kiállás volt az utolsó csepp a pofiárban: a kommunista veze­tés számára elfogadhatatlan nyomorultak vannak, akiken segítenünk kell. A munka első fázisában tehát fel kell mérni, mire van szükség; azt összeír­va értesíteni az adományköz­pontot, majd időpontot egyez­tetni, mikor, hol tudják fogadni a központ teherautóját. Addigra összehívni a segítőket, akik lerakják, szétosztják, ház­hoz viszik a szükséges holmit; és mindezt a szerető, segítő, szolgáló Krisztus nevében - hangsúlyozta a diakónus. A konferencia ezután átala­kult tanácskozássá, amelyen a résztvevők beszámoltak saját munkájukról és megosztották tapasztalataikat egymással és a karitászcsoport alapítására készülőkkel. Visszatérő motí­vuma volt a hozzászólásoknak a figyelmeztetés: Nem mindig ott a legnagyobb a baj, ahol a leghangosabban kiabálnak - a balsorsba került ember igen sokszor szégyell segítséget kérni, és némán szenved, miközben nála kevésbé szeren­csédének kihasználják a lehe­tőségeket. Ezért is fontos a sze­mélyes kapcsolat azokkal, aki­ken segítünk; meg azért is, mert néha egy jó szó is elég segítségül, amelyet Krisztus nevében, szívből mondunk a betegeknek, szegényeknek, magányosoknak. Mert, mint a püspök mondta, a legszánniva­lóbb nyomor a szívtelenség. ■ volt az iskolák egyházi kötődé­se. El akartak vágni minden szálat, nehogy a felnövekvő nemzedék iránymutatást kap­hasson az egyház által. Végül arra kérte a fiatalokat, „elhaladtukban a szobor előtt mondjanak el egy-egy hálaimát azért az emberért, akit Isten a nehéz időkben adott nekünk”. A szobor megáldását követő­en Sisa Sándorné igazgató Mindszenty iskolaalapító, Ifjú­ságpártoló tevékenységét mél­tatta. Példát ad számunkra a hercegprímás élete, melynek mozgatórugója a templom, a haza és az iskola védelme volt mondta az igazgató. „Mindszenty József nevelőnek és neveltnek egyaránt utat mutat - fogalmazott és meg­erősítette a tanári közösség elkötelezettségét az oktatás­nevelésben, a lélek evangéliu­mi szellemben való művelésé­ben. Az ünnepségen a székesegy­házi kórus elénekelte Varga László kanonok, a székesegy­házi kórusiskola művészeti vezetője Mindszentynek hősi vére című alkotását. Végül az ünneplők az emlékezés koszo­rúit helyzeték el a most megál­dott szobornál. ■ Mindszenty bíboros szobra a Karolina iskola udvarán Pákh Tibor adományából Kligl Attila szobrászművész alkotta meg az egészalakos művet

Next

/
Oldalképek
Tartalom